Erdő Péter bíboros Kisboldogasszony-búcsúi szentbeszéde

Mt 1,18-23

Kedves Paptestvérek!
Kedves Zarándokok!

Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai napon Szűz Mária születését ünnepeljük. Világra jön, aki az áteredő bűn nélkül fogantatott, akinek a kegyelmi állapotát Isten – Krisztus érdemére tekintettel – mintegy megelőlegezte. Megelőlegezte? Hogyan is áll a dolog az idővel az üdvösség történetében? Ma történetről beszélünk, szükségképpen időben mozgunk. Ha üdvösségről, ezzel már az örökkévalóságot idézzük. Újra és újra beleütközünk az előbb és később, az „isteni eleve elrendelés és mindentudás”, az örök Isten és az időben élő ember közti kapcsolat misztériumába.

Kisboldogasszony ünnepén magyar Egyházunk ösidők óta felteszi magának a Mária-tisztelet alapvető kérdését. A felvilágosodás korában katolikus köröükben is akadtak olyanok, akik szégyellni kezdték a Mária-tisztelet külső megnyilvánulásait. Ezért hangsúlyozta az 1700-as évek végén a kiváló pálos hitszónok, Alexovics Bazil, hogy Máriát tisztelni katolikus ember számára nem közömbös dolog, hanem hitünk lényegéből fakad és kötelező. Ebből, pedig az a kérdés fakad, hogy miképpen kell Máriát tisztelni. „Némelyek azt ítélik – mondja –, hogy elég Máriát csupán csak külső tisztelettel illetni. Ezek küldenek ugyan naponként bizonyos imádságokat Máriához, böjtölnek tiszteletére, látogatják képeit, oltárait (…), de arról, hogy Mária nyomdokiban járjanak, Mária erkölcseit kövessék, Mária életét magok életével kiábrázolják, éppen nem gondolkodnak. (…) Mások, fpképpen akik mostanság böcseknek, tanultaknak, az ájtatosság dolgában illuminátusoknak, felderült eszűeknek, tartják magokat, azt pattogják, hogy Máriához csak belső tiszteletet kell mutatni, becsülni kell őtet, szeretni kell őtet, követni kell az ő erkölcseit, viselni kell jámbor életét (…) Egyéb aránt hozzá imádkozni, tiszteletére böjtölni, képeit, oltárait ájtatosan látogatni, hiábavaló, nem szükséges.”
„Nem így tiszteltetik az a felséges kisasszony, kinek ma születése napját üljük, s kitől született a Jézus, ki Krisztusnak hívattatik. Teljesen kell ezt a Szűzanyát tisztelni, azaz mind belső, mind külső tisztelettel.”
Ebből, pedig az következik – folytatja a híres pálos szerzetes – hogyha Mária nekünk édesanyánk, mi pedig gyermekei vagyunk, akkor azzal tartozunk neki, amivel a gyermekek test szerinti édesanyjuknak tartoznak. Mit jelent ez? „Talán csak azt, hogy anyánkat szeressük, és szív szerint hozzá hajoljunk? Talán csak azt, hogy anyánkat meg ne bántsuk, és haragra ne indítsuk? Talán csakazt, hogy anyánkat meg ne vessük, és csúfsággal ne illessük? Távol legyen. A szereteten, a szívbeli hajlandóságon, a becsülésen kívül azt is kívánja Isten tőlünk, hogy a tisztelet külső jeleit” mutassuk Édesanyánk iránt. (…) Ha valamely gyermek „szeretné ugyan az anyját, nagyra becsülné ugyan (…), bosszúval nem illetné ugyan (…), azonban külsőképpen (…) soha semmi tiszteletet nem tenne édesanyjának, ugyan (…) mit tartanánk mi az ilyen gyermekről?” Ezután Alexovics az édesanyákhoz fordul, és személyesen teszi föl a kérdést: „Mondjátok meg igaz lelki ösméret szerint, ha megelégednétek-e az olyan magzattal, aki más emberek előtt titeket szégyellne, aki soha benneteket nem köszöntene, aki hajlékotokban soha meg nem látogatna, (…) aki nevetek vagy születésetek napján nálatok meg nem fordulna, jókat nektek nem kívánna?” Érvényes ez a kérdés ma is. Ahogyan édesanyánkat felköszöntjük születésnapján, úgy köszöntsük fel a mai ünnepen a Szűzanyát is. Vállaljuk az iránta való tisztelet külső jeleit, kérjük segítségét és köszönjük meg közbenjárását. Meg fogjuk tapasztalni ma is gondoskodó szeretetét egyéni életünkben, családunkban, közösségünk és hazánk életében.

A felolvasott evangélium azonban említést tesz Szent Józsefről is. Õ az, aki meghallja az eljegyzés után, de az esküvő előtt, hogy jegyese gyereket vár, érthetően meglepődik. S ez a meglepődés elbizonytalanítja. Tudjuk róla, hogy „igaz ember” volt. Érezzük, hogy nagyon szerette Máriát. Nem akart semmiféle különleges botrányos esetet előidézni, hát titokban akarta elbocsátani a jegyesét. De nem pusztán a szeretet és a megértés adott neki ennél jobb tanácsot. Nem pusztán annyira jóságos ember volt, hogy inkább mégis megtartották az esküvőt. Itt valami több történt. Ahogyan Jézusnak a fogantatása és a születése is az üdvözítő isteni tervnek a csodája, úgy szólt bele - a Szentírás szerint - József életébe is az Isten. Külön és közvetlenül szólva hozzá, hogy megértse, mit történik. Hiszen az életét meghatározza majd, hogy odaveszi maga mellé feleségül Máriát. Feleségül azt, akinek a gyermeke Isten Fia lesz, nem az övé, de akinek ő ad nevet. Hiszen pontosan mondja a Szentírás, akit majd „Jézusnak nevezel”. A gyereknek nevet adni a régi zsidóknál az apa joga volt. Tehát az üdvözítő tervben Józsefnek az volt a szerepe, hogy vállalja a törvény előtt: ő a családfő, az ő neve, az ő jogi helyzete alapján lép be Izrael közösségébe Jézus. És ez nem kis dolog. Hiszen tudjuk azt, hogy Jézusnak a családfáját is, maga az Újszövetség, Szent Józsefre vezeti vissza, Szent Józsefnek az őseit sorolja fel. Hát persze, mert a törvény szerinti származás az apai ágon történt, aki egyszer apának számított, az határozta meg, milyen nemzetségbe, milyen ősök közé tartozik valaki. Így hát, József elfogadja a szerepet, ugyanúgy elfogadja, mint Mária előtte: legyen úgy, ahogy az angyal mondja – egyezik bele Mária. Legyen úgy, ahogyan az Isten üzeni, ez Józsefnek a válasza. És magához veszi Máriát. Ezzel megszületik a Szent Család. Ekkor jön létre a Szent Család, József igenje nyomán. És ezután majd a születés pillanata csak ennek a nyilvánvaló és ünnepélyes megpecsételése lesz. De itt két embernek az engedelmessége folytán jön létre az a közösség, amelyik otthont ad az emberré születő Isten Fiának.

Tehát az emberi közösségnek az Isten akarata iránti elkötelezettségünk az igazi alapja. Akkor tudunk mi Szűz Mária és Szent József, sőt az egész Szent Család mintájára igazi szeretetközösséggé válni, ha mindegyikünk külön-külön elfogadja az Isten tervét, amit az ő számára az üdvösség történetében megrajzol. Így tudunk a közös isteni akaratban együttműködve egyetlen nagy családdá válni. Ehhez adja nekünk a tisztánlátást, a szeretet melegét Üdvözítőnk Édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására!

Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Édesanyánk és Pártfogónk, könyörögj érettünk!

Ámen.