Első Ádám és második Ádám – 2007. december 7.

Hazai – 2007. december 7., péntek | 0:07

A Szentírás az első embert Ádámnak nevezi, de ez nem személynév, hanem inkább összefoglaló név, és emberiséget jelent. Nem egyszer előfordul, hogy az embereket Ádám fiainak nevezi a Szentírás.

Ádámhoz nemcsak az emberiség megjelenése kötődik, hanem a bűnbeesése is. Sokszor elképzeljük, milyen lehetett a paradicsomi állapot. Biztos, hogy az ember egyfajta természetes harmóniában élt a környezetével, embertársaival, és Istennel. Az emberiség történetének első bűne ezt a harmóniát zavarja össze, olyan, mint amikor a tiszta víztükörbe egy követ dobunk. A víz ott marad, de már nem tükrözi a napot, szétesik a nap képe ezer darabra, és idő kell, mire megint kitisztul a kép. Hogy a bűn zavarodottsága szűnjön, eljött Jézus, akit nevezünk második Ádámnak is, akiben az egész emberiség újjáteremtődik.

Ha egy ember, maga az Istenember hozza helyre a megromlott viszonyt, akkor biztos, hogy első bűnt is egy ember követte el. Nincs kollektív bűn. Legfeljebb a hatása, az már sokakat érint. Bármelyik bűnös rendszer szétszedhető személyes bűnökre, hogy ki mikor mit adott hozzá -- szabad akaratával - az egész örvénylő szituációhoz.

Bennünk él mindkét Ádám. De arra vagyunk meghívva, hogy győzhessen a második.

Sánta János