Mint az érsek fogalmazott, a keresztényeknek ma meg kell védeniük az egyház és minden ember jogait a relativizmus „civil vallásától”. Akárcsak a kommunizmus, a mai szekuláris társadalom egy Istentől távoli társadalmat képzel el, ahol a nők és férfiak nem ismernek felsőbb alapelvet, és csak vágyaik határozzák meg tetteiket. Ez a vízió nem hagy teret az egyházi evangelizációnak, tanításnak.
Charles Chaput megkülönböztette az istentisztelet szabadságát a vallásszabadságtól. Mint mondta, az első egy sokkal szűkebb jog, amiben van tere a vallásnak, de csak mint magánügy. Ezzel szemben a vallásszabadság magában foglalja a szólásszabadságot, az igehirdetés szabadságát, a gyülekezési szabadságot, a tanítás szabadságát, valamint a szerveződés jogát és a közügyekben való részvétel, a közügyek megvitatásának jogát, mind egyének, mind vallási közösségek számára.
Amerikai és európai bírósági határozatokat elemezve az érsek rámutatott, hogy a vallásszabadságot ténylegesen biztosító törvénykezéstől és kormányzástól egyre inkább elmozdulnak a nyugati országok a vallásellenes kormányzás és törvénykezés irányába, a tolerancia jegyében. Általános támadás indult a vallásosság, főleg a kereszténység ellen, emögött pedig agresszív szekuláris politikai célok és a fogyasztói gazdasági modell áll, melynek végső célja, hogy Istent és az egyházat a technológiával és a társadalommérnökséggel váltsa fel.
Erre az agresszív vallásellenességre volt példa az, amikor a brüsszeli érseki palotába hatolt be a rendőrség a belga püspöki kar ülése közben. A püspököket estig nem engedték ki az épületből, és a katedrálisban felnyitották két elhunyt bíboros sírját. Az egyház vallásszabadságát úgy támadják ma, ahogy arra a nácizmus és kommunizmus óta nem volt példa – vélekedett az érsek.
A keresztény és katolikus válasznak azzal kell indulnia, hogy személyesen Krisztusban bízunk – mutatott rá Charles Chaput. Az „ellenállás katolicizmusának” azzal kell kezdődnie, hogy hiszünk Krisztus szavaiban: „Az igazság szabaddá tesz titeket.”
Az élet igaz útja elutasítja, hogy elfogadható szavak mögé rejtsük az elfogadhatatlan realitásokat: a dolgokat a nevükön kell nevezni. Ma a legnagyobb hazugság az, hogy megpróbálják elhitetni velünk: a civilizáció képes teljesen autonóm, agnosztikus alapokon nyugodni, mintha Isten sosem létezett volna, és Isten Fia sosem járt volna a Földön.
A közéletből Istent száműző humanizmus nem tudja megvédeni az ember méltóságát. Az emberi méltóság és az emberi jogok Isten ajándékai, a keresztény kinyilatkoztatásnak megfelelően. Ha nem így értjük őket, akkor az emberi jogok csupán a férfiak és nők önkényes megállapodásai, amit bármikor elutasíthat egy állam.
Az abortusz a szekuláris társadalom egyik legmélyebb ellentmondására világít rá: ami az „élni és élni hagyni” szegényes filozófiájának indult, az a gyilkosság jogához vezetett: az erősek akarata érvényesül a védtelen gyengék felett. Ez a belső logika változtatja a relativizmust elnyomássá: a „tolerancia dogmája” nem tudja tolerálni az egyház azon hitét, hogy egyes elképzelések és viselkedési formák nem tolerálhatóak.
A denveri érsek figyelmeztetett: amikor a társadalmak megtiltják a vallásos meggyőződés nyilvános kifejezését, felmagasztalják és idollá teszik az államot. Márpedig amikor az állam idollá válik, akkor a nők és férfiak lesznek az áldozati ajándék.
Szavai zárásaként Chaput kifejtette abbéli nézetét, hogy csak az „ellenállás hívő közössége” tudja felmutatni és megvédeni az igazságot a társadalmi nihilizmus ránk erőltetett világában. „Mi az élő Isten követei vagyunk egy olyan világ számára, ami el akarja felejteni Õt” – mondta a denveri érsek a CNA tudósítása szerint.
Charles Joseph Chaput 1944-ben született Kansasben. 1965-ben lépett be a kapucinusok rendjébe. Filozófiát, pszichológiát és vallási pedagógiát tanult különböző egyetemeken. 1970-ben szentelték pappá; teológiai tanulmányait egy év múlva fejezte be. 1988-tól a dél-dakotai Rapid City püspöke, 1997-től a coloradói Denver érseke.
Magyar Kurír