Először hangzik fel a Habsburg-udvar szertartásainak teljes zenei sorozata

A sorozat 2011. november 22-én, Szent Cecíliának, a zene védőszentjének ünnepén fejeződik majd be. A teljes énekelt repertoárt két fontos korabeli forrás alapján mutatják be, melyek megírásának, illetve nyomtatott megjelenésének ötszázadik évfordulóját is jelképezi a sorozat kezdő és befejező időpontja.

–Miért jelentős a XV.-XVI. századi Habsburg császári udvar szertartásainak zenei anyaga?
–A sorozatban két forrás alapján rekonstruáljuk a XV.-XVI. századi Habsburg császári udvar énekelt szertartásait, amelyek közül az egyik, a Choralis Constantinus egy olyan összeállítás, amely a teljes egyházi év vasárnapjainak és ünnepnapjainak a többszólamú zenei anyagát tartalmazza. Ilyen se korábban, se később nem készült. Az összeállítást Heinrich Isaac készítette, a három kötetnyi anyag azonban csak halála után jelent meg. Az első kötetben voltak a vasárnapok, a másodikban a nagyobb ünnepek, a harmadikban pedig a szentek bizonyos csoportjainak ünnepeire szóló liturgikus zenei repertoár.

Az alkotássorozat azért is különleges, mert nem saját zenei ötlet alapján komponálta meg a darabokat a szerző, hanem a korabeli gregorián dallamok felhasználásával, kötődve az évszázados zenei anyag hagyományához.

A darabok az úgynevezett alternatim gyakorlat szerint készültek. Egy énekelt részhez tartozó gregorián dallam kisebb egységekre van osztva, és így az adott rész, a gregorián és a többszólamúvá komponált szakaszok váltakozásából áll össze. Ráadásul nem csak a tételeken belül valósult ez meg, hanem azok közt is, azaz a szentmise változó részei felváltva az egyik gregorián, a másik többszólamú.

A másik forrás a Choralis Constantinus szerzője által követett gregorián kódex, a Graduale Pataviense, amit 1511-ben nyomtattak ki Bécsben, és ami a passaui rítus anyagát tartalmazza. Ugyanis a bécsi régió és a császári udvar szertartásai is e szerint a rítus szerint folytak. Heinrich Isaac maga is a császár szolgálatában állt ekkor.

A „Constantinus” szó pedig Konstanz városára utal. 1508-ban ugyanis ide hívott össze birodalmi gyűlést I. Miksa császár. Ekkor az egész udvar áttelepült ide, a gyűlésnek pedig a konstanzi katedrális adott otthont. A konstanzi püspök a császár jelenlétében végzett szertartásokon hallotta Isaac szerzeményeit, és mivel sokáig időzött ott az udvar, felkérte őt, hogy állítson össze egy, az egész egyházi évre szóló liturgikus anyagot. Ez egész életére szóló feladat volt, nem is fejezte be, egy tanítványára, Ludwig Senflre hárult ez a feladat, aki kis énekesfiú kora óta a keze alatt nőtt fel, és aki váltotta őt az udvari kórus élén. 1519-ben, I. Miksa halálakor a Kapellát feloszlatták, Senfl-t elbocsátották, így Münchenbe, a bajor hercegi udvarba került. A Choralis Constantinus végül 1550-ben és 1555-ben jelent meg nyomtatásban. Kéziratokban egész Európában elterjedt, Rómától Lengyelországig megtalálhatóak egyes tételei a könyvtárakban, elsősorban persze német nyelvterületen volt népszerű. Szóval közös, európai kultúrkincssé vált.

Az persze kérdés, hogy az egész mű, az egész egyházi év anyaga megszólalhatott-e valaha teljes egészében. Münchenben átmehetett a gyakorlatba, ott vannak az eredeti kéziratok is, és később az ott működő Orlando di Lasso (Lassus) is komponál hasonló szerkesztésű műveket. Azonban a teret hódító protestantizmus miatt számos káptalannak gyakran menekülnie kellett, így a konstanzinak is. Mire pedig ezek visszatértek és megszilárdult helyzetük, addigra a tridenti zsinat reformjai terjedtek el. Persze sokfelé használják egyes tételeit, végül – véleményem szerint – körülbelül a 17-18. század fordulóján kophatott ki végérvényesen a gyakorlatból. Újra a 19-20. század fordulóján fedezték fel, akkor elkészül az első két kötet szólamkönyveinek modern átirata, a harmadik pedig a 20. század közepén, Amerikában készül el. Azóta nem is adták ki újból, úgyhogy ezek a kiadások, valamint a korabeli nyomtatvány fakszimiléi állnak a rendelkezésünkre.

Ezért is érdekes ez a mostani koncertsorozat, mert az egész egyházi évet rekonstruálja, ilyen átfogó bemutatása a Choralis Constantinusnak pedig – vélhetően – még sosem volt.

–Honnan jött az ötlet?
–Együttesünk, a Corvina Consort tíz évet foglalkozott Lassus műveivel. Ennek kapcsán találkoztunk a Choralis Constantinussal, mivel érdekelt minket, hogy honnan származhat az ő műveiben fellelhető, említett alternatim szerkesztési módszer. Rájöttünk, hogy a Choralis Constantinus olyan érintetlen alkotás, amit muszáj bemutatni.

