Erdő Péter bíboros szentbeszéde a Magyar Sydney záró miséjén

Főtisztelendő Érsek Atya, Kedves Püspök- és Paptestvéreim, Kedves Fiatalok, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Együtt imádkoztunk ezekben a napokban a Szentatyával és az Ausztráliában összegyűlt fiatalok százezreivel. Hatása alá kerültünk a Szentlélek megújító és megtisztító erejének. „Áraszd ki lelkedet, és minden életre kel, és megújítod a Föld színét” – mondja a Zsoltár (Zsolt 104,30). A Sydney-ből érkező közvetítések lenyűgözően érzékeltetik, hogy Krisztus örömhírét világszerte hirdetik, sőt, hogy meghirdették azt egész világon. Beteljesülni látszanak a Timóteushoz írt első levél Krisztus-himnuszának szavai: „Világszerte hittek benne, fölment a dicsőségbe” (1Tim 3,16). Vagy az Ószövetség mélyértelmű kijelentése, melyben a keresztények az apostolok tanítása elterjedésének jövendölését fedezték fel: „Minden földre elhat szózatuk és a földkerekség határaira igéjük” (Zsolt 19,5; vö. Róm 10,18). A tömegtájékoztatás csodálatos lehetőségeinek hála, nézők és hallgatók milliói kapcsolódhattak a hit közös megvallásába, az imádságba, valóban az egész világról. Így mi is olyan esemény részesei lehettünk, amire megrendülten kell ráeszmélnünk. Mi is történik körülöttünk? Õsi jövendölések válnak valóra? Milyen pontján élünk a történelemnek?

2. A mai evangéliumi szakasz pontosan erről szól. Az emberiség történelméről, mely nem csupán időtartam, hanem Isten és a világ mélységeihez kapcsolódó tartalma is van. A búzáról és a konkolyról szóló példabeszéd Jézusnak az Isten országáról való tanítása keretébe helyezkedik el. „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe”. A mennyek országa pedig az Isten uralma, vagy még közelebbről maga Jézus személyesen, akiben a világ és az ember a legtökéletesebben követte Isten akaratát. Isten uralma, Jézus üdvözítő művének hatása pedig az időben bontakozik ki.

3. Milyen idő a világ ideje? – Átmenet és érlelődés kora. Nő a búza, nő a konkoly is. A szántóföld maga a világ. A jó magon Jézus – ahogyan néhány verssel később maga magyarázza meg (Mt 13, 36-43) – az Ország fiait érti, a konkoly pedig a „gonosz fiait” jelenti. De joggal kérdezzük meg magunktól, hogy ebben a földi életben már teljesen Isten országának fiai, neki tökéletesen engedelmeskedő emberek vagyunk-e. Vagy a jó és a gonosz erői bennünk magunkban is küzdenek? A keresztség Krisztus képére alakított minket. De egész életünkben meg kell harcolnunk a hit „jó harcát” (2Tim 4,7; vö. 1Tim 1,18) minden belső és külső nehézséggel szemben, mely elfordíthat Isten akaratától.

Ehhez azonban meg kell tudnunk különböztetni egymástól Isten vetését és a teremtmények bűnét, rosszra való hajlandóságát. Milyen alapon tehetjük meg ezt a különbséget? A kinyilatkoztató Isten szava alapján, mely a Szentírásban és a szent hagyományban szól hozzánk. A tanító Egyház igazít el ennek az örökségnek az értelmezésében. És a Szentlélek, a bölcsesség, az értelem, a jó tanács Lelke (vö. Iz 11,2-3) vezet, ha komolyan és alázattal keressük Isten akaratát. Tanulmányozni kell tehát hitünket. Nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem minden kereszténynek is kötelessége keresni Isten akaratát, mégpedig ott keresni, ahol biztos forrást talál. Tehát nem a puszta szubjektív benyomásunk, hangulatunk vezet, hanem Istennek a történelmileg konkrét bemutatkozása Jézus Krisztusban. A legnagyobb misztikus szentek is alávetették magukat a tanító Egyház irányításának, mikor szenvedélyesen keresték Krisztus arcát. A Katolikus Egyház Katekizmusa II. János Pál pápa talán legragyogóbb ajándéka volt számunkra. Benne a teljes katolikus tanítás hiteles foglalatát kapjuk.

