…Eperjes Károly színművészt a Városmisszión tett hitvallásáról

– A bátor kiállás Krisztus mellett, a róla való beszéd mennyiben más, mint színészként szerepelni a színpadon?
– Ugyanabból a szív-agy harmóniából táplálkozik színészi tevékenységem, mint amiből a magánéletem is. Identitásomat így tudnám megfogalmazni: keresztény apa vagyok, színészként magyarul, Magyarországon, mindenkiért. Kereszténységem, egyetemességem az, ami a magánéletben bizonyára hiteles ikonná formál, és ez az ikon talán jól van festve.

– A nagyváros lelki értelemben egy hatalmas dzsungel. Nem csak jó, hanem rossz hatások is érik a benne élőket. A színész-lét is a városhoz köthető. Hogy tudja a színész megőrizni lelki integritását, és tiszta hitét?
– „Ember, küzdj és bízva bízzál!” Küzdenünk kell a jóért. Nehéz helyzet van, reménytelen helyzet azonban nincs, mert Krisztus feltámadt. Õ kétezer éve a megtisztulás, a katarzis, őt kell keresni minden helyzetben. Szabad akaratunk van. Mindig örömmel hallom, mikor a mise könyörgéseiben úgy fordulunk Istenhez: „Uram, az emberi cselekvés minden ágából támassz hívőket!” Nincs olyan szakma, amit ne lehetne művészi, azaz szakrális szinten művelni. Maga József Attila is ezt tanácsolta Thomas Mann-nak: „az igazat mondd, ne csak a valódit!” A kor nagy írójának mondta ezt! Nem talált Mann művében katarzist az emberek számára, csak magas szintű látleletet a valóságról. Ám nemcsak mondani, hanem élni is kell az igazságot, s hogy az ember jól mondja, vagy adja át cselekvéssel az igazságot a színpadon, ahhoz a hétköznapi életben kell összegyűjteni a talentumokat, és azokat kamatoztatni.

– Látott már pozitív visszajelzést, hogy akár a színpadon, akár magánemberként hitelesen tudta megjeleníteni Krisztus jegyeit?
– Elkényeztet a Jóisten, mert nagyon sok ilyen visszajelzést kaptam már. Ha Istent tagadó testvéreink megszólnak, fura bolondnak tartanak, azok még inkább komoly visszajelzések, mert azt mondja az Úr, hogy aki az ő nevében ilyet elvisel, az boldog lesz. Igazából nem ez tesz boldoggá, hanem az, hogy a mindennapi szentmiseáldozatban megtapasztalhatom a mennyország egy szeletét. Csak igyekezzünk, mert mindannyian vándorok vagyunk, s az a kérdés, hogy örök céllal zarándokolunk-e, vagy csak lődörgünk. Hát, jó zarándoklást és boldog feltámadást, hölgyeim és uraim!

Matykó Károly/Magyar Kurír

Képek: Nagy Nándor