Emlékmise Székesfehérváron Kaszap Istvánért

Hazai – 2005. december 23., péntek | 21:13

Méltó ünnepséggel készült Kaszap István halálának 70. évfordulójára a Székesfehérvári Egyházmegye és a Magyar Cserkészszövetség.

Idén egy időbe esett a Betlehemi Láng szétosztása és Kaszap István évfordulója. Így lehetett a két, külön-külön is sok érdeklődőt vonzó eseményt összekapcsolni.

A Betlehemi Lángot minden évben cserkészek hozzák el a születés barlangjából Bécsbe, majd onnan juttatják el Európa országaiba. Hazánkban általában Budapesten osztják ki, egyik évben katolikus, másik évben protestáns templomban. Idén a katolikusokra jutott a sor. De ebben az esztendőben miért éppen Székesfehérvárra hoztuk a Lángot?

Mert a 2005/2006 cserkészévben két kerek Kaszap István évfordulót is tartunk: most halálának 70., majd tavasszal, március 25-én, születésének 90. évfordulóját. Ezért a Magyar Cserkészszövetség ezt a cserkészévet Kaszap István után a tisztaság (lelki tisztaság) évének hirdette meg. Ezért hívtunk minden cserkészt Székesfehérvárra, a szokásos ünnepi, püspöki szentmisére Kaszap István sírjához.

Két püspök, tizenöt pap, 4-5000 hívő (jórészt cserkészek) töltötték meg december 17-én, szombaton a Prohászka templomot. A cserkészek valóban az egész országból, még a határokon túlról is jöttek. Intéző Bizottságunk is kivételesen itt tartotta egész napos gyűlését, így jelen voltak a cserkészkerületek hivatalos képviselői.

Az ünnepi szentmisén, a püspöki beszéden érződött a sok fiatal jelenléte. Hozzájuk, nekik szólt Kaszap István példája, mai, keményedő gondjainkban, a nehezedő társadalmi körülményekben. A feszült figyelem mutatta, hogy értük szól!

Spányi Antal megyéspüspök kérésére a szentmisét irodalmi műsor követte, melyet a székesfehérvári (IV.) cserkészkerület állított össze. A turai 1032. Kaszap István cserkészcsapat őrsvezetője mondta el Mécs László versét a boldoggá avatásra váró fiatal cserkész-papnövendékről. A költő szavaira: „Szent volt-e?”, válaszolt a vezetőtiszt köszöntője, megtörtént imameghallgatásokat sorolva fel. A gondosan válogatott ifjúsági énekeket cserkészkórus adta elő. A Betlehemi Láng sugározta szeretetről, a cserkészek szokása szerint, most református lelkész beszélt. Az önmagát szétsugárzó lángról Juhász Gyula szépen előadott sorai szóltak.

Cserkészzászlókkal az élen és a papság vezetésével körmenetben vonultunk Kaszap István sírjához, szentjeink oltalmát kérve. Az ünnepi pillanatban, a sok cserkész jelenlétében különös súlya volt a Cserkészszövetség Táborkereszt katolikus közösségének vezetője, Brückner Ákos ciszterci plébános felajánló imájának. Mintegy idézve Szent István felajánlását, kérte az oltalmat minden cserkészre és magyar cserkészmozgalom jövőjére.

A fiatal cserkészek megilletődve, az öregek könnyezve mondták: „Ilyen tisztesség még nem érte a Betlehemi Lángot!” Köszönet érte a megyéspüspöknek, a papságnak, a Prohászka plébániának, a IV. cserkészkerület vezetésének, Hada Tibor elnöknek, Fehér Györgyné vezetőtisztnek és az ünnepet vezénylő Fehér Györgynek.

Minden résztvevő átvehetett egy emlékbélyegzős Kaszap István levelezőlapot, és meghívást kapott a tavasszal megrendezendő székesfehérvári Kaszap István és városismereti akadályversenyre.
Mindenki sugárzó arccal vitte a Lángot, szívében a költő kérdésével: vajon a „pápaúr mikor hallja meg, s hirdeti ki végül városnak és világnak?” – a boldoggá avatást!

Kispál György plébános
országos vezetőtiszt

MK