A jó mag az Emberfiától, a konkoly a Gonosztól származik (vö. Mt 13, 36-43). De nem két egyenlő hatalom küzd a világtörténelemben. Isten az egyetlen abszolút úr. Ahogy az ószövetségben olvassuk: rajtam kívül más Isten nincsen. Õ az „aratás ura” (vö. Mt 9,38). Már Aranyszájú Szent János rámutatott (Homil. 47 super Matth.), hogy először a gazda veti a jó magot a földbe, azután jön az ellenség, hogy elrontsa a vetést. Első az igazság, első a valóság, csak azután jön a hamisság vagy a tévedés. Ami nincs, azt nem lehet félreismerni. Nem jó és rossz lét viaskodik tehát egymással. A Teremtő csak jót alkotott. Ahogyan a teremtéstörténetben olvassuk: „Látta Isten, hogy mindez jó” - olvassuk a Teremtés könyvében. (vö. Ter 1,4.10.18.21.25.31). A rossz tehát a lét hiányossága. Lehetnek hangzatosak a féligazságok, éppen látszólagos egyszerűségük, vagy egyoldalúságuk miatt. Lehet az igazságot kereső, több szempontra is figyelő beszéd kevésbé tetszetős, mégis ez a hiteles, ez segít, hogy valóban eligazodjunk a teremtett világban. Tehát Isten az aratás ura, csak neki van magtára a világ idején túl. Csak az ő parancsára válogatják szét a termést. Õ az ítélőbíró.

A konkoly ellenséges személy műve. Van Sátán és van emberi gonoszság. Lehet a rossznak közösségi, társadalmi dimenziója is: igazságtalan struktúrák, kizsákmányolás, erőszak, félelem és gyűlölködés, mely a társadalom olyan megosztottságához vezet, ami megakadályozza, hogy meglévő lehetőségeinkkel éljünk, hogy közös igyekezettel, egymás iránti bizalommal a legjobbat hozzuk ki a sokszor nehéz történelmi helyzetből.

A környezetrombolás és a pénzügyi szemlélet egyoldalú uralma is tükrözheti a társadalmi méretűvé vált rosszat. Olyan vállalatoknál dolgozunk, olyan szerkezeti kényszereknek vagyunk kitéve – például a cégeknek éves szinten pénzben mért gazdasági hasznot kell hozniuk –, hogy a valódi értékeket sokszor, ha akarnánk, se tudjuk eléggé megbecsülni. Az energiát pénzügyi szemléleten alapuló, megszokott módokon szerezzük, a szisztéma világszerte nem kedvez annak, hogy a természeti lehetőségeinket másként, jobban használjuk ki. Pedig az újfajta energiaforrások használata és általában a Földünk élhetőségét védő, az önpusztító működést megszüntető megoldások alkalmazása nem halogatható büntetlenül. Pusztán a piac sohasem fogja ezeket megoldani, mert a logikája más, mint a teremtett természet logikája, mint a biológiai élet logikája és – tegyük hozzá – más, mint a szeretet logikája. Ha tudatosan kizárunk gondolkodásunkból alapvető szempontokat, ha behunyjuk a szemünket a valóság gazdagsága előtt a pénzügyi hasznosság kedvéért, akkor könnyen hozzájárulhatunk, hogy a teremtmény gonoszsága rombolja a teremtett világ jó vetését. Piacgazdaságban élünk, nem is utasítjuk el annak szabadságát, de törekednünk kell arra, hogy megnyíljunk az egész valóság felé, hogy teljes felelőséggel gondolkodjunk és cselekedjünk.

4. Ilyen körülmények között a szorongva kutató emberi szellemet több kísértés csábítja. Az egyik, hogy erőszakos, diktatórikus módon teremtsen rendet a felborult világban. Száz évvel ezelőtt a féktelen piaci önzés, a vadkapitalizmus kergetett kétségbeesésbe tömegeket, akik azután az erőszakos rendszerek támogatóivá váltak. Ha szép szóval nem változtathatók meg a tőke urai – gondolták –, akkor erőszakkal kell megtenni azt. Hogy ebből milyen szörnyű igazságtalanság és embertelenség származott, azt ma már mindnyájan tudjuk. Manapság újra felbukkan hasonló kísértés. A nyugati világban többen nagyobb állami beavatkozásért kiáltanak. Ám nem mindegy, hogy mit értenek rajta. A teljesen szabad piac tényleg nem old meg mindent. Ha pedig erre széttárjuk a karunkat és azt mondjuk: „A piac ellen nem tehetünk semmit!”, sokakat az elkeseredés kerít hatalmába. „Hát fétis lenne a piac? Nemde a gazdaságnak és az egész társadalomnak az emberért kell lennie?” – sokan kérdezik talán joggal.

