Krisztusban kedves Testvérek!
A mai evangéliumi szakasz három sommás kijelentést és két csattanós példabeszédet tartalmaz. E két példabeszéd szemléletesen mutatja, hogy milyen legyen a Krisztust követő ember magatartása. A mai szakasz elején és végén elhelyezkedő sommás kijelentések pedig ennek a követésnek a keménységét, sokszor a paradox voltát érzékeltetik.
A két példabeszéd azt mutatja be, hogy előrelátó mérlegelés szükséges az evilági élet nagy vállalkozásaihoz is. Aki építkezésbe fog, vagy aki háborút kezd, annak jól számba kell vennie erőit, lehetőségeit és képességeit, nehogy kudarcot valljon. Ehhez hasonló Krisztus tanítványainak helyzete is, mert az ő nyomába szegülni hosszú távra szóló és nagy erőfeszítést kívánó vállalkozás. Aki tehát rászánja magát, hogy keresztény legyen, annak számba kell vennie az ezzel járó kötelezettségeket és veszélyeket is. A mai evangélium példázatai azt érzékeltetik, hogy itt még az evilági vállalkozásnál is nagyobb dologról van szó. Nem lehetünk jó keresztények anélkül, hogy egyfajta rendet ne teremtsünk magunkban, hogy ne törekedjünk a tudatos, tervszerű, fáradságot sem kímélő életre. De mindez nem elegendő, mert a keresztény élet, a hit és a gyakorlatban való tanúságtétel nem pusztán emberi teljesítmény. Isten kegyelme a keresztény élet legfőbb erőforrása. Ezért amikor életünket, egyéni és közösségi életünket tervezzük, kérni kell Isten kegyelmét, reménykedni kell kegyelmében, de tervszerűen építkezni és komolyan fáradozni is kell abban a biztos tudatban, hogy emberé a munka, Istené az áldás. Ámen.
