Erdő Péter bíboros bérmálási szentbeszéde a Lehel téri templomban

Bérmálási szentbeszéd az Évközi 31. vasárnapon („A” év)
Budapest-Lehel tér, 2011. október 30-án (Mt 23,1-12)

Kedves Bérmálkozók!
Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai evangélium komolyan bírálja az írástudókat és a farizeusokat. Jézus népének szellemi vezetőihez fordul. Az írástudók művelt emberek voltak, a törvény tudói, Mózes törvényének hivatalosan elismert, hivatásos szakértői. Nagy befolyásuk volt, mert feladataik közé tartozott, hogy másokat képezzenek, hogy ítéleteket fogalmazzanak meg a bíróságokon. A farizeusok viszont nem alkottak külön osztályt a társadalomban. Az volt a meggyőződésük, hogy Mózes törvénye minden szabályt megad a vallási és a polgári életre nézve mind az egyén, mind a társadalom számára. Az írástudók és a farizeusok tehát értelmiségiek voltak, nemcsak a szó modern értelmében, hanem egy mélyebb értelemben is: sajátos tudományos, erkölcsi és vallási tekintélyük volt. Jézus viszont egy sor magatartás miatt szemrehányást tett nekik. Szemükre veti, hogy a törvényt elviselhetetlen igává tették, hogy mindig nyilvánosság előtt ténykedtek, hogy lássák és dicsérjék őket, és elhanyagolták a belső meggyőződést és a szívbeli szeretetet Isten és az emberek iránt.

Minden társadalomnak megvannak a maga farizeusai és írástudói, akik a közvéleményt formálják, akiknek befolyásuk van a hatóságok döntéseire, a nevelésre, az egyének viselkedésére. Ehhez a csoporthoz tartozni, ilyen szerepet betölteni hatalmas felelősséggel jár. Julien Benda (1867-1956) francia filozófus sajátosan is foglalkozott az értelmiségiek szerepével. Elutasított minden érzelmileg (vagy politikailag) eleve elkötelezett magatartást a kultúra és a tudomány emberei részéről, és vallotta, hogy nekik előítéletek és előzetes kész vélemények nélkül kell keresni az igazságot. Kétségtelen, hogy a XX. században tömegesen jelentkezett a kísértés minden értelmiségi számára, hogy felsorakozzék valamilyen divatos politikai irányzat mellé, és zárójelbe tegye a saját meggyőződését is. Ha egy egész társadalmi osztály szokik hozzá, hogy lebecsülje és elrejtse a saját meggyőződését, sőt hogy egyáltalán ne is igyekezzék személyes meggyőződés kialakítására, a relativizmus általánossá válhat. Ezért annak a szellemiségnek a széleskörű elterjedése, mely lemond minden objektív igazság kereséséről, nyugaton különböző kulturális folyamatok következménye, a volt kommunista világban viszont igen gyakran ebből a szellemi konformizmusból fakad. Julien Bendának Az írástudók árulása című munkájából kiindulva a nagy magyar katolikus író, Babits Mihály (1883-1941) azt állítja, hogy az értelmiségiek igazi árulása nem az, hogy gyakran olyan értékeket és viselkedési modelleket kínálnak a társadalomnak, amelyeket maguk is helyesnek tartanak, de saját életükben nem követnek: ez csupán gyengeség. A valódi árulás az, amikor biztosan látják az értékeket és a helyes utat, de a társadalomnak az ellenkezőjét javasolják. Úgy tűnik azonban, hogy létezik egy harmadik magatartás is. Lehetséges, hogy felelős értelmiségiek egy csoportja már nem látja az utat, nem látja világosan az értékeket, sőt nem is hisz abban, hogy ilyen értékek léteznek, mégis vállalja a felelősséget, hogy viselkedési szabályokat diktáljon mások számára.

Krisztus Urunk szavait hallgatva, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és tisztuljunk meg minden kétségbeeséstől, minden konformizmustól, minden következetlenségtől. Keressük Krisztus teljes igazságát az Egyház segítségével, igazítsuk életünk útját a teljes igazság szerint, és segítsünk másokat is, mert „akik az igazságra tanítottak sokakat, ragyogni fognak majd örökre, mint a csillagok” (Dán 12,3).

Kedves Bérmálkozók! A bérmálás szentségében különleges teljességgel kapjátok meg a Szentlélek ajándékát. Ahogyan maga a szertartás említi: „úgy, ahogyan az apostolok megkapták Pünkösd napján”. Ez a szentség arra segít bennünket Egyházunk tanítása szerint, hogy „hitünket bátran megvalljuk, és hitünk szerint éljünk”.

Nekünk tehát ahhoz kell kérnünk a Szentlélek világosságát és erejét az új bérmálkozók és a magunk számára, hogy életünk mindennapi helyzeteiben meglássuk, mit kíván tőlünk Krisztus tanítása, mert a hit cselekedetek nélkül holt; teljessé akkor válik, ha tettekre is váltjuk. Erre a teljes igazságra vezessen el bennünket az elevenítő és vigasztaló Szentlélek. Ámen.