Elhunyt Tarjányi Ferenc

Megszentelt élet – 2013. január 23., szerda | 12:57

Hosszú, türelemmel viselt szenvedés után, 2013. január 17-én a reggeli órákban, életének 81., áldozópapságának 56. évében elhunyt Tarjányi Ferenc szalézi szerzetes pap.

Tarjányi Ferenc atya Kiskunfélegyházán született 1932. szeptember 14-én, első szerzetesi fogadalmát 1949-ben tette le Tanakajdon, majd 1957-ben örökfogadalmat tett. Pappá szentelése 1957. június 16-án volt Egerben.

Temetéséről a Szent István Magyar Szalézi Tartomány később intézkedik.

Tarjányi Béla, Ferenc testvérbátyja így emlékezik meg az elhunytról:

„Szentképosztogató szent Ferenc

Az igazság az, hogy nem is volt szent, csak a környékbeli papok csúfolták a háta mögött szentképosztogató szent Ferencnek, mert mindenkinek, akivel csak találkozott adott egy szentképet. Szentképet osztogatott a híveinek, a közértesnek, a hivatalnoknak az Önkormányzatban, de még a közlekedési rendőrnek is, aki lemeszelte az út szélén. És persze a szentképhez járt néhány jó szó, egy mosoly is. Zsebéből, táskájából vette elő őket, mindenfélét, giccseset és művészit, nem volt válogatós, nyilván egy szempontja volt csak a beszerzésnél, hogy ne kerüljön sokba, hogy sokat tudjon venni belőle. És az emberek kicsit zavarba jöttek a közvetlenségétől, de tulajdonképpen örültek. Szentképosztogató szent Ferenc nem volt szent, de azért nem zörög a haraszt, ha nem zörgetik. Csak a Jóisten a megmondhatója mennyi pénzt fizetett be a mennyei bankba. Számtalanszor becsapták a kölcsönkérők, meglopták, mégsem fogyatkozott meg benne a jóság és az irgalom, újra és újra adott a hozzá fordulóknak. Akik keresztelő, házasságkötés vagy temetés miatt megkeresték, azokat sohasem utasította el. Azt vallotta, hogy az irgalmas szívű Jézus sem kérte számon Zakeustól a megtérést, mielőtt vacsorázni ment hozzá, nem vizsgáztatta hittani ismeretekből. A többi plébániáról elutasított, nála kikötő emberek számára a szentség kiszolgáltatása volt a kapu, amelyen Ferenc atya közreműködésével Jézus belépett az életükbe, keresztség kapcsán házasságok rendeződtek, stb-stb. Ő pedig fáradhatatlanul gondozta egyre szaporodó lelki gyermekeit

Egyébként egyedi jelenség volt nagy termete, kövérsége miatt, sokszor fázósan sálat tekert a nyakára, kötött sapkát húzott a fejére, nem törődött vele hogy néz ki. Mikor egészségi állapota annyira megromlott, hogy ellátásra szorult, a Székesfehérvári Papi Otthonba került, ahová volt hívei autókkal, buszokkal mentek a látogatására. Amikor megtudtam, hogy meghalt, elszomorodtam, de a második gondolatom már az volt, és attól fel is derültem, hogy most már az angyaloknak osztogatja a szentképeket.”

Magyar Kurír