–Mi alapján választották ki a helyszíneket és a fellépőket, hogyan építették fel az egész hároméves sorozatot?
–A mi együttesünk adott volt, és megkerestünk még olyan együtteseket, akikről tudjuk, hogy hasonló az érdeklődésük, hasonló zenékkel foglalkoznak. A helyszíneket is eddigi koncert-tapasztalataink, meglévő kapcsolataink alapján választottuk ki, ezek pedig a budapesti belvároshoz kötnek minket. Elsőként Osztie Zoltánt, a Belvárosi Főplébánia-templom plébánosát kerestük meg, aki minden támogatást megadott nekünk. Amikor pedig láttuk, hogy egy helyszín nem lesz elég, akkor kerestünk további helyszíneket is. Így elsőként a Szent Mihály Templom és a Szervita téri Szent Anna Templom csatlakozott a sorozathoz, majd azóta még újabb három templom is befogadja az előadásokat. Mielőtt pedig elindult volna a sorozat, az egész egyházi évet három évadra osztottam szét, bizonyos liturgikus- és gyakorlati szempontokat is figyelembe véve. Így végül összeállt a teljes terv, közel 240 eseménnyel. Hogy melyik együttes és hol mutatja be a soron következő évad anyagait, azt viszont mindig időszakonként haladva döntjük el. A sorozat évadjait ugyanis pályázatokból finanszírozzuk, és amikor egy időszakra sikerül támogatást kapnunk, akkor tervezzük meg, hogy ki és hol fog fellépni.

–Egy éve megy a sorozat. Milyenek az eddigi tapasztalataik, milyen a fogadtatása?
–Nagy lelkesedéssel kezdtük el megszervezni a sorozatot. Egyrészt liturgikus keretek közt, szentmiséken, másrészt koncertszerűen mutatjuk be a közönségnek a darabokat. Arra figyeltünk, hogy ne legyenek túl sűrűn a koncertek, eleinte havonta egyet szerveztünk. Ebben a formában azonban a vártnál kevesebb közönséget vonzottak az előadások, így ezek számát ritkítottuk. A szertartásokon azonban van egy kis „törzsközönségünk”, akik a helyszínektől függetlenül folyamatosan követik és látogatják a sorozat eseményeit.

Mivel pedig ez az egész volt Habsburg Birodalom, illetve egész Európa közös kultúrkincse, próbáltuk nemzetközivé is tenni a sorozatot. Számos külföldi együttest megkerestünk, és arra gondoltunk, hogy nem csak Budapesten, hanem ezek az együttesek otthon is megpróbálhatnák bemutatni időről időre a Choralis Constantinus darabjait, illetve kialakulhatna egy nemzetközi körforgás az együttesek és helyszínek között, aminek további színesítésére kigondoltunk egy programot. Ez az ötlet azonban eddig még nem valósult meg, főleg anyagi okok miatt. Akiknek a meghívására sikerült pályázatokon pénzt szerezni, azokat tudtuk csak elhívni Budapestre.

Márciusban a Schola Gregoriana Pragensis, a híres prágai gregorián kórus látogatott Budapestre, most pedig november 26-án, csütörtökön a belgiumi Capilla Flamenca együttes adott nagysikerű hangversenyt a Szent Mihály-templomban. A lengyel partnerünk, a Trazom Régizenei Társaság pedig még a sorozat indulása előtt, 2008 októberében, Varsóban szervezett egy koncertet ebből a repertoárból. Nyáron a szlovák partnereinknél tudtunk mi fellépni, őket várjuk vissza, tavaszra pedig egy holland együtt meghívására van lehetőségünk. A King’s Singers pedig a Miskolci Operafesztiválon énekelt részleteket az anyagból. Számos ország számos előadójával állunk kapcsolatban ezzel a sorozattal kapcsolatban. Többeket szeretnénk még meghívni a következő két évben.

–Van még valamilyen hasonló érdekesség a tarsolyukban? Például más uralkodói udvarokból fennmaradt hasonló repertoár?
–Most ezzel a sorozattal nagy tapasztalatokra teszünk szert mind zenei, mind szervezési téren. De annyira lefoglal minket, hogy mással nincs is időnk foglalkozni, és még nem tudunk előretekinteni 2011 utánra.

Ekkora léptékű, ilyen teljes zenei anyag nem valószínű, hogy fennmaradt máshol. De engem izgatna például a kor pápai udvarának zenéje. A firenzei Medici-udvar zenéje a másik kedvenc területem, ahol Isaac is dolgozott, aki szoros kapcsolatban állt a Medici-családból származó X. Leó pápával.

–Készül valamilyen kiadvány, felvétel is a koncertekből?
–Egyrészt kiadtuk az eredeti gregorián kódex, a Graduale Pataviense anyagát modern átírásban, ötkötetes sorozatban, másrészt az első évfordulóra megjelent egy válogatás az eddigi koncertek felvételeiből.

A Choralis Constantinus koncertsorozat honlapja itt érhető el.

Magyar Kurír