Elméleti és gyakorlati szeretet – 2005. július 8.
Hazai – 2005. július 8., péntek | 0:07
Isten szeretete öröktől való és mégis egészen hétköznapi is, hiszen fenntartja és előreviszi a világot, benne az embert. A mi szeretetünk sokszor inkább csak elméleti, és nem merjük Istent gyakorlatban megmutatni a világnak. Úgy is mondhatnánk, hogy könnyebb hívőnek lenni, mint erkölcsösnek.
Valójában ez a kifejezés, hogy elméleti szeretet, ellentmondásos, mert a szeretet tettekben valósul meg.
Elméleti étellel nem lakunk jól, csak azzal, amit megfőznek, de ez már nem olyan, mint amit elképzelünk, de mégis csak ez az ehető. Elméletileg mindenki ruhátlan, de gyakorlatilag mégis felöltözünk, s nagyfokú neveletlenségre vall, ha valaki ott akar ruhátlankodni, ahol ennek semmi helye.
Szeretetünknek van elméleti alapja, a főparancs, amelyet Krisztus adott, de a főparancs úgy ér valamit, ha mindenki a maga adottságai szerint gyakorlatra váltja.
A másikon segíteni csak gyakorlatilag lehet, miután elméletben átgondoltuk a módját.
Sánta János
