A FA így szólt: ne félj, ha meghalok – ne félj meghalni velem, ne félj a haláltól – nézd, újjáéledek: a halál csak a kérget hántotta le. Ne félj meghalni és újjáéledni velem. A jelet fátyol takarja. Benne újjáéled minden – és elveszti súlyát a gyümölcs. A FA átnyújtotta a gyümölcsöt Annak, aki beoltotta – Belőlem fogtok élni, Belőle, a Megsebzett Fából. „Belőlem”, mondta a FA – nem éreztem őt idegennek, eltűnt az ellentét érzése közöttünk (talán először egyetlen pillanatra?).
Én elmentem, a FA meg állt, átölelve múltat és jövőt. (Karol Wojty³a: A megsebzett fa története – Balássy Péter fordítása)
|