Erdő Péter bíboros homíliája a Szatmári Irgalmas Nővérek jubileumi szentmiséjén

Tisztelendő Nővérek!
Krisztusban Kedves Testvéreim!

1) A Szatmári Irgalmas Nővérek szerzetesközössége alapításának 170. évfordulóját ünnepeljük. Jó alkalom a mai nap arra, hogy az isteni Gondviselésről, az Egyház és a szerzetesség feladatairól elmélkedjünk. Az irgalmas nővérek közössége Páli Szent Vince nevét viseli. A segítő szeretet gyakorlásának ez a nagy, francia szentje világméretű mozgalom elindítója lett. A betegápolással, szociális munkával, oktatással foglalkozó, ún. tevékeny szerzetesség modern formájának volt az ihletője. Gyakori jelenség az Egyházban, hogy szerzetesintézmény alakul valamilyen különleges eszmény és célkitűzés alapján. Ezt követően aztán hasonló szellemben, de szervezetileg függetlenül létrejöhetnek egyházmegyei jogú kongregációk az adott ország, az adott vidék szükségleteinek és lelkületének megfelelően.

Ez történt Magyarországon is 1842-ben, amikor még az állam magatartását a kései jozefinizmus határozta meg. II. József a szerzetesrendek nagy többségét egyszerűen feloszlatta. Ferenc császár, vagyis I. Ferenc magyar király (uralkodott: 1792-1835) a napóleoni háborúk befejeztével azzal a feltétellel engedte újra működni a szerzetesrendeket, hogy azok valamilyen közhasznú, vagyis oktatási, nevelési, szociális vagy egészségügyi tevékenységet vállalnak. Nem kevés szerzetesi család ekkor vált Magyarországon tanító renddé.

Természetesen a segítő szeretet áldozatos gyakorlása nem a semmiből keletkezik. Nem is parancsszóra vagy hivatalos intézkedéssel jön létre. Hanem szükséges hozzá az emberek hite, vallásos meggyőződése és szeretete, egészen különös formában pedig a szerzetesek nagylelkű önfeláldozása.

A reformkori Magyarországon sok jószándékú politikus állapította meg, hogy az ország viszonyai igen elmaradottak. Ez érvényes volt az egészségügyre és a népoktatásra is. A szentéletű szatmári püspök, Hám János 1842-ben már V. Ferdinánd uralkodása alatt maga érezte át a betegápolás és a leánynevelés nagy hiányait saját egyházmegyéjében. Ezért küldött fiatal lányokat Bécsbe tanulni az irgalmas nővérekhez. Szatmárnémetiben pedig rendházat, templomot és iskolát épített számukra. Így alapította meg őket egyházmegyei jogú kongregációként 1842-ben. Terve és cselekvési módja tipikus és mintaszerű volt. A török idők utáni Magyarországon, főleg a városokban az oktatás és az egészségügy alapját és hátterét gyakran a kolostorok képezték. A püspök, a városi vezetés, az állami hatóságok sajátos együttműködésére volt szükség, hogy az élet beindulhasson ezekben az intézményekben.

A szatmári nővérek országszerte elterjedtek, számos iskolatípust tartottak fenn. Nagy gondot fordítottak a szegény gyerekek segélyezésére. Erre persze a lehetőséget gyakran a sokszor igazságtalanul elmarasztalt egyházi, püspöki, káptalani tulajdon teremtette meg. Tandíjmentesség, ingyenes étkeztetés, ingyenes tankönyvek, ruhaellátás egészítette ki a gondos oktatás és nevelés munkáját. Hasonlóan áldozatos munkát végeztek a nővérek az árvaházakban, idősotthonokban és a kórházakban is. Trianon után a rend három tartományra oszlott: Csehszlovákiában, Magyarországon és Romániában működött. De letelepedtek még Amerikában és Kínában is.

2) Az 1940-es évek vége az állami feloszlatás ideje volt. A hatóságok nem tartottak tovább igényt a nővérek szolgálatára. Ekkor körülbelül hatszázan kellett, hogy elhagyják rendházaikat.
1989 után megint a társadalom lépett fel elvárásokkal. Az volt a hivatalos szándék, hogy az oktatásban és az egészségügyben az egyházak egyre nagyobb szerepet vállaljanak. De hogyan volt ez lehetséges, amikor a hitélet és a szerzetesi élet a legsúlyosabb csapásokat szenvedte el? Sokan kérdezték, hogyan várhatnak el tőlünk teljesítményeket a külső munkában, amikor még el sem kezdtünk élni. A Szatmári Irgalmas Nővérek mégis nagy lendülettel láttak hozzá a szolgálathoz. Főként itt, Esztergomban visszaigényelték és újra megindították híres iskolájukat, amely ma az óvodától az érettségiig kínál színvonalas katolikus oktatást és nevelést a fiataloknak. Közben szociális tevékenységük is sajátos irányban fejlődött. Az idősotthonok fenntartása, különösen saját tagjaik részére egyre fontosabbá vált. Az elöregedés és az utánpótlás hiánya nagy teherként nehezedik a magyar provinciára. A rend központja jelenleg Szlovákiában működik.

Mindezek a változások olyan környezetben mentek végbe, amikor – 1965 és 2005 között – a női szerzetesintézmények és az apostoli élet női társaságai majdnem 80%-ában csökkent a tagok létszáma. A csökkenés az 1965-ben már létező intézményekben együttvéve majdnem 46% volt, abszolút számban 439.000 fő. A létszám gyarapodása leginkább az új alapítású közösségekben figyelhető meg .

3) Megrendítőek az isteni Gondviselés útjai. Néha a megsemmisülés veszélye után enged kibontakozást, néha az intézményes növekedés közben merül fel élesen a lét és nemlét kérdése. Az Egyház azonban, és benne a szerzetesintézmények is, Krisztus küldetésében részesülnek. Megdicsőítik Istent, és közben szolgálniuk kell „a lelkek üdvösségét”. A földi segítségnyújtás ugyanis nem öncél és nem végső cél a hívő ember, különösen a szerzetes számára. Az „éheztem és ennem adtatok, beteg voltam és meglátogattatok” bibliai követelménye Jézusnak a végső ítéletről szóló beszédében fogalmazódik meg. A földi szeretetszolgálat tehát az üdvösség útja annak a számára, aki vállalja és nagylelkűen teljesíti azt. Egyben misszió, az evangélium hirdetése a külvilág felé, mert a segítő szeretet feltűnő és érthető tanúságtétel minden ember előtt.

Napjainkban sok szerzetesrend iskoláiban és más intézményeiben már nem saját tagjai, hanem világi munkatársak révén látja el szolgálatát. Fontos küldetése ilyenkor a szerzetesközösségnek, hogy továbbadja a szolgáló szeretet lelkületét. Ez is értékes misszió, melyre napjainkban különösen nagy szükség van. Most igazán aktuális, hogy fölélesszük egész társadalmunkban a hit, a remény és a szolgálatra kész, segítő szeretet lelkületét.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskola a mai napon tartja évnyitó szentmiséjét. Járva az egyházmegyét, számos plébánián tapasztaltam, hogy az iskola jó híre, megbecsülése széles körben elterjedt. A Főegyházmegye maga is szolidáris támogatásával kíséri ezt a fontos katolikus intézményt. Veni, Sancte Spiritus! Jöjj, Szentlélek Úristen! Segítsd meg ennek az iskolának a fenntartóit, oktatóit, munkatársait, diákjait, hogy valóban katolikus szellemben dolgozzanak. Hogy hitünk tartalmának pontos és teljes továbbadása párosuljon itt a színvonalas oktatással és neveléssel. Legyen ez az óvoda és iskola olyan közösség, mely példát ad a katolikus hitre és életre.
Isten áldja a Szatmári Irgalmas Nővérek közösségét!
Páli Szent Vince, könyörögj értettünk!
Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
Ámen.