Eljött Szomália órája? – Federico Lombardi jegyzete

Szomália szegény ország, amelyet a nemzetközi közösség magára hagyott a káosz és az erőszak uralma alatt, és ahol időközben a közeli tengereken megerősödött a kalózkodás is. Háború, éhínség, nyomor: az emberiséget sújtó ősi csapások pusztították és pusztítják még mindig a népeket, akik még a remény emlékét is elvesztik. Az áldozatok számát nehéz megmondani. Túl sokan vannak, és nem ismerjük őket. Az biztos, hogy nagyon sok köztük a kisgyermek. Az al-Shabaab (szélsőséges iszlám felkelőcsoport) katonáinak erőszakos cselekedetei elől menekülők tanúságtételei hátborzongatóak.

A katolikusok nagyon kisszámú kisebbséget alkotnak, egyes térségekben egyáltalán nincsenek jelen. Ennek ellenére nekik is számos vértanújuk van. Emlékezzünk közülük néhányra: Carlo Colombo püspök, a Mogadishuban szolgáló utolsó főpásztor, akit 1989-ben öltek meg a helyi székesegyháznál; Graziella Fumagalli, világi önkéntes orvos, akit 1995-ben gyilkoltak meg kórházában; Annalena Tonelli, aki szintén világi önkéntes orvosként működött, és 2003-ban ölték meg kórházában; Leonella Sgorbati nővér, szerzetes ápolónő 2006-ban lett gyilkosság áldozata a kórház elhagyásakor.

„Az egyház legyen képes mindig megérteni és elfogadni a látszólag vesztes helyzetet is annak érdekében, hogy a szeretet győzedelmeskedjen: az a szeretet, amely igazság, jóság, megbocsátás és együttérzés” – írta halála előtt néhány nappal Sgorbati nővér. Ezzel a lelki örökséggel szeretnénk mi is kivenni a részünket a Szomália kiengesztelődésére, békéjére és újjáépítésére irányuló törekvésekből.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír