Erdő Péter bevezető szavai a Szent István-napi ünnepi szentmisén

Erdő Péter: Bevezető szavak 2007. augusztus 20-án

Igen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Házelnök Asszony, Legfelsőbb Bírósági Elnök Úr,
Kormányunk, Budapest Főváros, Politikai, Társadalmi és Kulturális Életünk Kiemelkedő Képviselői,
Eminenciás Bíboros Úr, Excellenciás Apostoli Nuncius Úr, Érsek és Püspök Urak, a Testvéri Keresztény Felekezetek Igen Tisztelt Képviselői, Főtisztelendő Paptestvérek,
Kedves Testvérek!

Szent István királyt ünnepeljük, az ő közbenjárását kérjük hazánkért és nemzetünkért. Hittel és alázattal tekintünk példájának és nagyszerű örökségének tükrébe.

Az idei ünnepnek ismét különleges vonásai vannak. Az egyik, hogy Szent Istvánt ma már az ortodox egyházak is a legszélesebb körben tisztelik. Képviselőik jelenléte a mostani szentmisén és tanúsítja, hogy első királyunk személye az egység és a testvéri összetartozás jelképe nemcsak saját népünk és a Kárpát-medence népei számára, hanem egész Európa számára is. Benne a keleti és nyugati kereszténység, az akkor még egységes Egyház közös szentjét tiszteljük. Az idén január 1-jével az Európai Unió új tagállamokkal bővült. Sok belső probléma tudatában, és minden nehézség ellenére elmondhatjuk, hogy bővült az emberi kapcsolatoknak, a közös cselekvésnek a tere és a lehetősége, bővült az a keret, amely rendelkezésünkre áll. De ezt a keretet tartalommal nekünk kell megtöltenünk: vállalnunk kell a létező világ adottságaiból fakadó emberi kötelezettségeket, értelmet, célt és reményt kell merítenünk Krisztus tanításából és kegyelméből. Úgy tűnik, az önzés és a bizalmatlanság csapdájában vergődő emberiség aligha tud megbirkózni olyan problémákkal, mint a környezet védelme, mint a mindennapi életünk feltételeit is veszélyeztető éghajlati és egyéb változások. A teremtett világ iránti hívő felelősségtudat és a megbocsátani tudó keresztény szeretet erőforrás a számunkra. Bizalmunk alapja, hogy van teremtő és gondviselő Isten, aki ki tud szabadítani bennünket emberi gyengeségeink és bűneink csapdájából. Bízunk benne, hogy a szeptember elején Nagyszebenben sorra kerülő Európai Ökumenikus Találkozó fontos hozzájárulás lesz keresztény hitünk, reménységünk és testvéri szeretetünk megújulásához.

Mai ünnepünk másik különleges vonása, hogy idén itt, Budapesten zárul az európai nagyvárosok missziójának első köre. Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel után most ezeknek a városoknak a főpásztorai, papjai és világi híveinek képviselői nálunk találkoznak, hogy közös tanúságtétellel adják át a világnak, a körülöttünk élő, hitünket nagyon gyakran nem is ismerő, arctalan nagyvárosi világnak Krisztus örömhírét. Mert éppen ma, posztmodern korunkban az evangélium hírdetése egészen új emberi és kulturális közegben zajlik. Természetesen senki sem gondolja azt komolyan, hogy a körülöttünk élő emberek a barokk kor, vagy az 1930-as évek mentalitásával nézik a világot, hogy ezen a nyelven kellene szólni hozzájuk. De az is nyilvánvaló, hogy az 1960-as évek végének a csupán emberi erőben bízó, és maga sem tudja milyen értelemben, de haladásra váró ideológikus szemlélete is egyszer s mindenkorra a múlté. Az igaz ismeret lehetőségében kételkedik ma nagyon sok ember, s azért él a pillanatnak, mert nem létezik számára sem a múlt, sem a jövő, mert nem látja értelmét és értékét a világnak és a saját életének. Szegény korunk az objektív igazságba vetett bizalom híján nem érzi a jövő iránti felelősséget, és lassan nem tudja megbecsülni a jelen pillanatot sem, amelyet pedig értelmes és értékes tartalommal, sok nemzedékre szóló és örök értékekkel, Isten segítségével nekünk kell megtöltenünk. Ezért választottuk városmissziónk jelmondatának Jeremiás próféta szavait: „Reményt és jövőt adok nektek”. Szent István örökségéhez akkor lehetünk méltók, ha ebben a valóban mai és holnapi környezetben lelkesen és szeretettel vállaljuk a misszió feladatát. Nem adjuk fel a logikus gondolkodás és az objektív igazság örökségét, de szólni próbálunk a látványon, a hanghatásokon, az érzelmi indításokon felnőtt nemzedékekhez is. Döntő tehát a nyelv kérdése, a nyelvezeté. De ez sem homályosíthatja el a legfőbb kérdést, az igazságét. Mert arra való a komunikáció, arra való a hit megszólaltatása a kultúra minden regiszterén, hogy közvetítsük Jézus Krisztus személyét, tanítását és szeretetét. Õ pedig ugyanaz tegnap, ma és mindörökre. Õ segítse át népünket is, földrészünket is minden nehézségen, ő adjon jövőt és reményt mindnyájunknak!