Erdő Péter bíboros szentbeszéde Bodollón

Excellenciás Érsek Úr, Főtisztelendő Paptestvérek, Krisztusban Kedves Testvérek!

Mivel Szent József napja az idén nagyböjt harmadik vasárnapjára esett, a Szent Szűz jegyesét, a Szent Család gondviselőjét a mai napon ünnepeljük.

1. Különleges alkalom ez a mai. Hálás köszönetet mondok Alojz Tkáè érsek úrnak, Gábor Bertalan esperes úrnak és a papság képviselőinek a kedves meghívásért, hogy ma itt együtt ünnepelhetünk. Amikor az idén január 1-jén a Magyar Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért, különösen két évfordulóra emlékezve tettük ezt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója és a Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetésével kivívott nándorfehérvári győzelem 550. évfordulója fontos része történelmi emlékezetünknek és azonosságunknak. A gondviselő Isten oltalmazó szeretetéért hálát adni, Közép-Európa népeinek szabadságszeretetére emlékezni és keresztény hitünk fényében mai életünket átgondolni fontos feladat. A lelki megújulásnak ki kell terjednie a megbékélésre, az őszinte kiengesztelődésre, a népek közötti kölcsönös tisztelet és szeretet erősítésére, a jövőbe vetett keresztény bizalom megújítására is.

Ezzel az örömmel hoztam el a mai napon Szent István király ereklyéjét, amelyet nem a Szent Jobból választottunk le, hanem az esztergomi kincstárban található magyar szentektől származó ereklyék gyűjteményéből vettünk. Közös lelki örökségünk és mai katolikus életünk szolidaritása és barátsága jegyében adom át ezt az ereklyét Alojz Tkáè érsek úrnak, a Szent István király tiszteletére szentelt makranci templom részére. Egyben hálás köszönetet mondok a szolidaritásnak és a lelki egységnek számos jeléért, amelyet a szlovákiai magyar katolikusok és a szlovák püspökök, papok és hívek részéről is tapasztalunk a lelki megújulásunkért kezdett imaév kapcsán. Isten áldása adjon nekünk erőt és lendületet, hogy együtt és közösen értékesen járulhassunk hozzá Európa lelki közösségéhez, emberi és keresztényi értékeink megújulásához.

2. Ezek között az értékek között különösen is kiemelkedik a család, amelyre Szent József ünnepén gondolunk. Az emberiség minden családjának példaképe a Szent Család, amelynek gondviselője Szent József. A Szent Családra emlékezünk mint közösségre, az első közösségre, mely Jézus körül kialakul. A Szent Családnak nem csak karácsony éjszakáján van szerepe, hanem azokban a hosszú évtizedekben is, amíg Jézus nevelkedik, amíg készül nyilvános működésére. Amikor az Isteni Ige megtestesült, sok mindenről lemondott, amit az emberek kívánatosnak tartanak. Szegénységben született, istállóban látta meg a napvilágot, de nem mondott le arról, hogy családban nevelkedjék, hogy emberi életének első élményeit szerető családi körben szerezze meg. Nem véletlen, hogy a mai evangélium éppen a názáreti háznál végződik, hogy visszamentek Názáretbe és onnantól kezdve a gyermek növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel és Isten kedvét lelte benne.

3. Valóban ez a názáreti gyermekkor az, amiről ma elmélkedni kell. Hiszen a názáreti táj, a názáreti város apróságai, az életnek a környezete meg ezek a rövid bibliai utalások mondják csak el, hogy milyen is lehetett a Szent Család élete.

Hiszen nem voltak ott nagy közéleti események, nem tudósítanak arról a krónikák, amit tudunk a názáreti életről, az a Szentírásnak egy-egy utalása, meg a környezet. Ismerjük Mária kútját, a hiteleset, a valódit, ott Názáretben. Biztos, hogy az volt az, mert abban az időben abból az egy kútból lehetett csak vizet meríteni egész Názáretben. És tudjuk azt is, hogy milyen ma Názáret élete, egy városé, amelyben keresztények, arabok és zsidók együtt élnek. Egy városé, ahol nem sok ács dolgozik, mert a bútorokat már messzi, elegáns bútorgyárakból hozzák az üzletekbe, de mégis egy olyan városé, amelyik éli a dél-olaszhoz hasonló, szimpatikus kis mediterrán városoknak az életét.

Ebben a majdnem idilli csendben élt a Szent Család is annak idején. A Szent Család názáreti életének első biztos eleme, amiről tudunk, az a csönd. A csönd, amelyik a közélettől bizony elég távol, a hétköznapokban mutatkozik meg. Nem sok zaj, nem sok kiáltás hallatszik bele ebbe a meghitt csöndbe, nem olyan, mint ma sokunknak az élete, amely állandó harsogással van tele, amelyben nem tudunk megállni egy pillanatra sem. Hanem csöndes élet volt ez, amiben alkalom volt az elmélyedésre is, alkalom volt az Istenre gondolásra, alkalom volt az imádságra. Ha követni akarjuk a názáreti Szent Családnak az életét, akkor nekünk is helyet kell teremteni az életünkben a csönd számára. Akkor nekünk is tudni kell, megállni, tudni kell az ima számára is, az odafigyelés számára is helyet találni. Mert hogyan figyelt József és Mária a kis Jézusra, benne magára Istenre? Nem akármilyen gyerek volt ő, és ezt mind a ketten tudták. József is, Mária is. Mintegy kinyilatkoztatásként figyelték annak a kis embernek minden szavát, mozdulatát. Honnan tudjuk? Tudjuk a 12 éves Jézus esetéből, ahol azzal zárja az evangélista az elbeszélést, hogy Mária elgondolkodott a történteken. Később is halljuk ezt: el-elgondolkozott. Az angyal szavait is a szívébe véste. Tehát a csönd, amiben el tudunk gondolkodni az Isten dolgain, szükséges a számunkra.

4. A másik, amit a názáreti Szent Család életében látunk, a szeretetteljes családi nevelés. Mert Jézus is megkapta azt a nevelést, amit egy szerető család adhatott, ebben sem volt semmi feltűnő és különleges, hiszen felnőtt korában is tudjuk, hogy a názáretiek csak úgy hívták őt: „az ács fia". Mint egy családnak a gyermeke, ott közöttük. Ez a nevelés pedig pótolhatatlan. Ma ez sokaknak nehézséget jelent. Talán azért is, mert idegesek vagyunk, és nem tudunk olyan összeszedettek lenni, hogy ráfigyeljünk a gyerekekre. Szóval, gyakran a családon belül is, kevés emberi törődést kapnak a kicsinyek és a serdülők. Kevés az idő, kevés a figyelem, amely feléjük fordul. És így gyakran a TV, gyakran a különböző elektronikus játékok, szóval a szerető családi környezettől különböző, egyéb dolgok nevelik a gyereket. És ez meglátszik.

A názáreti családban a szülői szeretet melegénél nőtt Jézus, és ott növekedett kedvességben és bölcsességben Isten és ember előtt.

5. De a názáreti családnak az életében ott volt, lényeges elemként, a munka is. Megint csak visszatérnék a megnevezésre, amit kicsit lebecsülő, kicsit családias módon alkalmaznak Jézusra, hogy az ács fia. Tehát igenis, mindenki ismerte Szent Józsefet, aki ott dolgozott és végezte a maga mestermunkáját a többiek között. Jézus pedig, mint akkoriban mindenki, bizonyára be kellett, hogy segítsen ebbe a munkába. Nem pusztán jámbor fantázia, hanem nagyon valószínű realitás, hogy igenis ott dolgozott Józseffel együtt. Ha pedig így volt, akkor ez a munkának valami különleges megszentelését jelenti. Mert nem véletlenül hívja fel az Egyház szociális tanítása a figyelmünket arra, hogy a munka nemcsak az áteredő bűnnek a büntetése. Nemcsak a paradicsomból való kiűzetés fájdalmát jelenti, hogy arcunk verejtékével kell a kenyerünket megkeresni. Hanem van a munkában méltóság és szépség is. De ezt a méltóságot és szépséget nem az adja, hogy egy gazdasági tényező csupán, hogy árucikk, amit adni-venni lehet, amit ki lehet dekázni, amit el lehet venni az embertől ellenszolgáltatás nélkül is, hanem a munka attól kapja a méltóságát, hogy értelmes és értékes célra irányul. Ez a fajta munka felel meg az ember méltóságának. Ez az a munka, amire bennünket a názáreti ház csöndje is tanít.

Próbáljunk meg figyelemmel fordulni a saját munkánk felé, mely nem biztos, hogy a hivatalos munkahelyünk tevékenysége csupán, lehet az otthoni munka – vagy ha tetszik, modern szóval: hobbi is, de adjuk meg az életünkben a munkának a méltóságát.

Tehát ezt a hármat: az Istenre való ráfigyelés csöndjét, a családi nevelés szükségességét és melegét, az emberi munka méltóságát próbáljuk meg megtanulni Szent Józseftől, megélni személyes környezetünkben, hogy egész emberségünkben megújuljunk és értékesebb életet éljünk. Szent József, könyörögj érettünk!

Ámen

(Az eseményről készült tudósításunk itt olvasható.)