Erdő Péter bíboros szentbeszéde az Újpesti Főplébániatemplomban

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Az Újpesti Főplébániatemplom Szűz Máriának, az Egek Királynőjének nevét viseli. Most, amikor egyházlátogatásunkat tartjuk ezen a plébánián, a látogatást péntek reggel – ahogyan illik – a Házigazda üdvözlésével kezdtük. Meglátogattuk az Oltáriszentséget. Az itt jelen lévő Krisztus az egész hívő közösség igazi középpontja. De a védőszent személye is meghatározza egy-egy hívő közösség arculatát. Nem csak történetét, hanem mai lelkiségét, sőt, Isten segítségével, eleven vallásos életét is.

2. A mai evangéliumban Szűz Mária szerepének és méltóságának legfontosabb igazságait hallottuk. Ő a kegyelemmel teljes, ő az, aki igent mond az Isten akaratára; ő az, aki által a Mindenható Krisztust ajándékozza a világnak, aki által megváltó közösségre lép az emberiséggel.
Istent magát sápadt, halvány emberi hasonlattal ősi idők óta királynak is nevezik az emberek. Az Ószövetség gyakran szólítja így az Örökkévalót. Nem egyszer azt is hozzáteszi: „a világmindenség Királya”. Ebből persze azonnal kitűnik az is, hogy itt a király szó valami sokkal többet, sokkal nagyobbat jelent, mint amit földi fogalmainkkal elképzelhetünk.
Szűz Máriát is ősidők óta királynőként tiszteli az Egyház. A Loretói Litániában található fohászok közül több is királynénak nevezi Máriát. Amikor 431-ben az Efezusi Egyetemes Zsinat kimondta, hogy Szűz Mária valóságos istenszülő, vagyis nem csupán Krisztus anyja, hanem Isten anyja (DS 251), akkor az imádkozó Egyház is kibontotta ennek a titoknak a gazdagságát. Máig imádkozzuk az ősi fohászt: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője…”. A pápák is gyakran királynőnek nevezték Máriát. Mondjuk őt Apostolok Királynéjának, Vértanúk Királynéjának, Hitvallók Királynéjának, Angyalok Királynéjának, Pátriárkák, Próféták Királynéjának, Béke Királynéjának, sőt a Világmindenség Királynéjának is , és mondjuk Mennyek Királyné Asszonyának is az Egyház ősi imádságában, a zsolozsmában, ahol ma is énekeljük a Regina Coeli kezdetű antifónát. A liturgikus naptárban a Mennyek Királynéja ünnepet szinte magába olvasztotta Mária Királynő ünnepe, melyet XII. Piusz pápa május 31-ére helyezett. Királynői méltóságának teológiáját már Szíriai Szent Efrém és Szent Ambrus gondosan kidolgozták. XII. Piusz pápa 1954. október 11-én adta ki Ad Coeli Reginam kezdetű enciklikáját, mely a legfontosabb tanítóhivatali megnyilatkozás Szűz Máriáról, a Mennyek Királynéjáról. Méltó volt külön is hangsúlyozni ezt a tanítást, hiszen a Mária mennybevételének ősi igazságát kihirdető apostoli rendelkezés  kifejezetten kimondja, hogy a Szűzanya „testével és lelkével a mennyei legfőbb dicsőségbe fölvétetett, ahol Fiának, az idők halhatatlan Királyának jobbján Királynőként tündököl” (DS 3902). A II. Vatikáni Zsinat szintén egyértelműen a Mindenség Királynéjának nevezi Szűz Máriát, mégpedig éppen mennybevétele összefüggésében. Ezt mondja: „Felmagasztalta, a Mindenség Királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez” . Méltán mondhatjuk tehát, talán világosabban és határozottabban is, mint bármikor, hogy a Boldogságos Szűz Mária a világ győzelmes Királynéja. Az Egek Királynéja kifejezés tehát egészen univerzális magasságokba emel minket. Bizalmat ad Mária anyai közbenjárásában. Bizalmat ad emberi történelmünk nehézségei, hitünk megpróbáltatásai között is.

3. A mai szentmisében egy felnőtt testvérünket fogadjuk be a Katolikus Egyház teljes közösségébe, ketten részesülnek a bérmálás szentségében, akik első alkalommal magukhoz veszik az oltáriszentséget is. Ez az a kegyelmi közösség, amely összeköt bennünket Krisztussal, a szentekkel, az elhunyt hívekkel és egymással is. A szentek közösségébe ugyan már magával a keresztséggel belépünk, de a megszentelő kegyelem ragyogása növekedhet bennünk. Az emberi élet alkalom arra, hogy folytonosan gyarapodjunk a kegyelemben. Ha pedig elvesztettük a kegyelem állapotát, a bűnbánat szentségében biztos utat kínál nekünk Krisztus és az Egyház a megújulásra és a megtisztulásra. A bennünk működő isteni kegyelem képessé tesz arra, hogy minden valóságos vagy látszólagos nehézségen úrrá legyünk. Krisztus testvéreiként, Mária gyermekeiként kimeríthetetlen erőforrások nyílnak meg a számunkra. Ha gazdagok vagyunk, a szeretet képes feltörni megkérgesedett szívünk burkát, és nagylelkű segítségre indítani minket a rászorulók iránt. Ha anyagi nehézségekkel küzdünk, a bizalom és a remény fényét csillantja fel a kegyelem, megmutatja, hogy nem a földi jólét az egyetlen érték. Ötleteket ad, hogy még a kevésből is valamilyen módon testileg vagy lelkileg segítsünk másoknak. És a kegyelem indít minket a szívből jövő imára másokért és önmagunkért, papjainkért, az egész Egyházért, plébániai közösségünkért, hazánkért és a világért. De imádkozunk szeretteinkért, hozzátartozóinkért, sőt ellenségeinkért is. Ez az a nagyszerű lehetőség, ami még a beteg és szenvedő embereknek is a rendelkezésére áll. Imádkozni, engesztelni, szeretetből Istennek ajánlani másokért még a szenvedésünket is. Dicsérni Istent csodálatos nagyságáért és jóságáért. Egyszerűen csak elmondani neki, hogy szeretjük őt.
Az egyházlátogatás során módom volt betegekkel is találkozni. Szeretetük, hívő, imádságos lelkületük igazi épülést és nagy megerősödést jelentett a számomra.

4. Ennek az egyházközségnek a megújulásáért, a külső körülményeiben, hitében, közösségi lelkületében való megerősödéséért és virágzásáért is sokan imádkoznak. A plébánia pedig része az egyházmegye és az egész világegyház nagyobb közösségének. Lelkiekben és anyagiakban egyaránt az a méltó a keresztényekhez, ha megosztják egymással örömeiket és gondjaikat. Egyházmegyénk figyelmes szeretettel és készséggel kíséri ennek a plébániának az életét és a megújulását. Mindnyájan szeretettel imádkozunk Zoltán atyáért is, hogy egészségben megerősödve lelkipásztori lelkesedéssel és örömmel dolgozzék a rábízott hívek üdvösségéért.
Adja Isten, hogy ez a plébánia is a remény és az üdvösség jele legyen a világ számára. Szűz Mária, világ győzelmes Királynője, könyörögj érettünk! Ámen.

Esztergom Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír