Erdő Péter bíboros a püspöki konferenciák szerepéről

Erdő Péter az előadás bevetőjében bemutatta a püspöki konferenciák kánonjogi és teológiai megközelítésének fejlődését a Zsinat utáni évektől egészen napjainkig. Eszerint a püspökök közötti kollegialitás kérdése a II. Vatikáni Zsinat számos dokumentumában említésre került. Az alaposabb teológiai és kánonjogi magyarázatra azonban csak a Zsinat utáni dokumentumokban került sor. A püspökök közötti kollegialitás kérdései között a püspöki konferencia szerepe kitüntetett helyet kapott. Áttörésnek számított II. János Pál pápa 1998-ban kiadott Apostolos suos kezdetű motu proprioja. Az apostoli levél ugyanis, figyelembe véve a Zsinat utáni kánonjogi irodalmat, tisztázza a püspöki konferencia teológiai természetét. Emellett II. János Pál pápa Pastores Gregis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítása is jelentős egyházi dokumentum, amely a 2001-es rendes püspöki szinódus eredményeképp született. Majd ezeknek a dokumentumoknak a megfogalmazását tükrözi a Püspöki Kongregáció püspöki szolgálatról szóló Apostolorum successores kezdetű direktóriumának a püspöki konferenciákról szóló része. Így a jelenlegi teológia és kánonjogi reflexió értelmében a püspöki konferencia egy olyan tisztán egyházjogi struktúra, amely kifejezi a püspök közötti kollegialitás szellemét, de működésének pontos jogi kerete az Egyház jogalkotói tevékenységére megy vissza.

A bíboros a bevezető után négy pontban kifejezetten a püspöki konferenciák tanbeli megnyilatkozásainak jogi és teológiai jelentőségét mutatta be. Először a már említett Apostolos suos kezdetű motu proprio újdonságát emelte ki. Az említett dokumentum újdonsága, hogy kijelenti: a konferencia hiteles tanbeli tanítást is adhat.

A második pontban a püspöki konferencia hiteles tanbeli megnyilatkozásainak kötelező ereje került bemutatásra. A püspöki konferencia ily módon kiadott megnyilatkozásai a püspöki konferencia területén élő minden krisztushívőre vonatkoznak, így azokra a püspökökre is, akik a konferencia döntésekor saját véleményükkel kisebbségben maradtak. A kisebbségben maradt püspökök még a részegyház vezetőiként sem adhatnak a Szentszék által jóváhagyott hiteles tanbeli megnyilatkozással ellentétes tanítást.

Az előadás harmadik részében a püspöki konferencia által minősített többséggel elfogadott általános határozatok és a tanbeli megnyilatkozások kapcsolata került bemutatásra. 

Végezetül a püspöki konferencia egyházfegyelmi kérdésekre vonatkozó, illetve tanításbeli megnyilatkozásai közötti különbségre hívta fel a figyelmet. Egyházfegyelmi kérdésekben hozott egyöntetű döntések esetében a püspöki konferencia püspök, illetve velük egyenlő elbírálású tagjainak szavazatát követeli meg a jogalkotó. A tanbeli kérdések esetében a jogalkotó, úgy tűnik, inkább a szent rend püspöki fokozatát igyekezett kiemelni. Az Olasz Püspöki Konferencia szabályzata alapján, amelyet a Püspöki Kongregáció módosított, majd jóváhagyott, szintén megerősítést nyert, hogy a konferenciák tanbeli nyilatkozatai akkor számítanak hiteles tanítóhivatali megnyilatkozásnak, ha a konferencia püspök tagjai egyhangúlag fogadták el őket, vagy a teljes ülésen kétharmados többséget kaptak, majd az Apostoli Szentszék felülvizsgálta őket. Ezzel megerősítést nyert, hogy a tanbeli nyilatkozatoknál a püspöki rend a meghatározó.

Befejezésül Erdő Péter a püspöki konferenciák tapasztalatinak hasznosíthatóságára utalt, illetve arra az erőre és jelentőségre, amelyet ezek az intézmények magukban hordoznak a társadalmi jelenségekre való reflexió és az állammal való kapcsolat vonatkozásában. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyes püspöki konferenciák nagyon eltérő körülményekkel és adottságokkal rendelkeznek.

Dr. Újházi Lóránd

Magyar Kurír