Erdő Péter bíboros-prímás ünnepi interjúja a Népszavának

A Népszava április 10-én, nagyszombaton megjelent száma exkluzív interjút készített Erdő Péter bíboros-prímással, esztergom-budapesti érsekkel, aki elmondta: „Ne feledjük, amikor Krisztus bevonult Jeruzsálembe, királyként fogadták. Pálmaágakkal, ami a győzelmi diadalmenet jele volt. Ugyanakkor pár nap múlva tényleg ugyancsak tömegek azt kiabálták, hogy keresztre vele – így olvassuk az Újszövetség tudósításában. Tehát az emberek hangulata teljesen megváltozott. Sokszor előfordult a történelemben, hogy a tömeg kiszámíthatatlannak vagy manipulálhatónak bizonyult.” A bíboros-prímás kérdésre válaszolva elmondta, hogy még nem látta Mel Gibson A passió című filmjét, „s ezt kicsit sajnálom is, de könnyen lehet, hogy nemsokára megnézem. Ettől függetlenül úgy vélem, a film sikere annak köszönhető, hogy a ma divatos, erőteljesebb képi nyelvet használja. Úgy is mondhatnám, hogy azzal, aki ilyen hatásokhoz szokott, ezen a nyelven lehet beszélni. A siker okai között említhetem azt is, hogy a passió, Krisztus szenvedése az emberi élet legnagyobb kérdéseit veti fel. Ezért meggyőződésem szerint a téma minden kor embere számára aktuális. Hitünk szerint a szenvedés és a halál nem a végső szó az emberi életben, mert Krisztus feltámadásából mi is reményt meríthetünk.”
A főpásztor rámutatott: a hanghatásokra és a képi megjelenésre épülő kommunikáció kezdi átvenni a szóbeli közlés helyét a fiatal generáció körében. S ez olyan jelenség, amellyel a katolikus egyháznak is számolnia kell, amikor a hitet próbálja közvetíteni. „Számolni kell vele, de ez nem azt jelenti, hogy kritika nélkül kell alkalmazkodnunk hozzá. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy ne beszéljünk a hitről, hanem csak videoklipet vetítsünk s hozzá szép zenét játsszunk. Ha csak ezek irányítanák az emberek gondolkodását és érzelemvilágát, akkor önálló, gondolkodó emberek helyett manipulált embereket találnánk. A logikus gondolkodásról nem mondhatunk le. A mi feladatunk tehát az, hogy egyszerre kell a beszéd és az írott szó kultúráját képviselni, valamint figyelembe venni azokat az igényeket, melyek a fiatalok részéről jelentkeznek.” A magyar katolikus egyházfő leszögezte: „A katolikus egyháznak, bármilyen furcsán hangzik is, nem a karitatív, oktató-nevelő tevékenység a fő feladata, hanem az, hogy hirdesse az Evangéliumot. Jézus azért küldte a tanítványait, hogy hirdessék az Evangéliumot, kereszteljék meg az embereket, adják át nekik mindazt, amit ő tanított. Maga Jézus is a saját korában sokszor megkapta azt a kritikát, hogy nem teljesítette az elvárásokat; tevékenysége nem közvetlenül szociális, oktatási vagy kulturális volt. Egyrészt azért, mert a szeretet gyakorlása Jézus példájára az ókortól kezdve mint eszmény ott élt a keresztények között. Tudjuk már Szent Pál leveleiből, hogy Görögországban és Kis-Ázsiában gyűjtést szerveztek, mert Palesztina keresztényei között éhínség volt, és segíteni akarták őket. Jelenleg Magyarországon az egyház hivatalosan is vállal ilyen feladatokat. Ehhez állami források szükségesek, hiszen termelőeszközöket az egyház nem kapott vissza… Van azonban nekünk egy sokkal kevésbé feltűnő, volumenében talán kisebb tevékenységünk is, a plébániai szintű karitatív szolgálat, ahol önkéntes, ingyenes emberi segítségnyújtásról van szó. Ez talán nem is igényel valamiféle hivatalos finanszírozást vagy szervezést, hanem az emberek a helyi közösség szintjén próbálják segíteni azokat, akik a környezetükben leginkább rászorulnak.”
A bíboros-prímás elsősorban azt várja az EU bővítésétől, hogy az egyház helyzete az egyes országokban ne romoljon. „Eleinte akadtak aggodalmak ennek kapcsán, de az alkotmány tervezetének 51. cikkelye garantálja, hogy a vallási közösségek megőrizzék a tagállamokban azt a jogállásukat, amelyet eddig élveztek.” A főpásztor felhívta a figyelmet, hogy az EU-alkotmány bevezetőjében utalnak a nem vallási jellegű kulturális gyökerekre, értékekre, így például a görög-római kultúrára, vagy a felvilágosodásra. „Történelmietlennek érezném, ha éppen a kereszténységet vagy a zsidó-keresztény vallási örökséget hagynák ki e felsorolásból.”
A papság politikai szerepvállalására vonatkozó kérdésre Erdő Péter azt felelte: „A papságnak… nem feladata – ma különösen nem –, hogy konkrét pártpolitikában vegyen részt úgy, hogy egy párt tagja, vezetője legyen, vagy állami hatalomgyakorlással járó tisztséget vállaljon. Ilyen csak külön, egyénre szóló felmentéssel képzelhető el. A rendszerváltozás óta nálunk nem volt jellemző efféle engedélyek kiadása, előtte azonban akadt példa arra, hogy egyes papok az Országgyűlésben képviselőséget vállaltak. Ám ez egészen más környezetben történt.”
Erdő Péter arról is szólt, hogy bizonyos minimális, de az együttélés szempontjából nagyon fontos dolgokban a legtöbb világnézet hívei, a legtöbb vallás követői, sőt nem hívő emberek is egyet tudnak érteni. Az emberi józan észnek és a tisztességnek létezik egy olyan minimuma, ami minden emberben közös. Ennek bátorítása és újrafölfedezése létszükséglet ahhoz, hogy az emberek békességben tudjanak egymással együtt élni. Népszava/MK