Fakad azután másik kísértés is az ilyen helyzetekből. Ez főleg az értelmiségiek, szakemberek lelkében jelentkezik. Azt súgja, hogy úgysem lehet a problémákat megoldani. Maradjunk meg tehát a régi szólamoknál. Hiszen minden erőszakos megoldási kísérlet csak tetézi a bajt. Ám a felületes szólamok ismétlése nehézségek idején csak fokozza a szorongás érzését. A szélsőséges erőszakot és a közérdek törvényes védelmét nem moshatjuk össze. Az igazságosságnak és a szeretetnek egyszerre kell szervezett, hatékony kifejezést adni. Ez mindnyájunk kötelessége, kinek-kinek azon a módon, ahogyan helyzete, felelős tisztsége lehetővé teszi. Azért szólok most erről az embert próbáló témáról, mert ti vagytok a jövő, a ti vállatokon is fog nyugodni ennek az egész helyzetnek a terhe, és ti lesztek azok, akiknek az Evangélium erejével új és új megoldásokat kell találni. 

4. Ezzel eljutottunk az evangéliumban említett legérzékenyebb kísértéshez. Ahhoz, hogy mi magunk most kezdjünk hevesen gyomlálni, búzát is kitépve a konkollyal együtt. Mert az idő kizökkent kerekét saját erőből és saját elképzelése szerint helyreigazítani akaró ember is figyelmen kívül hagyja a valóság egészét.

Ha a földi paradicsom utópiáját erőszakosan követnénk, kihagynánk a számításból Istent, aki a világtörténelem ura. Nem vennénk figyelembe, hogy emberi ésszel és emberi esendőséggel a tökéletes jót megvalósítani nem lehet. Türelem tehát – mondja az evangélium.

5. Ez a türelem nem közömbösség. Mi magunk vagyunk a vetés. Minket fognak majd megrostálni az utolsó napon. Mert van végső igazságosság és végső bíró. Bár türelmesnek kell lennünk minden ember iránt, ez nem közömbösséget, értéknélküliséget, nem tunyaságot jelent.

A hit szemével vizsgáljuk az idők jeleit. Keressük az Isten akaratát. Igyekezzünk mindazt megvalósítani az igazságosságból, a szeretetből és az objektív jó szolgálatából, amit csak lehetséges. A keresztény türelem tehát alázat, de nem közömbösség és nem fatalizmus.

6. Mindebből gyakorlati teendők adódnak. Figyelnünk kell Krisztus és az Egyház tanítására, hallgatnunk kell a Lélek szavára. Sok kérdésben szól hozzánk a tanító Egyház. Püspöki karunk például néhány éve adott ki fontos dokumentumot „Igazságosabb és testvériesebb világot” címmel. Majd a családról, nemrégen pedig a bioetika kérdéseiről adott eligazítást. Az egész Katolikus Egyház társadalmi tanítását pedig az Apostoli Szentszék Kompendiumban foglalta össze, amely immár magyarul is olvasható. Mindezek biztos vezérfonalat jelentenek számunkra.

Tanúságot kell tennünk mindezekről: az igazságos és méltányos emberi magatartás lehetőségéről. Ezt tetteinkkel is ki kell fejeznünk. Ehhez pedig napi önlegyőzésre, imára, önmegtagadásra van szükség. Arra, hogy ne pazaroljunk élelmiszert, energiát, csendet, tiszta levegőt és vizet, vagy éppen időt. A természet védelme is ilyen prófétai feladat. Nem színpadiasan, hanem hiteles, személyes magatartással kell tanúskodnunk. Püspöki karunk jelenleg körlevelet készít a teremtett természet védelméről. Ezzel is gyakorlati, hitből fakadó szempontokat szeretnénk adni ehhez a helytálláshoz.

Mert végül is, ez is Isten és a világ tiszteletének és szeretetének kérdése, nem csupán emberi félelem a tönkrement környezet rémétől. A főparancsról, vagyis az Isten- és emberszeretet parancsáról teszünk vele tanúságot.

Kérjük a Szentlelket, tegyen képessé bennünket, hogy Krisztus tanúi legyünk. Õt kérjük bizalommal, segítsen a világunkban való helytállás emberi erőt meghaladó mindennapi feladatainak bátor és nagylelkű vállalásához.

Ámen.