Erdély egyházi művészetének öröksége

Kitekintő – 2008. április 26., szombat | 10:25

„Colligite fragmenta! – Örökségvédelem Erdélyben” címmel tartottak az ELTE Bölcsészettudományi Karán háromnapos konferenciát április 21. és 23. között a HÖK Művészettörténeti Intézetének Hallgatói Képviselete és a KÖH Kárpát-medencei referatúrája szervezésében. A megnyitók után több mint negyven előadó számolt be Erdély egyházi és világi kulturális örökségének jelen állapotáról és védelméről.

Dezső Tamás, a kar dékánja és Kelényi György, a Művészettörténeti Intézet vezetője köszöntötte a résztvevőket, majd az első előadást Marosi Ernő, a MTA alelnöke tartotta a régiók művészettörténetéből. A nagyon gazdag programban, mely érintette a romániai örökségvédelem mai helyzetét, előadások hangzottak el az egyes műemlékekről is. Benczédi Sándor és Czimbalmos Attila a csíkmenasági római katolikus templom középkori hajójának kutatásáról számolt be.

Sarkadi Márton gyulafehérvári gótikus építőműhelyekről beszélt, míg a magyar reneszánsz szempontjából is kiemelkedően fontos Lázói-kápolna kutatásáról Halmos Balázs adott elő. Erdély templomépítészete szempontjából különösen érdekes volt Nagy Gergely Domonkos előadása. Elmondta, hogy a Királyhágó két oldalán jelentős gyakoriságbeli eltérések mutatkoznak a centrális térkialakítású templomok számában. Míg a Partiumban sokat találunk, addig Erdélyben jóval kevesebbet. Ennek az eltérésnek okai közt említette, hogy a centrális templomok elterjedésekor az országrész politikai és felekezeti elkülönülése is szerepet játszhatott abban, hogy az addigra a török miatt elszegényedett Erdélyben nem hódított teret ez a templomtípus. Sokszor nem kerektemplomok épültek, hanem különböző hosszházas templomformát tagoltak centrális terekkel. Másutt átmeneti tér alakult ki, mint például a nagyváradi pálos templomnál, a nagyváradi püspöki székesegyháznál, vagy a kolozsvári görög katolikus templom esetében.

Terdik Szilveszter a később püspöki palotának használt balázsfalvi kastély, az úgynevezett „Veres vár” egyik sarokbástyájában épült XVII. századi kápolna kálváriáját, végül XX. századi eltűnését mutatta be vetítettképes előadásában. A zárónap egyik témáját H. Kolba Judit, a Nemzeti Múzeum munkatársa szolgáltatta. Előadásában a gyulafehérvári egyházmegye templomaiban talált XV-XVII. századi liturgikus tárgyak – úrfelmutatók, kelyhek, oltárkeresztek – sorát mutatta be, melyek figurális ábrázolásmódjukkal és drágakőberakásaikkal azt erdélyi ötvösművesség magas színvonalát reprezentálták. Egyúttal sajnálattal említette, hogy erről a nagy mennyiségű és értékes műkincs anyagról még nem készült méltó katalógus.

Magyar Kurír

Kép: gothic.hu