Erdő Péter beszéde a Szeged-Csanádi Egyházmegye alapításának 975. évfordulóján

Erdő Péter

A Csanádi Egyházmegye alapításának 975. évfordulója alkalmából – Szeged, 2005. szeptember 24.

(Mt 10, 28-33)

Excellenciás Megyés püspök Úr, Nuncius Úr, Érsek és Püspök Urak, Főtisztelendő Oltártestvérek, Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagy jubileumot ünnepel ma a Szeged-Csanádi Egyházmegye, de vele ünnepel a Nagybecskereki és a Temesvári Egyházmegye is, hiszen mindhármójuk területén élt és működött az ősi csanádi egyházmegye, amelyet 975 éve alapítottak. És velük ünnepel az egész magyar katolikus közösség szerte a világon, mert mindnyájunkat kötelez a hűség Szent István és Szent Gellért örökségéhez.

1030-ban, Ajtony leverése után szervezi meg Szent István ezt a fontos egyházmegyét, melynek első latin hithirdetői és misszionáriusai nyugati szerzetesek, mai szóval bencések voltak, élükön Szent Gellérttel, az egyházmegye első püspökével. Peremvidék volt ez a régió akkor is, kultúrák találkozásának földje, ahol különlegesen szorgalmas munkával és pallérozott szellemmel lehetett és lehet ma is katolikus életet teremteni.

Ennek a nagy munkának az élén Szent Gellért püspök állt, aki írásainak fényében kiváló, európai látókörű teológus kellett, hogy legyen, olyan ember, aki megértette a hitben még fiatal, nyugati életmódhoz még nem szokott magyarság helyzetét. Megértette, hogy nem lehet erőltetett menetben nyugati mintákra kényszeríteni az alig letelepedett magyar népet, de nem lehet a pogány és nomád múlthoz sem visszatérni, mert az – a lelki süllyedésen kívül – a fizikai pusztulást is jelentené.

Szent István halála után Szent Gellért azon kevesek egyikeként maradt az országban, akik megértették Szent István művét, és hűségesek maradtak hozzá. Nem tudott mindenben azonosulni sem Orseolo Péter, sem Aba Sámuel törekvéseivel. Õ tehát megértéssel és szeretettel nézte ezt a népet, de maga nem talált megértésre, több püspöktársával együtt lázadó pogányok kezétől érte a vértanúhalál. Budán, a Gellérthegyről taszították a Dunába. Ott hirdeti nagyszerű szobra ma is emlékezetét. Ott tartja kezében a keresztet áldásul városunkra, egész népünkre, a Kárpát-medence egész kereszténységére. Szent Gellértben mi, budapestiek fővárosunk védőszentjét is tiszteljük.

De Szent Gellért vértanúsága megszentelte egyházmegyéjét is, lelki erőforrás volt utódai számára. Közvetlen utóda, Mór püspök Csanádra szállíttatta vértanú elődjének hamvait. Méltó tisztelet volt nagysága előtt, hogy 1083-ban Szent Istvánnal és Szent Imrével együtt avatták szentté Székesfehérvárott. Ha csupán csanádi püspöki működésére tekintünk is, nagyszerű és aktuális tetteket látunk a történeti források lapjain. Templomépítést és külön templom alapítását Szűz Mária tiszteletére. Papnövendékek taníttatását és felszentelését. Különböző nemzetiségű papok testvéri együttműködését Krisztus ügyének szolgálatában. Lelkipásztori gondoskodást a rábízott népről. Itáliai létére, külföldi papjai mellé igyekszik minél több magyar papot szentelni, hogy eredményesebben végezzék a térítés munkáját.

A kultúra és a hit szenvedélyes szolgálata fontos szerepet tölt be életművében. Püspöki székhelyén is iskolát állít fel, járja az egyházmegyét és tanítja a népet. Sőt, arra is marad ideje, hogy kocsin utazva olvasson és könyveket írjon. Ma újra látszik, milyen fontos az emberi alapok megteremtése, a kultúra, az oktatás és az általános emberi értékekre való nevelés a hit továbbadása szempontjából is. És látszik az is, hogy mindez nem kényelmes és magától értetődő, hanem különös emberi erőfeszítést, hívő optimizmust, népeket átfogó katolikus összetartást kíván.

A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Isten maga reményünk és örömünk biztosítéka. Mintha Gellért püspök vértanúságáról beszélne az evangélium. Mert mi rosszabb történhet az emberrel, mint a halál. Ám a testi halálnál is rosszabb a lélek kárhozatba zuhanása. De az emberek nem vehetik el az egész életet, mert a lelket nem tudják megölni. Isten az egyedüli úr a lélek sorsa felett. Jézus szavai szerint tehát Istentől kell félnünk. Manapság ritkán említik az istenfélelmet, pedig felsorolja azt a Biblia és felsorolja az Egyház bérmálási liturgiája is a Szentlélek ajándékai között. Ahhoz, hogy Istentől értékes és termékeny módon félni tudjunk, szükséges, hogy belegondoljunk mindenhatóságába, végtelen, minden képzeletet és erőt felülmúló nagyságába.

Csak ha ezt a valódi helyzetet kellően átérezzük, akkor tudunk igazán megrendülni amiatt, hogy Õ, a végtelenül hatalmas Isten gondoskodik rólunk, hogy számon tartja minden hajszálunkat, hogy személyesen megszólít minket. Ezért olyan felemelő dolog, hogy Isten gyermekei lehetünk, hogy szinte családi közelségben élhetünk vele. Nem szabad elbanalizálnunk Isten hatalmát és fönségét. Nem szabad természetesnek vennünk, magától értetődőnek, irántunk tanúsított szeretetét. Irgalmának megrendítő nagyszerűsége az, ami felemel bennünket, egyént és közösséget, életünknek és történelmünknek bármilyen helyzetében.

És Õ az, aki azt kéri, hogy megvalljuk Õt az emberek előtt, megvalljuk Õt, mint Szent Gellért tette és minden vértanú és hitvalló az Egyház történetében. És akkor Krisztus is megvall minket a Mennyei Atya előtt. Itt az igazi garanciája minden reményünknek, ez a keresztény ember optimizmusának forrása. Ez a végtelen isteni szeretet kísérje útján a Szeged-Csanádi Egyházmegye hívő közösségét is. 1923-ban az Apostoli Szentszék Szegedet jelölte ki az ősi Csanádi Egyházmegye Magyarországon maradt részének székhelyéül.

1930-ban, 75 évvel ezelőtt szentelték fel ezt a gyönyörű székesegyházat, mely eredetileg a szegedi nagy árvíz után fogadalmi templomnak épült, de 1931-től az Apostoli Szentszék rendelkezése alapján székesegyházzá vált. És 75 évvel ezelőtt itt dobogott az egész ország szíve, amikor a Dómot felszentelték, Szent Gellért ereklyéjét pedig, végakaratának megfelelően, végre ismét a Szűzanya templomában helyezték el. Szeged, az egyházmegye és hazánk hívei most már Szent Gellérttel együtt kérhetik a Boldogságos Szűz pártfogását, hiszen Szent Gellért tanította meg és szerettette meg a magyarokkal a Nagyasszony tiszteletét.

Szent István király, Szent Gellért püspök, Magyarok Nagyasszonya, Keresztények Segítsége könyörögjetek népünkért és ezért az egyházmegyéért, kérjétek számunkra a hitet, a reményt és az élet bőségét a szeretetben!

Ámen