„Elvezetni az embereket Istenhez … ez ma a legfőbb feladat”

„Elvezetni az embereket Istenhez, ahhoz az Istenhez, aki a Bibliában szól hozzánk: ez ma az Egyház és Péter utódának legfőbb és legalapvetőbb feladata.” Négy évvel ezelőtt megkezdett péteri szolgálatának célkitűzéseit ekként foglalta össze XVI. Benedek a katolikus egyház püspökeihez írt márciusi levelében.

A kitűzött prioritás a világos helyzetelemzésből következik: „a világ nagy részén fennáll annak veszélye, hogy kialszik a hit, mint a láng, amelyet nem táplál semmi. (…) E pillanatban történelmünk valódi problémája, hogy Isten eltűnőben van az emberiség látóhatáráról, és az Istentől fakadó fény halványulásával az emberiség irányvesztetté válik, aminek romboló hatása egyre nyilvánvalóbb.” (ld. márciusi levelét). Pápaságának intézkedései, tanításának nagy témái mind ennek a kihívásnak megválaszolását szolgálják.

Ezért hirdeti fáradhatatlanul (például a regensburgi beszédben), hogy a hit és az értelem egymást feltételezik. E kettő valamelyikének figyelmen kívül hagyása ugyanis egy torz istenképhez, illetve egy „istentelen” világhoz vezet.

Ezért hangsúlyozza, hogy a hit, a vallás nem lehet pusztán magánügy, amit száműzni lehetne a társadalmi életéből. Az „egészséges, avagy pozitív laicitás” a polgárok szabadságának biztosítása érdekében garantálja a politikai és a vallási szféra szétválasztását, ugyanakkor elismeri a vallás mással nem helyettesíthető szerepét az emberek lelkiismeretének alakításában, az alapvető etikai konszenzus kialakításában.

Ezért tekinti elsődleges feladatának, hogy „erőit nem kímélve munkálkodjon Krisztus követői teljes és látható egységének helyreállításán”, méghozzá nem csupán a jószándék hangoztatásával, hanem konkrét gesztusokkal, amelyek felrázzák az emberek lelkiismeretét és belső megtérésre ösztönöznek (2005. április 20.). Ugyanis a Krisztusban hívők megosztottsága hiteltelenné teszi tanúságtételüket a világ szemében.

A más vallásokkal való együttműködés jelentőségét is ez adja: „mindazoknak, akik hisznek Istenben, közösen kell törekedniük a békére, próbálva közelebb kerülni egymáshoz, és együtt haladni a Fény forrása felé, még ha istenképük különböző is” (ld. márciusi levelét). Ugyanis az „aranyszabály”, illetve a tízparancsolat a Teremtő által minden ember szívébe írott egyetemes törvény.

Az egyház tudatos hitének táplálását szolgálják nagy kezdeményezései, mint a Szent Pál-év, vagy a most meghirdetett papság éve, és természetesen enciklikái az ember- és istenszeretetről, valamint a keresztény reményről. És annak hangsúlyozása – mint A Názáreti Jézus című könyvében, vagy idei húsvéti beszédeiben –, hogy „bizonyosságunk nem egyszerű emberi gondolatmeneten alapul, hanem egy hittel vallott történelmi tényen: a megfeszített és eltemetett Jézus Krisztus dicsőséges testében támadt föl.” (Urbi et orbi, 2009. április 12.)

Az egyház megerősítését célozza a II. Vatikáni Zsinat hiteles, elődei tanítása „és az egyház kétezer éves hagyományához hű folytonosság” alapján történő értelmezése (vö. 2005. december 22-i beszéde). Aminek egyik kitüntetett színtere a liturgia, lévén hogy az hiteles képet ad a hitről („lex orandi, lex credendi”). E téren elsősorban saját példájával kíván elöl járni, ami a pápai szertartások méltó végzésében és homíliáinak liturgikus katekézisében mutatkozik meg, továbbá a lehetőség biztosításával azok számára, akik a Szent V. Piusz és Boldog XXIII. János-féle misekönyvet kívánják használni (ld. Summorum Pontificum motu proprio).

A mindenkori Péter-utód fő feladatát – testvérei megerősítését a hitben – valósítják meg utazásai: és negyedik évének útjai, Amerikától Ausztrálián és Franciaországon át Afrikáig, nemcsak látványosak, de különösen gyümölcsözők voltak. Mindenekelőtt pedig „hétköznapi” tanítói tevékenysége. Hiszen tanításának javát az általános kihallgatások alkalmával tartott „hittanórái”, továbbá a vasárnapi Mária-imát bevezető rövid elmélkedései, illetve ünnepi szentmiséin elmondott homíliái alkotják.

Amint azt a neves olasz katolikus közíró, Vittorio Messori találóan megjegyezte, XVI. Benedek nem az egyház épületének átalakításával foglalkozik, hanem az alapokat akarja mindenekelőtt megerősíteni. Õ maga tette ezt egyértelművé, még beiktatási miséje alkalmával: „az az én igazi kormányzati programom, hogy ne a saját akaratomat valósítsam meg, ne saját elképzeléseimet kövessem, hanem hogy az egyház egészével együtt az Úr szavára és akaratára figyeljek, és hagyjam, hogy Õ vezessen engem, és ezáltal Õ maga vezesse az egyházat ebben a történelmi pillanatban” (ld. 2005. április 20-i beszéde).

Benedek pápa szerint az egyháznak azt kell tudatosítania önmagában, hogy azt Jézus Krisztust kell közvetítenie a világ számára, aki önmagáról azt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12). És Szentatyánk tudja, „hogy az ő feladata Krisztus világosságát felragyogtatni a mai férfiak és asszonyok számára: nem a saját fényét, hanem Krisztusét” (ld. 2005. április 20-i beszéde). Mindezt pedig „az Úr szőlőjének alázatos munkásaként”, annak tudatában vállalja, hogy – mint megválasztásakor megfogalmazta – „az Úr elégtelen eszközökkel is képes dolgozni és cselekedni”.

Csupán egyet kért híveitől szolgálata megkezdésekor (2005. április 24.) – és ugyanezt kéri ma is: „Imádkozzatok értem, hogy mind jobban szeretni tudjam az Urat. Imádkozzatok értem, hogy mind jobban szeretni tudjam az ő nyáját – titeket, az Anyaszentegyházat, mindannyiótokat egyenként, és együttesen. Imádkozzatok értem, hogy ne futamodjam meg félelemből a farkasok elől.”

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír