"Elmondom az én Assisimet"

Vatikán: A fenti címmel olvasható Carlo Martini bíboros tanúságtétele az Avvenire olasz katolikus napilap január 27-i, vasárnapi számában. A milánói bíboros, érsek is részt vett a múlt heti béke-imatalálkozón, majd egy nappal később, pénteken beszédet mondott Leccében. Ezt ismerteti az Avvenire.

Martini bíboros hangsúlyozza: a pápa által összehívott Assisi találkozó rendkívül fontos esemény volt, melynek jelentőségét utólagosan tovább kell mélyíteni. Valóságos kegyelemnek tartom, hogy részt vehettem rajta. Már a közös utazás a vonaton nagyon áldásosnak bizonyult, mert találkozhattunk egymással és megismerhettük egymást. A milánói főpásztor, elemezve a szentatya Assisiben mondott beszédét, kiemelte: napjainkban akadnak olyan tudósok, akik az új évezredre már most a kultúrák-és egyenesen a vallások háborúinak árnyékát vetítik előre. Ezzel szemben II. János Pál pápa minden erejével azt hangoztatta, hogy ez nem így van, ennek nem szabad így lennie. Ellenkezőleg, a vallásoknak azt kell megmutatniuk, hogy a béke és a párbeszéd forrásai, minden különbözőségük ellenére. Assisiben a pápa sürgetőleg szólt e témáról: "Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy az imádság őszinte szándéka nem vezet szembenálláshoz, még kevésbé a mások megvetéséhez, hanem egy építő jellegű dialógushoz, mely anélkül, hogy engedne a relativizmusnak és a szinkretizmusnak, még jobban tudatosítja a tanúságtételt és a hithirdetést." A pápa egyik legfontosabb kijelentése így hangzott: "Itt az ideje, hogy felülemelkedjünk az ellenségeskedés kísértésein, melyek jelen voltak az emberiség vallástörténetében."
Ez az óhaj valósággá lett - mondta Martini bíboros -, amikor a vallások képviselői saját szertartásuknak megfelelően közös cél érdekében, a béke megteremtéséért imádkoznak. Ez volt a találkozó központi mozzanata. Assisiben elsősorban imádkoztak a békéért. Az imádságnak ez a primátusa kiemelkedik a találkozó egészéből. Imádkozni a békéért ugyanis mindenekelőtt azt jelenti, hogy Istenre hagyatkozunk. Már a találkozó előtt világosan utalt rá a pápa, hogy "a békéért végzett imádság nem a béke iránti elkötelezettség után következik, hanem ellenkezőleg, éppen az igazságosság és a szabadság jegyében, a béke megteremtéséért kifejtett erőfeszítés szíve közepe. A békéért imádkozni azt jelenti, hogy megnyitjuk a szívet Isten mindent megújító hatalmának beáradása előtt."

A találkozó délutánja az elkötelezettség ideje volt, amelynek során a vallási vezetők kifejezésre juttatták szándékaikat és vallásaikat. A milánói bíboros, érsek leszögezte: "A pápa szerepe mindebben valóban meghatározónak mondható. Magamban arra gondoltam, hogy itt ténylegesen megvalósul a pápa primátusának gyakorlása, mégpedig nemcsak egyházjogi szinten a katolikus egyház tekintetében, hanem a tisztelet és tekintély primátusa világában a nem katolikus egyházak esetében is, amelyek elfogadták, hogy a pápa felhívására jönnek össze, mely felkérést talán egyetlen más egyháztól sem fogadták volna el. És itt világossá lett: noha a pápa alázatosan egy szinten ült a többi vallási vezetővel, valójában ő volt a centrum és az ő tekintélye egy világméretű vonatkozási pontot jelentett. Ez nagyon fontos tényt jelent. A történelemben első alkalommal adódik, hogy az egész vallási univerzum elismeri a római pápát vonatkozási és találkozási pontnak, aki képes arra, hogy az egész emberiséget veszélyeztető nagy témákról elgondolkodtasson. Assisi valóban kiemelkedő jelentőségű esemény, amelyet most nemcsak a történelemnek kell átengedni, hanem magunkba kell fogadni, hogy állhatatossá tegyen bennünket az imádságban és az életben és hogy továbbra is ápoljuk a párbeszéd, az igazságosság és a megbocsátás szellemét" - fejezte be tanúságtételét Carlo Martini bíboros. VR/MK