Érdemes álmodni ezen a földön...

Testvérek!

Izajás próféta szép sorai csengenek szívemben: „Az utolsó időkben … ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Iz 2,4) Nem alaptalanul jutottak ezek a mindannyiunk szívét örömmel, reménnyel eltöltő szép sorok az eszembe, mert elkezdődött Szalontán egy laktanya átalakítása gyermekvédelmi célokra. A hajdani magyar huszár laktanyát, a román hadsereg használta az elmúlt évekig. Hála Istennek, nem kell már a román-magyar határon kaszárnya, így bezárták, a városi önkormányzat megkapta az ingatlant, és átadta az alapítványunknak. Csodálatos szimbolikus dolgot látok benne: egy épület együttes, melyben a fiatalok ölni, gyilkolni tanultak oly sok éven keresztül, most újjá születik, hogy a szeretet, és a béke otthona legyen. Igen, a bajbalévő kicsinyeknek otthona lesz, melyben megtanulhatják egymást tiszta szívvel tisztelni, elfogadni, és szeretni.

Hiszem, hogy Isten országa lassan, szépen épül ezen a földön, és hogy én is ebben egy kis porszem lehetek örömmel tölti el a szívemet. Erről a nagyon szép álomról beszéltem néhány nagyon kedves ismerősömnek, és Istennek hála visszhangot váltott ki bennük a gyermekek néma segélykérése. Így támogatásukkal elkezdődhetett, a szalontai hajdani huszárlaktanyának az újjá születése. Ebben a projektben még az is szép, hogy már most a kezdeteknél amerikai, japán, olasz, magyar és romániai testvérek összefogásával indul. És nem csak különféle nemzetiségiek, hanem civilek, egyházi személyek, állami, városi közigazgatásban dolgozok fognak össze a béke, a szeretet szigetének megteremtéséért.

Mindez számomra még néhány éve elképzelhetetlen lett volna, utópia, és lám-lám Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Hiszem, hogy érdemes álmodni ezen a földön, mert az emberi szolidaritás, Isten segítségével valóra tudja váltani a legszebb álmainkat is. Nagyon szeretnélek lépésről lépésre mindenről értesíteni benneteket, mert nem csak egy kő épületet szeretnék Szalontán, hanem azt is szeretném, hogy a szíveinkben a remény, a bizalom is felépüljön és kibontakozzon. A rossz, akármilyen kis győzedelemhez jut, milyen hangos, gátlástalanul hirdeti elkeserítő, fájdalmas tetteit. Úgy gondolom, hogy világunk reményre, hitre, bizalomra feljogosító folyamatait is bátran hirdetnünk kell. Ezért is egyeztem bele örömmel, hogy a kedves amerikai testvéreink egy szép angol nyelvű honlapon (http://www.myspace.com/nhnl) folyamatosan bemutassák, hogy hogyan születik szeretetből újjá a három épületből álló együttes, hogy otthon a legyen 60-70 bajban lévő gyermekeknek a hajdani kaszárnya.

Isten őrködjön önzetlen álmaink fölött, és vigye jó végre mindazt, mit az ő nevében elkezdtünk.

Szeretettel:
Csaba testvér