Engesztelő imaóra a felvidéki Makrancon

Kitekintő – 2006. április 24., hétfő | 9:26

Az Isteni Irgalmasság vasárnapján a szepsi plébániai közösség hívei (Kassai Főegyházmegye): a szepsiek, a makranciak és bodollóiak – hálából a közelmúltban Erdő Péter bíborostól kapott Szent István király ereklyéért – engesztelő imaórát tartottak népünk lelki megújulásáért Makrancon

A délután három órakor kezdődő szertartáson sokan részt vettek. Az esperes-plébános, a polgármesterasszony, a képviselőtestület, az önkéntes tűzoltók és számos ministráns kíséretében ünnepélyes külsőségek közepette vitték az egyházközség és a templom örömmel kapott és féltve őrzendő kincsét a felszentelésének 100. évfordulóját jövőre ünneplő templomba.

Az ünnepi engesztelő szertartás kezdetén a helyi esperes-plébános ideiglenesen az égi patrónus oltárképe elé helyezte a kapott ereklyéjét, majd az imádásra kihelyezett Oltáriszentségben köztünk maradt Jézus Krisztus irgalmába ajánlotta az egyházközség és az esperesi körzet minden lakosát.

Az előreláthatólag ez év augusztusában felszentelendő új oltár sokban fog hasonlítani a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnájának oltárához. A falu és a régió hívei a mai együttléttel kívánták kifejezni, hogy minden ügyes-bajos dolguk megoldásának kulcsa az ünnep üzenete: „Jézusom, bízom benned!”

Életutunk nemcsak a fájdalomról szól – idézte XVI. Benedek pápát az esperes-plébános. Az egyes élethelyzetekben felfedezhetjük a vigasztalás jeleit is. A kapott ereklye is ilyen jel, amely mellett régiónkban is látjuk az édesanyákat, akiknek jósága és hűsége a halálig tart, sőt még azon túl is; a bátor asszonyokat, akik nem félnek attól, hogy naponta kimutassák szolidaritásukat a szenvedő egyházzal; s korunk Cirenei Simonjait, akik hittel vállalják a Misztikus Test keresztjeit.

Szenvedésünk a húsvéttal nem ér véget. De vigasztalásunk sem. Mindaz, aki a kereszt útján jár, Szent Pállal hitet talál, Szent Ágostonnal felismeri saját életútját. Keresztutunk ugyanis nemcsak a világban uralkodó sötétség, szomorúság és terméketlen moralizmus útja. Nemcsak egy tiltakozó jajkiáltás, amely semmit sem változtat a világ rendjében. II. János Pál pápa tanítása szerint: minden út hittel járt keresztút, az irgalom útja is, amely feltartóztatja a rosszat. A keresztút az irgalom és az üdvözülés útja. Arra ösztönöz, hogy bizalommal járjunk az irgalom útján; hogy Jézusba kapaszkodva akadályt gördítsünk a gonoszság elé. Ma erre tudatoson vállalkozni és ezért cselekvően tenni: az egyik legnagyszerűbb cselekedet.

G.B./Magyar Kurír