Erdő Péter bíboros prímás nyilatkozata a Magyar Nemzetben

Szeptember 30. és október 3. között Esztergomban tanácskozik az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) közgyűlése. A fórum egyik fő témája az egyház és a média kapcsolata lesz. A Magyar Nemzetben (Mesterfokon… 5. o.) Erdő Péter bíboros prímás, a CCEE elnöke nyilatkozik: „Két szempontból vitatjuk meg a tömegtájékoztatási eszközök kérdését. Az egyik, hogy ha az egyház tisztában van küldetésével – amely a jézusi parancsnak megfelelően az evangélium hirdetése a Föld végső hatásáig –, akkor ehhez minden morálisan elfogadható eszközt fel kell használnia, a modern tömegtájékoztatási eszközöket is… Nem mindegy, milyen színvonalon használjuk fel a misszió és a pasztorálás, a keresztény értékek közvetítése során mondjuk a világhálós honlapok, internetes újságok készítésének a lehetőségét. Ezt a nyelvet is lehet beszélni dadogva vagy mesterfokon. Másrészt: annak a jeleit is látjuk, hogy itt-ott a tömegtájékoztatásban, akár a mi egyházunkat, akár általában a keresztényeket, akár Jézus Krisztus személyét, illetve más felekezeteket, vallásokat nem éppen méltányos bánásmódban részesítik. Világszerte megfigyelhető, és gyakran már tudatosnak látszik a félretájékoztatás abban, hogy egy-egy vallási közösség mit tanít, hogyan él. Máskor a gyűlöletkeltés tűnik előre eltervezettnek. Holott a keresztény hívőknek éppúgy vannak emberi jogaik, mint másoknak.”

Azzal kapcsolatban, hogy előadásaiban többször felbukkant már az a megállapítás, hogy részben a médiahatások miatt az emberi társadalom antropológiai változáson megy keresztül, a magyar prímás elmondta: „Nemcsak bizonyos médiatartalmakkal van gond, hanem már a közlés módjának változásaival is. Azzal, hogy az emberiség egyre inkább egy audiovizuális kultúra korszakába lép, az írás-olvasás, a Gutenberg-galaxis ugyan nem tűnik el, de az emberek egy jelentős része mind pontatlanabbul fogalmazza meg gondolatait. Romlik a közlés minősége, igénytelenné válik az anyanyelv használata. Továbbá az audiovizuális közlés rendkívül erős érzelmi hatásokat képes kiváltani. Ez nagy lehetőség a jóra is, gondoljunk csak a II. János Pál haláltusája és temetése körüli televíziós adásokra, amelyek által a gyász, a megrendülés és talán katarzis végiggyűrűzött az egész földkerekségen. Csakhogy az audiovizualitás roppant érzelmi hatása melegágya lehet a manipulációnak is. Például: érzelmi ráhatás befolyásolhatja alapvetően egy választás kimenetelét ott, ahol a logikus érvelés, a pontos közlés, a programok koherenciája nem keresett cikk többé. Erre a problémára kiemelkedő európai politikusok is rávilágítottak.”

A CCEE elnöke arról is szólt, hogy sokféle világnézetű ember él együtt, „ki ezt tartja károsnak, ki azt. Mégsem mondható, hogy a szellemi-lelki épség fogalma tisztán relatív volna. Van az emberben egy józan erkölcsi érzék, hogy a valóságnak bizonyos idevágó elemei következményeit felismerje. Vannak olyan tartalmak, amelyek közlése, letöltése, továbbadása, kiszivárogtatása bűncselekmény. Mégis nehéz eljutni társadalmi konszenzusra abban, hogy milyen értékek pontos, részletekbe menő védelmére volna még szükség. Ami az egyházat illeti, bizonyos fontos esetekben szükséges lehet reagálni, de nem lehetünk fogadatlan csőszei a tájékoztatási eszközöknek. Nekünk a pozitív értékeket kell feltárni, vonzó módon. Ez nem kis kihívás.”

A bíboros prímás a közelmúltban részt vett egy brüsszeli szimpóziumon, amelyen az EU tisztségviselői, képviselők, a kulturális és egyházi élet személyiségei jelentek meg. Szóba került egy felmérés eredménye is, amelyről Erdő Péter elmondta: „az európai emberek döntő többsége, úgy 75-80 százaléka vallásos, persze nem mind ugyanolyan vallás követőjeként, ugyanolyan mértékben, egzisztenciális odaadással kötődve vallásos eszmékhez. Vagyis, úgy tűnik, nem nagyon csökkent a vallásosság, bár van a nagy egészen belül bizonyos átstruktúrálódás. Én ebből a nagy port felvert felméréséből azért hiányoltam az egyházhoz tartozás vizsgálatát. Nem kérdeztek rá a vallásos élet intézményes formáira, vagyis arra, az illető odasorolja-e magát valamely vallási közösséghez. Holott ez nagyon fontos szempont. Ennek társadalmi vetületéhez fontos adalékokkal szolgálnak Magyarországon Kopp Máriának és munkatársainak kutatásai. Egy példa erre: az, aki vallási életét intézményesült keretek között gyakorolja, azaz „egyházias” hívő, általában áldozatkészebb, türelmesebb mások iránt, mint a társadalom átlaga, jobban tudja tisztelni mások identitását.”

Magyar Kurír