Erdő Péter bíboros pünkösdhétfői homíliája a Karizmák Ünnepén

(Jn 14,15-16.23b-26)
Krisztusban Kedves Testvérek!
Egyházmegyénkben ilyenkor, pünkösdhétfőn egész napos találkozóra jövünk össze ide, Máriaremetére, a Boldogságos Szűz Mária kegyhelyére, hogy ünnepeljük a Szentlelket és kérjük segítségét egyházmegyénk élete számára. Az egyházmegye tevékenysége nagy, közös eseményeken és szervezett munkán kívül a helyi közösségek, plébániák, intézmények, szerzetesrendek, lelkiségei mozgalmak életében valósul meg. De megjelenik az egyes személyek, az egyes családok mindennapjaiban is. Ezért olyan szép az, hogy itt, Máriaremetén bemutatkoznak ilyenkor a közösségek, megosztják eredményeiket, örömeiket velünk. De kijönnek ide a családok és az érdeklődő hívő emberek is. Ők is hozzák magukkal a Szentlélektől vezetett élet tapasztalatát. Végül pedig a szentmisében találkozunk össze mindannyian: püspökök, papság, diakónusok, szerzetesek, világi hívek. Megjelenik Krisztus körül maga az Egyház. Hiszen minden szentmise, különösen a helyi egyház egészét népes közösségben egybegyűjtő szentmise az egész Egyház arcát ragyogtatja fel.

A karizmák olyan kegyelmi ajándékok, amelyeket azért kapunk, hogy az Egyházat építsük, az Egyház küldetését segítsük általuk. Az evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus főpapi imájában megígéri a Szentlelket. Szorosan kapcsolódik ez a szeretet parancsához: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat” – mondja. Ehhez segítségül és mintegy a viszontszeretet jeleként ígéri meg a Szentlelket. Ő egyszerre vigasztaló, mert erőt, örömet ad, de ő az igazság lelke is, aki megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amit Krisztus tanított nekünk. Jézus tanítását az Egyházra bízta. Az apostolok utódaira épült, és Szent Péter különös kegyelmi ajándékával vezetett Egyház adja kezünkbe a Szentírást, és válaszol azokra a kérdésekre, amelyeket az új meg új történelmi korok vetnek fel a hívő ember számára.

A Szentlélek tanít az igazságra lelkünk mélyét megérintő kegyelmével, de tanít az Egyházon keresztül is, mert az Egyház kapta Krisztustól a küldetést, hogy folytassa az Örömhír hirdetését az idők végezetéig. Nem természetes vallás tehát a miénk, nem pusztán az általános emberi józanészre és megérzésre hagyatkozhatunk. Ha ez elegendő lenne az üdvösséghez, az örök boldogsághoz, nem testesült volna meg a Második Isteni Személy, nem mondta volna ki Isten Jézus Krisztus személyében, életében, halálában és föltámadásában hozzánk szóló teljes üzenetét. De Isten párbeszédet kezdett az emberiséggel. Szeretetében közvetlenül is szól hozzánk. Ezért kell hitünket elmélyíteni, komolysággal és igyekezettel tanulmányozni a hagyományt, amely Jézus Krisztussal és az apostolokkal összeköt minket.

XVI. Benedek pápa az idei évet – októbertől jövő novemberig – a hit évének nyilvánította. Nem először fordul elő ilyesmi. 1967-et már VI. Pál pápa a hit éveként jelölte meg, megemlékezésül Szent Péter és Szent Pál vértanúságának 1900. évfordulójára . Mostani Szentatyánk szintén egy évfordulóra tekintettel hirdetett ilyen évet. Ötven évvel ezelőtt gyűlt egybe a II. Vatikáni Zsinat. Ez a zsinat nem a múlttal való szakítást tűzte ki célul, mint ahogy egyetlen más egyetemes zsinat sem tette ezt a történelem során. Ellenkezőleg: az Egyház Krisztusig és az apostolokig érő hiteles hagyományát foglalta össze. Ezt mutatta be korunk emberének. Így jelölte meg az utat a jövő felé. Ahogyan XVI. Benedek pápa mondta: ha helyesen értelmezzük és követjük a zsinat tanítását, „az egyre nagyobb erőt biztosít az Egyházban mindig szükséges megújuláshoz” . A zsinat okmányait kell tehát olvasnunk újra meg újra, és örömmel fogjuk felfedezni őket „mint az egyházi hagyományon belül a Tanítóhivatal által előterjesztett normatív szövegeket” – ahogyan Boldog II. János Pál pápa mondja Novo Millenio ineunte kezdetű apostoli levelében . Ha ma valóban úgy érezzük, hogy kivételes gonddal kell hitünk felé fordulnunk – ahogyan a mai találkozó mottója is jelzi: „cserépedényben őrizzük a hitünket” –, akkor különösen is fontos, hogy biztos, teljes és rendszeres képünk legyen katolikus hitünkről. Ilyen hiteles és biztos összefoglalást adott kezünkbe húsz évvel ezelőtt az Egyház, amikor II. János Pál pápa apostoli rendelkezéssel, tehát a legmagasabb rangú pápai törvénnyel, hirdette ki a Katolikus Egyház Katekizmusát. Ez az a könyv, amelyet Európa szinte minden nyelvére lefordítottak, amely több millió példányban fogyott el, amely a Szentírás és a Szenthagyomány forrásainak pontos megjelölésével mutatja be az egyházi tanítóhivatal által is rögzített hiteles és teljes katolikus tanítást.

