„Épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szentlélekben…”

„Épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szentlélekben…” Ez a Júdás levélből vett idézet volt az idei mottója a Szegedi Egyetemi Lelkészség Karizmatikus Közössége által Csongrádon rendezett tábornak. A táborra júl.29-től aug.2-ig, az ima és a lelkigyakorlatok nagy tanítójának, Szt. Ignácnak a „védnöksége" alatt került sor. Kortól és nemtől függetlenül hívtak és vártak résztvevőket a táborvezetők: Kecskés László, Szabó Gabriella szegedi, Szabó Imre kunszentmártoni karizmatikus közösségvezetők, valamint Sávai János atya, az SZTE ETR teológusprofesszora és Pálfai Zoltán egyetemi lelkész. Az imatáborról Török Márta beszámolóját olvashatják.

A tábor központi témája az egyéni és a közösségi imádság volt, s már a tábor létrejöttéért is sokan imádkoztak. "Drága gyermekek! Ez az idő legyen számotokra az imádság ideje. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."(Medjugorje, 2009. júl. 25.) olvashattuk a Szűzanya üzenetét a sátorbéli oltár előtt, a Pantokrátor Krisztus ikon mellett. A reggeli ima rendszeres része lett a rózsafüzér, így a Szűzanyához és Jézushoz egyaránt szólt az imádság.

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten”- az 51. zsoltár szavai indították a résztvevőket az itt és most ható bűnök felismerésére, a személyes és a közösségben, egyházban megélt holt területek szemlélésére, annak a pontnak a keresésére, ahol megbillent a teremtéskor kapott „koronánk”. Közbenjáró imádságok, egész éjszakán át tartó Szentségimádás után hangzott el a felszabadító Ige: Ne féljetek, Jézus Krisztus nevében minden bűn, a legméltatlanabb, legszégyenletesebb is /!// (1Kor 6, 9-11) megbocsáttatott!

Egy újabb Ige már a legnagyobb örömhírt hozta közel: Jézus Krisztusban minden lehetséges, Õbenne testileg, lelkileg, szellemileg feltámadhatunk, megújulhatnak a holt területek! Az elkövetkező napokban az imádság, a dicsőítés és a magasztalás nyelvét tanultuk, igazi nyelvtanfolyam volt ez! „Nem baj, ha gügyögtök, gagyogtok, mint a kisgyermek, csak mondjátok ki a szeretet, a hála, az öröm szavait, kérjetek és adjátok tovább, amit a Jóisten a szívetekbe helyez. Nem tudjátok, kinek és hogyan, de valakinek ez nagyon fontos lehet”- ezek a buzdító szavak sokakat bátorítottak megszólalásra. „Az írástudó, aki járatos a mennyek országának titkaiban, olyan, mint az édesapa, aki kincseiből régit és újat hoz elő.” /Mt 13, 53/- hangzott a tábor elején az Evangélium, s ez az Ige csodálatosan életre kelt a közös programok és imádságok alatt.

Ezt az isteni, édesapai, minden jót asztalunkra tálaló szeretetet tapasztaltuk meg, miután hálát adtunk a táborért, a sátorért, amit az olvasmány kapcsolt össze csodálatos módon Mózes történetével. Hálát adtunk a nikodémusi üzenetet hordozó esőért, és imádkoztunk a családokért, a Jézus szíve szerinti papságért. Válaszként kaptunk Igét az Ó- és az Újszövetségből, ünnepelhettük a szentmisét sátorban és kőtemplomban. A Rákóczi és a Márta család tanúságtétele által ízelítőt kaptunk az Isten dicsőségét, szeretetét és csodálatos kegyelmét hirdető családi papságból, tanításokat hallgathattunk, lelki beszélgetéseket kérhettünk az Isten és a hívek szolgálatában hűséges, az emberi lélek titkaiban jártas katolikus atyáktól. Jézus szíve szerinti papság… - megértettük: az Atya tervében mi magunk, nők és férfiak vagyunk a Szentlélek temploma, szent hajlékká kell felépüljünk, családjaink, közösségeink szent néppé, a bennünket is szolgáló Krisztus király királyi testévé. (Péter 1, 2: 9) Később a megosztások során tudatosult bennünk, mennyire fontos, hogy éljünk a kegyelmi adományokkal, legyen az a nyelveken szólás, a prófétálás, a tanítás, a gyógyítás, vagy egyéb ajándék. Hengerítsük el a közöny, a félelem kövét, a bennünk lévő akadályokat! Küldetésünk a kegyelmek megosztása egymás, és közösségeink javára! /1Kor 12, 12-27/

Ki és mi segíthet bennünket az Atya szándékának megvalósításában? A hit, önmagunk átadása Jézusnak, aki maga az út, az igazság és az élet; az imádság a Szentlélekben: ima a személyes felépülésért, ima családjaink, közösségeink gyógyulásáért, szent papságért, a keresztények egységéért. S cselekedjünk: váltsuk életre a mindennapi evangéliumot: tegyünk még ma jót a rászorulókért, a legkisebbekért, és azokért, akikkel nehéz boldogulnunk.

Magyar Kurír