Erdő Péter bíboros szentbeszéde húsvét vigíliáján

Feltámadt Krisztus! – Az első Pünkösd napjától kezdve ez az apostolok igehirdetésének középpontja. Ez az Egyház nagy örömhíre. Ez a keresztény Evangélium (ApCsel 2, 22-35). Jézust keresztre feszítették és meghalt, de Isten feltámasztotta őt, és általa utat nyitott az embereknek az üdvösségre . Erről szól Szent Péter tanítása (ApCsel 3, 14-15), ezt vallja meg a főtanács előtt (ApCsel 4, 10), ezt magyarázza el Fülöp apostol az etióp udvari tisztviselőnek, aki ennek hatására rögtön megkeresztelkedik (ApCsel 8, 35). Ezt hirdeti Szent Pál zsidóknak (ApCsel 13, 33; 17, 3) és pogányoknak (ApCsel 17, 31) egyaránt. Ezt vallja meg vádlottként bírái előtt is (ApCsel 23, 6). Ez a húsvéti élmény tartalma, ez a megdöbbenés és ez az öröm indítja útjára a kereszténységet. De a tapasztalat mindig összekapcsolódik egy hivatkozással is. Annak megvallásával, hogy mindez az Írások szerint történt. Beteljesedik a próféták jövendölése: Isten szenvedő szolgája, a Messiás megdicsőül (ApCsel 2, 34; 4, 30; 7, 56; 13, 22-23; Fil 2, 7-11). Ezt jövendöli meg maga Jézus a főtanács előtt (Mt 26, 64).

Egyszerre hasít bele a tanítványok lelkébe a szeretett Mesterrel való találkozás öröme és a megértés világossága. Ezt kellett a Megváltónak elszenvednie, hogy bemehessen dicsőségébe (Lk 24, 25-27.32.44-45). A választott nép várakozása adja meg a súlyát, a jelentését annak a csodálatos eseménynek, amely Jézussal történt. De nemcsak a múlt betetőzése a feltámadás, hanem megnyitja számunkra a jövő távlatát is. Jézus elsőszülött a halottak közül (ApCsel 26,23; Kol 1, 18; Jel 1, 5). Elsőként lép be embersége szerint is a megváltott világmindenségbe. Ő az üdvösség szerzője a mi számunkra is (ApCsel 3, 6). Aki benne hisz, aki őt követi, annak örök élete van (vö.: Jn 11, 25). A szentségekben pedig már most Krisztushoz kapcsolódunk, és részesülünk abban az új életben, amely az üdvösségben teljesedik ki. Aki Jézus Krisztust halottaiból feltámasztotta, életre kelti a mi halandó testünket is bennünk lakó Lelke által (vö.: Róm 8, 11). Ezért már most a Lélek szerint kell élnünk. Ő vezet minket, hogy már itt, a földön Isten fiai legyünk (vö.: Róm 8, 14).

Ne keressük hát az élő Krisztust a holtak között, hanem hallgassunk az angyal szavára, aki az üres sírnál azt hirdeti a tanítványoknak: Jézus előttük megy Galileába, ott majd viszontlátják őt (Mk 16, 7). Siessetek – mondja az angyal –, vigyétek hírül tanítványainak! A Húsvét öröméhez hozzátartozik a sietség, a futás, a hírvivés. Ha ilyen győzelmi örömhírünk van, azt nem hallgathatjuk el senki elől. Az egész életünk is kevés hozzá, hogy érthetően, vonzóan, megrendítően adjuk tovább mindenkinek. A hír igazságát pedig rajtunk fogják lemérni. Arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást – mondja Jézus tanítványainak. Ha olyan örömhírünk van, ami nagyobb, mint az életünk, akkor ennek látszania kell a viselkedésünkön. Akkor olyan türelmesek, olyan szelídek, olyan megbocsátók, olyan segítőkészek, olyan önzetlenek, olyan hűségesek leszünk, hogy ez puszta földi haszonnal és józansággal nem magyarázható. Akkor meglátja rajtunk a világ, hogy a történelem legfontosabb üzenetét hirdetjük. Akkor fel fog tűnni a környezetünkben is, hogy van bennünk valami, ami a világmindenségen túlról, a Legnagyobbtól, az Örökkévalótól ered. Az angyal fehér ruhája is üzenetet közöl az emberekkel . A mennyei ragyogás érzése a híradás isteni eredetét sugallja. A megkereszteltek fehér ruhája is Húsvét éjszakáján a kegyelembe öltözött ember Istenhez való közelségét mutatja.

Kedves Testvéreim, akik most, ebben az ünnepi szertartásban veszitek fel a szent keresztséget, újjászülettek Krisztus halálában és feltámadásában. De a bérmálás szentségében megkapjátok a Szentlélek különleges ajándékát is, mely arra segít, hogy hitünket bátran megvalljuk, és hitünk szerint éljünk. Megadja a fényt és az erőt, hogy ki tudjuk mondani Jézus Krisztus nevét egy sokszor érdektelen vagy akár ellenségesnek tűnő világban. Mert Jézus feltámadt, mert Jézus él. Mert ő az, akire minden embernek igazán szüksége van. És ő az, aki velünk van minden nap az Oltáriszentségben. Eledelünkké válik, és bekapcsol minket a saját életébe. Ilyen örömmel, ilyen energiával és ilyen felelősséggel kell vállalnunk mindannyiunknak az Evangélium hirdetésének művét újra meg újra, a világ végezetéig. És így, minden homály ellenére mégis továbbhalad az igazság , személyről személyre terjedve, mint a húsvéti gyertya fénye a sötét éjszakában.

Adja meg nekünk a feltámadt Krisztus, hogy örömhírének tanúi és hirdetői lehessünk a mai világban. Ámen.