Elkezdődik Advent, „a remény és a várakozás ideje”

Vatikán: Advent első vasárnapján XVI. Benedek pápa az esős, borongós idő ellenére összegyűlt mintegy 40 000 hívővel együtt imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren. Előtte mondott beszédének középpontjában az adventi idő állt, amelyet „átitat a remény és a lelki várakozás” – az öröm ideje, de egyben „olyan idő is, amelyben a keresztényeknek fel kell ébreszteniük szívükben a reményt, hogy Isten segítségével megújíthatják a világot”. Advent olyan idő, amely az éberségre, a „virrasztásra” hív, Krisztus végső eljövetelére várakozva.

„A mai vasárnappal – mondta a pápa – megkezdődik az Advent, amely nagy vallási jelentőséggel bír, hiszen átjárja a remény és a lelki várakozás: valahányszor a keresztény közösség arra készülődik, hogy megemlékezzék a Megváltó születéséről, túláradó öröm tölti el, amelyet valamennyire az egész társadalom felé közvetít. Adventben a keresztény nép a lélek kettős mozgását éli újra: egyfelől a történelem évszázadain keresztül haladó zarándokútjának végső célja felé emeli tekintetét, vagyis az Úr Jézus dicsőséges visszatérésére tekint; másfelől pedig meghatódottan emlékezik meg születéséről Betlehemben, és leborul a jászol előtt. A keresztények reménye a jövőre irányul, de mindig szilárdan egy múltbeli eseményben gyökerezik. Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten Fia világra született Szűz Máriától: ’asszonytól született, és a törvény alattvalója lett’, írja Szent Pál apostol (Gal 4,4).”

„Az evangélium ma arra hív minket, hogy maradjunk éberek Krisztus végső eljövetelének várásában. ’Legyetek hát éberek’ – mondja Jézus, ’nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura’ (Mk 13,35.37). Ez a rövid példabeszéd a gazdáról, aki útra kelt, és a szolgákról, akiket megbíz azzal, hogy helyettesítsék őt, rámutat, mennyire fontos, hogy készen álljunk az Úr fogadására, amikor váratlanul megérkezik majd. A keresztény közösség várva várja ’megjelenését’, és Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében arra buzdítja őket: bízzanak Isten hűségében és éljenek úgy, hogy ’feddhetetlennek’ találja őket (vö. 1Kor 1,7–9) az Úr napja. Ezért az advent elején a liturgia a zsoltár szavait adja ajkunkra: ’Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk’ (Zsolt 84,8).”

„Azt mondhatnánk – folytatta a Szentatya –, hogy az advent az az idő, amelyben a keresztényeknek fel kell ébreszteniük szívükben a reményt, hogy Isten segítségével megújíthatják a világot. Ezért szeretnék ma is a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű dokumentumára utalni, amely a mai világban lévő egyházról szól. Szövegét legmélyéig átjárja a keresztény remény. Különösen is a 39. fejezetére gondolok, amelynek címe: ’Új föld és új ég’. Itt olvassuk: ’A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Isten új lakóhelyet és új földet készít, amelyben igazságosság lakik (vö. 2Kor 5,2; 2Pt 3,13)… Az új föld várásának mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld”. Munkálkodásunk gyümölcsét ugyanis akkor nyerjük el, amikor Krisztus átadja örök és egyetemes uralmát az Atyának. A Szentséges Szűz Mária, az Advent Szűze nyerje el számunkra, hogy a kegyelemnek ezt az idejét az virrasztva és munkálkodva éljük meg, az Úr várásában.”

AsiaNews/MK

Kép: CTV