„Eljutni az egyház látható egységéhez”

A II. Vatikáni Zsinat után az ökumenikus párbeszéd nagy lépésekkel haladt előre mind teológiai, mind spirituális szinten. Ahhoz, hogy a más felekezetekhez tartozó keresztényekkel folytatott párbeszéd az igazságnak megfelelően haladjon előre, pótolhatatlanul szükség van a szeretetre. A szeretet az, ami bizalmat teremt, megerősíti a hitet a közös értékekben, eltávolítja annak a veszélyét, hogy felületes, mindenáron való békét kössünk, amely félreértelmezi az ökumenikus lelkiségét, ahelyett, hogy azt hitelessé tenné.

A Szentatya az ökumené mai helyzetéről elmondta: „A II. Vatikáni Zsinat óta a mai napig számos lépést tettünk a teljes szeretetközösség felé. Emlékszem még arra, hogy a Zsinati Aulában, ahol a többi egyház és egyházi közösség megfigyelői figyelemmel, de csöndben kísérték az üléseket. Ezt a képet az utána következő évtizedekben egy olyan egyház váltotta fel, amely párbeszédet folytat Kelet és Nyugat minden egyházával és egyházi közösségével. A csönd a szeretetközösség szavává változott. A minden keresztény közötti testvériség a párbeszéd, az együttműködés, a közös ima és a szolidaritás feltétele” – mondta a pápa, majd megismételte másfél évvel ezelőtti nyilatkozatát, amelyet pápasága kezdetén tett: „Célom, ugyanaz, mint a zsinaté: eljutni az egyház látható egységéhez. Hosszú útról van azonban szó, amelyen még sok a tennivaló, különösen napjaink világában, amelyet a gyors változások jellemeznek és ez befolyásolja az ökumenét is.”

A keleti egyházakról szólva a Szentatya megállapította, hogy visszaszerezték a szabadságot, és elkötelezték magukat az újjászervezés és újjáélesztés széleskörű folyamatában. Európa keleti és nyugati része közeledik egymáshoz, ez arra serkenti az egyházakat, hogy összehangolják erőfeszítéseiket, a keresztény hagyomány megőrzésére, az evangélium hirdetésére az új nemzedékek számára.

XVI. Benedek pápa elismeréssel szólt a katolikusok és ortodoxok közötti teológiai párbeszédet jellemző új lendületről. Mint ismeretes a párbeszéd, hosszú szünet után szeptemberben kezdődött újra Szerbiában.

A pápa nyíltnak és barátinak nevezte az evangélikus és metodista egyházakkal folytatott kétoldalú párbeszédet is. A lutheránusokkal kapcsolatban utalt az 1999-es történelmi megegyezésre, amely a Megigazulás tanára vonatkozott, és amely időközben elnyerte a metodisták beleegyezését is. Fennáll azonban még az a nehézség, hogy közös felfogásra jussunk az evangélium és az egyház kapcsolatát illetően. Ezzel áll összefüggésben az egyház és egységének misztériuma, valamint az egyházi szolgálat kérdése.

Új nehézségek jelentkeztek etikai téren, azzal a következménnyel, hogy a keresztény felekezetek különféle álláspontjai, időszerű problémák kapcsán, csökkentették az etikának a közvéleményre gyakorolt befolyását.

A Szentatya hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt a szeretet ökumenizmusát kell előmozdítani, amely közvetlenül a Jézus által ránk hagyott parancsból következik: a szeretet párbeszéde, természeténél fogva megvilágítja az igazság párbeszédét. Csak a teljes igazságban jön majd létre a végleges találkozás, amely Krisztus Lelkéhez vezet el bennünket. Természetesen nem a relativizmus vagy a hamis irenizmus (a mindenáron való békülékenység) oldják meg az ökumené kérdését. Ezek inkább csak félrevezetik azt. Tovább kell fejleszteni az ökumenikus szellemben való képzést, a keresztény hit alapjaiból kiindulva. Ez Isten szeretetének hirdetése, amely Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát és ezzel egyidejűleg Krisztusban felfedte az embert az ember számára és megértette vele rendkívül magas elhivatottságát” – mondta a pápa.

Walter Kasper bíboros, a Szentatyához intézett beszédében szintén utalt a tanbeli és etikai téren jelentkező különbségekre, majd bejelentette, hogy hamarosan különféle nyelveken megjelenik a tanács által kibocsátott Vademecum, vagyis a Spirituális Ökumené kézikönyve, amely remélhetőleg konkrét segítséget nyújt majd a plébániáknak és egyházi közösségeknek az egységért végzett párbeszéd terén.

VR/Magyar Kurír