Erdő Péter a bevándorlásról, a vallásszabadságról, az európai identitásról

A bíboros az európai népesedési problémákról szólva elmondta, hogy az egyensúly csak azért marad fenn, mert a bevándorlók száma háromszor olyan magas, mint a születő gyermekek száma. Fontos, hogy a más kultúrájú, vallású területekről érkező bevándorlóknak lehetőséget kell biztosítani az európai kontinens lakóival való békés, és egyben építő jellegű együttélésre. Az egyház két alapvető értéket tart szem előtt: az emberi méltóságon alapuló, mindenkit megillető vallásszabadságot, és Európa népeinek történelmi, kulturális, vallási identitását. Hangsúlyozta, hogy ezzel a kérdéssel a politika is foglalkozik, ám nagyon fontos olyan utat találni, amely egyrészt előmozdítja ezeket az értékeket, másrészt tiszteletben tartja a minden embert feltétel nélkül megillető méltóságot. Hangsúlyozta, hogy az egyház nem multikulturalitásról beszél, hanem hittel tekint az emberre, nem feledkezik meg méltóságáról. Nagyon fontosnak tartja, hogy Európa védelmezni tudja az értékeit, hiszen éppen azért vonz oly sok bevándorlót, mert rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel képes megvédeni az egyes embereket és a közrendet is.

Hangsúlyozta, hogy a bevándorlás összetett kérdés. Az európai országok gazdasági szempontból egyrészt ösztönzik a bevándorlást, mert készen kapják a munkaerőt és megspórolják ezzel a képzést. Másrészt fékezik a bevándorlást, mert nem tudják beilleszteni a társadalomba az újonnan érkezetteket. Mindkét esetben probléma, hogy az embert eszköznek, nem pedig célnak tekintik.

Külön említette a roma integráció kérdését. A közép-keleti országokból romák egész csoportjai igyekeznek nyugatabbra vándorolni, nyugaton pedig nem értik ennek okait. A volt szocialista országokban a romáknak a rendszerváltás előtt volt munkájuk, ezen keresztül be tudtak illeszkedni a társadalomba. Majd amikor az építőipar magánkézbe került, modernizálódott, már nem volt szükség a munkaerőre, és ezek a csoportok munka nélkül maradtak. Fontos tudni azonban, hogy nem vándorló népességről van szó, hanem olyan emberekről, akik letelepedettek és pontosan nyomon követhető az életkoruk, iskolázottsági szintjük. Problémák persze vannak, de fontos tudatosítani magunkban, hogy ha szerény fizetésért dolgozni tudnának, nem hagynák el otthonaikat. A nyugati országok számára is megoldást jelentene, ha ezeknek a csoportoknak saját hazájukban sikerülne közös erővel munkalehetőséget teremteni.

Erdő Péter az interjú során beszélt az Európába vándorló afrikai katolikusok helyzetéről is, akiknek vallási élete hazájukhoz kötődik, és különbözőségeket mutat. Fontosnak tartja, hogy ne akarjuk azonnal beilleszteni őket a plébániák életébe, hanem kapjanak lehetőséget arra, hogy az országaikból érkező papok kísérjék őket vallásos életükben, hogy megőrizhessék sajátos identitásukat, és fokozatosan alakíthassanak ki szorosabb kapcsolatot a befogadó ország egyházával. Ez nagymértékben elősegítheti társadalmi beilleszkedésüket is.

A vallásos jelképek használatáról elmondta, hogy az európai népek kulturális identitásának fontos elemei. Az egyházak jelenléte olyan érték, erőforrás a társadalom számára, amely a közrendet is segíti. Az emberről, a világról, az emberi viselkedésről vallott keresztény erkölcsi felfogás a társadalom javát szolgálja, képes megvédeni a társadalmat az anarchiától, a bűnözés terjedésétől. Nem véletlen, hogy keleten a volt kommunista országokban sok politikai vezető támogatja a történelmi egyházakat, amelyek segítenek megőrizni népük identitását a rezsimek bukását követő kulturális üresség közepette.

A bíboros cáfolta, hogy egyre kevesebb lenne Európában a gyakorló hívők száma. Felhívta a figyelmet arra, hogy maga a felmérés is relatív, hiszen a szociológusok más kritériumok alapján sorolnak be gyakorló hívőnek egy katolikus és egy protestáns hívőt, hiszen az egyházak feléjük irányuló elvárásai is mások. Ha valakit katolikusnak kereszteltek és annak is vallja magát, akkor annak is kellene elismerni.

Természetesen szükség van arra, hogy felébresszük a vallásos érzést, amely az egész társadalomnak ajándék lehet, emberibbé teheti rideg, arctalan nagyvárosainkat. Nagyon sokféle módon hallathatja a hangját az egyház: a médiában, a kultúra, a zene, a tánc, a színház világán keresztül, akár az utcákon is. Meg kell mutatni, hogy az egyház jelen van az emberek között, meg kell erősíteni a családokat, a plébániaközösségeket, közel kell állni a legszegényebbekhez. Ha készek vagyunk önkéntesen segíteni másokat, akkor hitelesen teszünk tanúságot Krisztushoz való tartozásunkról, és reményt sugárzunk a világ felé– zárta le gondolatait Erdő Péter bíboros.

Az interjút Somogyi Viktória készítette.

Magyar Kurír

(tzs)