Pünkösdkor különösen aktuális, hogy felidézzük a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyházról szóló hittani rendelkezését. Hiszen az Egyház „a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott vigasztalások közepette járva zarándokútját” (vö. 1Kor 11,26) az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön. „Megerősíti azonban a feltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és [Krisztus] misztériumát, bár árnyékszerűen, mégis hűségesen kinyilvánítsa a világnak” . A hit éve – mint Benedek pápa mondja – meghívás hiteles és ismételt megtérésre az Úrhoz, a világ egyetlen megváltójához. „A hitnek köszönhetően ez az új élet a feltámadás radikális újdonsága alapján átformálja az egész emberi létet.” „A szeretet által tevékeny” (Gal 5,6). Így válik „a megértés és a cselekvés új szempontjává […], amely teljesen átalakítja” az életünket .

Éppen ezért hitünk megerősödése és elmélyülése az új evangelizáció erőforrása. Mindannyian megkaptuk Krisztustól a missziós küldetést. Hitünk nem pusztán magánügy, meg is kell vallanunk azt, és számot kell adnunk reménységünk okáról. A pünkösd mutatja meg, hogy hitünk megvallást és mindenki felé szóló bátor meghirdetést kíván.

Mindezek alapján nagy lelkipásztori vállalkozásba fogtunk az idén. Az új evangelizációnak át kell járnia egész egyházmegyénket. Ezért hirdettük meg a Szent István Bazilikába nagyböjt során a bűnbánati napot. Nagy örömmel láttuk, hogy a gyónók megtöltötték a székesegyházat, és a papok örömmel álltak minden egyes bűnbánó rendelkezésére. Jó volt hallani Szent Márk evangéliumának teljes és folyamatos felolvasását is. Örömmel készülünk az egyházmegye családjainak meglátogatására. Olyan munka ez, amelyhez a papságon kívül nagyon sok világi hívőnek, lelkiségi mozgalomnak a részvétele is szükséges. Ismernünk kell a családjainkat. Az Egyház nevében és megbízásából fognak hozzájuk érkezni küldötteink. Beszélgetni és imádkozni fognak velük, és kezükbe adnak egy olyan füzetet, amely a közös imádságban és az egyházi ünnepek családi előkészítésében nyújt segítséget. Hatalmas ereje van a hívő családnak, nagyon nehéz időkben is át tudja adni az életet és a hitet nemzedékről nemzedékre. De ehhez szükséges az egész közösség támogatása. Szükséges, hogy a hétköznapi élet dolgaiban is tudjunk egymásról és segítsük egymást. A plébániákon tett látogatásaim igazolják, hogy növekszik az ismeret és a közösségi élet a hívő emberek és családok körében.

Ezzel a több évre tervezett szép feladattal együtt örömmel várjuk a nagy és nyilvánvaló eseményeket, találkozásokat is. Most, június 10-én, vasárnap, az Oltáriszentség ünnepén 16 órakor a Szent István Bazilika előtti téren, vagy augusztus utolsó és szeptember első napjaiban a Sportarénában, ahol a Fokoláré mozgalom tartja nemzetközi találkozóját, a Genfestet. De örömmel nyitottam meg most pénteken a Szent István Bazilika altemplomában a keresztény művészeti kiállítást is, amelyen a legkülönbözőbb műfajok képviselői, építészek, képzőművészek, iparművészek mutatkoznak be.

Különös folyamat, bár egyházmegyénkben nagy változásokat nem hozott, a katolikus iskolák és óvodák bővülése. Ha szülők, pedagógusok hiteles, katolikus hitben és szeretetben együttműködve igazi közösséget tudnak kialakítani ezekben az iskolákban vagy hozzájuk kapcsolódva, ezzel is Egyházunk élete erősödik, szélesedik párbeszédünk a körülöttünk élő világgal.

Elkészült és hamarosan eljut minden érdeklődőhöz Főegyházmegyénk pasztorális programja, mely az elvilágiasodó, sokszor az emberi személytől is eltávolodó környezetben áttekinti a helyzetet, és megjelöli cselekvésünk főbb irányait. Annak a munkának a mai teendőit, amelyet Krisztus bízott ránk, és amelyhez a Szentlélek segítségét megígérte. Kérjük tehát a Szentlélek támogatását a saját életünk és egész Egyházunk missziója számára! Kérjük a Vigasztalót, hogy támasszon papi hivatásokat, erősítse meg és vezesse papjainkat, szerzeteseinket és minden keresztény hívőt!
Boldogságos Szűz Mária, jó tanács anyja, könyörögj értünk! Szent Adalbert püspök, Boldog Meszlényi Zoltán püspök, Boldog Salkaházi Sára, könyörögjetek érettünk! Ámen.