Emlékmise a Don-kanyarban elesett áldozatokért

Szabó Tamás püspök szentbeszédében – hangsúlyozva, hogy helye van a jogos emberi gyásznak és fájdalomnak is – a reményről és a feltámadásról beszélt. Amikor halottainkat siratjuk, valójában magunkat siratjuk szeretteink elvesztése, fájó hiánya miatt. A keresztény ember szívében azonban a szomorúságban is ott a remény, amelyet Jézustól kapott: „Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”. Mindenki, aki szereti Jézust és hisz benne, eljut az Atya dicsőségébe. A Jézustól kapott ígéret reménye adja meg a lehetőséget számunkra, hogy a legnagyobb embertelenségben, a szenvedésben és a halálban is megőrizzük emberi méltóságunkat – mondta a püspök.

Az Atya dicsősége nem csak a szépben és a tökéletességben nyilvánul meg, hanem a szenvedésben is, hiszen Jézus szenvedésében dicsőítette meg az Atyát és ezzel az áldozattal mentette meg az embert. „Ebben a reményben emlékezzünk meg ma családtagjainkról, bajtársainkról, ismerősökről és ismeretlenekről” – zárta homíliáját Szabó Tamás tábori püspök.

A szentmisén részt vettek az áldozatok családtagjai, bajtársai, valamint számos közéleti személyiség. A szentmise zenei szolgálatát a Veszprémi Légierő Zenekara látta el.

Török Viktória/Magyar Kurír