Eljön közénk, hogy világosságával árassza el a sötétséget

Kitekintő – 2012. december 6., csütörtök | 10:47

XVI. Benedek december 5-én a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a több ezer zarándokot, akik azért gyűltek össze, hogy találkozzanak a Szentatyával és meghallgassák e heti tanítását. A karácsonyra felkészítő liturgikus időszakról, az adventről beszélt.

A pápa Szent Pál apostol Efezusiakhoz írt leveléből idézte Isten felmagasztalásának imáját, amely bevezet minket az adventi időszakba, különösen a hit évében. E dicsőítő ima témája Isten emberrel kapcsolatos tervének felmagasztalása – magyarázta XVI. Benedek.

Szent Pál apostol csodálja Isten művét az üdvösségtörténetben, amely Jézus megtestesülésében, halálában és feltámadásában éri el csúcspontját, továbbá azt szemléli, hogy a Mennyei Atya az idők kezdete előtt fogadott gyermekeivé választott bennünket egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ez azt jelenti, hogy mi már örök idők óta létezünk Isten tervében. Ennek fényében hivatásunk nemcsak annyi, hogy itt éljünk a földön, hanem ennél több: Isten kiválasztottainak kell lennünk Jézus Krisztusban. Isten Krisztusban tekint ránk mint fogadott gyermekeire – tanította a Szentatya.

De vajon mi az isteni terv végső célja? – vetette fel a kérdést Benedek pápa. Az, „hogy az idők teljességével Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és földön van” (Ef 1,10). Ez az jelenti, hogy a teremtéstörténet nagy tervében Krisztus a világ középpontjába emelkedik, hogy az Isten általi teljesség felé vezessen mindent. Isten megmutatta számunkra szeretettervét azáltal, hogy kapcsolatba lépett az emberrel, akinek kinyilatkoztatta magát.

A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű konstitúciójában ezt olvassuk: „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (vö. Ef 1,9), mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek (vö. Ef 2,18; 2Pt 1,4). E kinyilatkoztatással a láthatatlan Isten (vö. Kol 1,15; 1Tim 1,17) szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól az emberekhez (vö. Kiv 33,11; Jn 15,14--15), és társalog velünk (vö. Bár 3,38), hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe”.

A Szentlélek által Krisztusban megvalósuló szeretetközösség Isten ajándéka az embereknek a kinyilatkoztatás világosságával, amely az emberi lélek mélyén megbújó teljességre irányuló vágy beteljesülése, utat nyitva ezáltal az örök boldogság felé. Isten kinyilatkoztatására a hitcselekedettel válaszol az ember – hangsúlyozta a Szentatya. Ez a cselekedet pedig nem kötelezettség, hanem az Isten jóságára való teljes ráhagyatkozás. Olyan cselekedet, amely alapvető változással jár a valósággal való kapcsolat módjában. Minden egy új világosság fényében mutatkozik meg, amely a valódi megtérés.

Az advent a karácsonyra felkészítő liturgikus időszak, amely Isten Fia eljövetelének misztériumát tárja elénk. Ez az a terv, amellyel Isten magához hív bennünket, hogy Vele együtt az öröm és a béke szeretetközösségében éljünk. Advent ismét, még a nehézségek idején is, arra hív bennünket, hogy bizonyosodjunk meg Isten jelenlétéről a világban. Isten arra kér minket, hogy váljunk működésének tanúságtevőivé, jeleivé a földön. Hitünk, reményünk és szeretetünk által Isten újból és újból el akar jönni közénk, hogy világosságával árassza el a sötétséget – zárta tanítását december 5-én XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír