Erdő Péter bíboros szentbeszéde a Boldog Drinai Vértanúk emléknapján

Hazai – 2011. december 16., péntek | 8:37

Budapest-Örökimádás, 2011. december 15-én (Mk 10,13-16)

Főtisztelendő Paptestvérek!
Tisztelendő Nővérek!
Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai evangéliumban gyerekeket hoznak Jézushoz. A tanítványok nem akarják odaengedni őket a Mesterhez. Jézus azonban kijelenti: „Ilyeneké az Isten országa”. Majd hozzáteszi: „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda”. Márpedig a szentekről, a boldogokról azt hirdeti és vallja az Egyház, hogy ők már az üdvösségben vannak. Ezért lehetnek hiteles példaképeink. Ezért járhatnak közben értünk Istennél.

2. De milyen módon valósul meg a lelki gyermekség a vértanúk életében? A mostani szentmisében ugyanis az öt drinai vértanút ünnepeljük. Ők az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjához tartoztak, és a II. világháború során a nacionalista erőszak áldozatául estek. Üldözésük közvetlen oka mégis az volt, hogy katolikus szerzetesek voltak. Miben hasonlít a vértanúság a gyermekségre? – Szent Bernát szerint „három dolog teszi értékessé a szentek halálát: a nyugalom a fáradozás után, az öröm az újdonság miatt és az örökkévalóság biztonsága” (Bern. Ser. Div. 64,2.) Márpedig a gyerekeket jellemzi, hogy szüleik mellett megnyugszanak és biztonságban érzik magukat. Ők tudnak igazán örülni minden újdonságnak.

A szentek életéről szóló legjelesebb művek egyike Jacobus a Voragine Aranylegendája. E szerint a vértanúk példát adnak számunkra a küzdelemre. De védelmezőink is, akik segítségünkre sietnek érdemeikkel és imádságukkal (Iacopo da Varazze, Legenda Aurea, a cura di G. P. Maggioni, Firenze-Milano 2007, II, 1242-1243. (cap. 158., 119., 125. La festa di ognissanti). Ahogyan Szent Jeromos mondja: „Ha az apostolok és a vértanúk, amikor még földi testben élnek, imádkozhatnak mindenki másért, pedig még magukra gondolhatnának, mennyivel inkább megtehetik ezt koronájuk, győzelmük és diadaluk elnyerése után” (Hier. Contra vigilan. 6.).

3. Az öt boldog drinai vértanú egyszerre került fogságba. Gyalog hajtották őket a hegyek között a téli hidegben. A hetvenhat éves Berchmana nővér nem bírta a gyaloglást. Őt társaitól elszakítva ölték meg. Szenvedésük történetében azt olvassuk, hogy miután meggyilkolták őket, ruháikat szétosztották. Ebben a részletben megrázó hasonlóság rajzolódik ki Jézus keresztáldozatával. A ruhák szétosztása már az evangélisták számára is a messiási jövendölés beteljesedése volt: „szétosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek”. Néha egy aprónak látszó körülmény bepillantást enged az események igazi valóságába. Abba, hogy mit is jelentenek tulajdonképpen az üdvösség rendjében. A nővérek vértanúhalála Goraždéban, a laktanya udvarán, csatlakozás volt Krisztus keresztáldozatához. Már akkor, már a ruhák szétosztásában titokzatosan felvillant az isteni válasz. Mintha azt üzente volna a Mindenható, hogy elfogadja, hogy Krisztushoz kapcsolja az életük áldozatát. Ezt állapította meg az idén ünnepélyesen az Egyház, ezért tisztelhetjük őket a boldogok sorában.

Haláluk sajátos körülményi is figyelmeztetnek minket arra, hogy mi lakik az emberben. Goražde város nevét a legutóbbi balkáni háborúk történetéből is ismerjük. De másutt is, bárhol a világban megismétlődhetnek régi tragédiák és szükség lehet az igazi, az egyszerűségében is hatalmas keresztény hősiességre. Újra és újra megmutatkozik a történelem során, hogy Isten ereje a gyengeségben működik. Krisztus a látszólagos gyengeségben is legyőzi a Gonoszt, és megszabadítja a világot. Elmélkedjük át a saját életünk helyzeteit. Tekintsünk bele nap mint nap az evangélium tiszta tükrébe, hogy életünk minden helyzetében mi is megtaláljuk a tiszta, a hiteles, a világot megújító keresztény tanúságtétel útját.

Boldog Drinai Vértanúk, könyörögjetek értünk! Ámen.