Erdő Péter bíboros karácsonyi homíliája a pásztorok szentmiséjén

Hazai – 2012. december 25., kedd | 19:32

Elhangzott az esztergomi bazilikában, 2012. december 25-én (Lk 2,15-20)

Krisztusban Kedves Testvérek!

„Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk!” (Lk 2,15) – Így kiáltanak fel a pásztorok a mai evangéliumban, amikor meghallják az angyaloktól Krisztus születésének örömhírét. Látni akarják a pásztorok, amit az Úr hírül adott, amit hallottak – az igét – látni is akarják. Mintha az egyszerű pásztorok szava az egész emberiség vágyát mondaná ki: lássuk azt a szót, ami öröktől hangzik, és vissza- visszacseng az időben. Lássuk azt az Igét, amely öröktől Istennél volt, sőt Isten maga is. Lássuk azt az Igét, amelyet Szűz Mária befogadott, mikor az angyali üdvözletre ezt válaszolta: „Legyen nekem a te igéd szerint!”

Mert ez a karácsony nagy örömhíre. Emberként jött közénk az Isten. Aki minden teret, időt, anyagot és energiát meghalad, de mégis alapja az egész világmindenség létének, belép ebbe a világba, emberként fordul felénk, és közben megőrzi teljes istenségét. Természete szerint ember és Isten, isteni személy, aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. De földi édesanyától is született, mint valóságos ember. Magában foglal mindent, hiszen maga is végtelen. Ő fekszik az állatok etetőjében. Itt van köztünk, de felfoghatatlan, halhatatlan de halandó testbe öltözött, mérhetetlen de elfér egy jászolban, mindenható de pólya szorítja . Örökkévaló, de az időben született. Valódi történelmi személy, akinek születése, élete és halála császárok uralkodásához, főpapok szolgálati idejéhez, helytartókhoz és fejedelmekhez köthető.
Lássuk ezt az Igét, vagyis Jézust, a megtestesült második isteni személyt! De hogyan vegyük észre mennyei dicsőségét az istállóban, égő szeretetét a betlehemi éjszaka hidegében, isteni mindenhatóságát a vacogó csecsemőben, az angyalok örömét az állatok között, a mindenség Urát a gyönge kis gyerekben, angyalok között az isteni embert, emberek között a megtestesült Istent?

Ha Isten szól az emberhez, ha ő személyesen keres kapcsolatot velünk, akkor mindig titokba, mindig ellentétekbe, mindig látszólagos ellentmondásokba ütközünk. Ő békességünk a háborúkban, testet öltött bölcsesség béke idején, közvetítő minden torzsalkodásban, ő világít a sötétben, ő vezet az élet szövevényes útjain, ő a tanítómester a tudományban és az élet iskolájában, ő a bíró az egyetlen, igazi, végső bíróságon, de ő közbenjárónk is az Atyánál. Ő a legjobb ügyvéd, aki akkor sem fordul el tőlünk, ha magunk is bűnösnek érezzük magunkat, sőt akkor vesz védelmébe igazán.

Menjünk hát Betlehembe mi is a pásztorokkal, hogy lássuk és imádjuk a pásztorok Pásztorát! Leboruljunk azelőtt, aki majd azt tanítja, hogy a jó pásztor meglévő nyáját biztos helyen hagyja, és elindul az elveszett bárány után. XVI. Benedek pápa megválasztása utáni első beszédében a jó pásztor alakját állította elénk. Krisztus eljön a világba, hogy megkeresse az elveszett bárányt. De ez az elveszett, ez a helyes útról letért szegény bárány maga az emberiség. És aki lejön érte, eljön érte ebbe az anyagi világba, az maga a mindenség Ura. Ahogyan a nagy középkori bibliamagyarázó Hugo bíboros (+1240) írta: a kilencvenkilenc igazon a szent angyalokat kell érteni. Az ember a századik, az elbitangolt bárány . Isten szemével nézve a teremtés rendje szerint bontakozik és működik a világ. Az ember szabadsága a különlegesség a nagy természetben. És Isten annyira szeret minket, hogy a szabadsággal nekünk ajándékozza a döntés, a választás lehetőségét jó és rossz között. De a mindenség Alkotója ismer is bennünket. Ha valaki tudja az életünk, a körülményeink, az adottságaink, a minket érő külső és belső nyomások és kényszerek teljes súlyát, ha valaki ismer minden javunkra szóló, enyhítő és mentő körülményt – egyedül Isten az. És ő jön el utánunk szeretetében, hogy a vállán vigyen haza magához minket.

Egyedül Isten, a mindenség nagy Pásztora, tud mindent a világról. Ő tudja, melyik embert mikor érte gorombaság, szeretetlenség, milyen nyomot hagyott emberekben, családokban, népekben a félelem, a megaláztatás, az igazságtalanság vagy a nélkülözés. Ő tudja, hogyan hatolnak a lelkünkbe a megtévesztő képek és szavak, hogyan tudnak külső hatások embert ember ellen fordítani. És ő az, aki ki akar szabadítani minket a csüggedésnek és minden bajnak, hibáinknak és bűneinknek is a szövedékéből. Ő tud erőt adni, ő tud lelkesíteni, ő tud minket kibékíteni egymással is.

Menjünk hát a pásztorokkal Betlehembe! Fedezzük fel az ott született hajléktalan gyerekben az örök Igét, akit nem ismert fel a világ (vö. Jn 1,10)! A pásztorok viszont felismerték és imádták őt, mert meglátták benne a közénk érkező Istent. Örültek, mert megtapasztalták az angyali híradás igazságát. Dicsérték és magasztalták Istent ezek a pásztorok, mert megérezték, hogy az a betlehemi gyermek valóban az a személy, akiről az üzenet szólt: ő a Messiás és az Úr. Mi is ismerjük fel Krisztusban Urunkat és Szabadítónkat! Örömmel igazítsuk hozzá az életünket! Merítsünk biztonságot az ő szeretetéből! Kövessük példáját: tudjunk igazi segítő szeretetet adni és elfogadni ilyenkor, karácsonykor és egész életünk során! Ámen.