Erdő Péter bíboros szentbeszéde Mosonszentmiklóson

Krisztusban Kedves Testvéreim!

1. A mai szentmise evangéliumában a színeváltozás csodájáról olvasunk. Azt halljuk, hogy Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost, és elvezeti külön őket egy magas hegyre. Az evangélium elbeszélésének rendjét követve sokan úgy tartják, hogy a Hermon hegyéről van szó. Jeruzsálemi Szent Cirill nyomán azonban az egész középkoron át a Tábor-hegyét tekintették a Színeváltozás hegyének. Méltán kérdezhetjük, hogy miért kívánta Jézus megmutatni a színeváltozás csodálatos eseményét tanítványainak. Az egyházatyák közül sokan úgy válaszolnak erre, hogy vigasztalnia kellett őket, hiszen már Jeruzsálem felé mentek, hiszen már megjövendölte szenvedését. Ennek elviseléséhez pedig meg kellett erősödniük hitükben. Ehhez méltán hozzátehetjük, hogy a Máté-evangélium előző fejezetében (Mt 16,27) Jézus azt ígéri, hogy el fog jönni az Atya dicsőségében angyalaival és mindenkinek megfizet tettei szerint. Ennek a dicsőségnek az élményszerű felvillantása is célja lehetett a színeváltozásnak.

Ez az a dicsőség, amely az egész Ószövetségben Isten jelenlétét fejezi ki, a fényes felhő Isten fenségét mutatja (Kiv 16,10; 19,9.16; 24,15-16; 33,9-10; 34,5; 40,32-36). A zsoltárban pedig ezt olvassuk: „Fenségbe és szépségbe öltözöl, és fényesség burkol, mint köpeny… A felhőket rendeled fogatoddá, magad a szelek szárnyán viteted” (Zsolt 104,3). Vagy másutt: „Emelkedjél fel, Isten, az egeknek fölébe, az egész föld fölé ragyogjon dicsőséged” (Zsolt 108,6). Ez az a mennyei dicsőség, amely a megdicsőült Krisztusnak kijár. Jézus a főtanács előtt ezt mondja: „Látni fogjátok az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin” (Mt 26,64). Ez az a mondat, amelyre a főpap megszaggatja ruháit, ennek alapján ítélik halálra. Itt tehát Jézus istenségéről van szó. Ennek igénye, ennek megvallása vagy botrány és káromkodás, vagy igazság.

2. XVI. Benedek pápa a Názáreti Jézusról szóló könyvében Jézus egész tanításának, az általa adott új törvénynek ebben jelöli meg a középpontját. Ha Jézus valóban Isten, akkor van joga a Mózesi törvény parancsait szuverén módon tovább fejleszteni, akkor van joga kijelenteni, hogy „mondatott a régieknek…én pedig mondom nektek”. Akkor méltán fogalmazhat így: „aki engem lát, látja az Atyát is”. A színeváltozás eseménye tehát Jézus titkát nyilatkoztatja ki. A fényes felhőből hangzó szózat is erre utal: „ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok”. Tehát ezen a hegyen a dicsőség felhőjéből szóló Isten nem parancsokat sorol fel, mint annak idején a Sinai hegyen, hanem rámutat egy személyre, Jézusra és kijelenti, hogy magáénak tekinti mindazt, amit ő mond.

A Jézus személyében elérkezett Isteni jelenlét betetőzi és beteljesíti az ószövetségi kinyilatkoztatást. Ezért áll Jézus két oldalán Mózes és Illés, hiszen a törvény és a próféták is róla tanúskodnak. Jézus szenvedése és halála tehát, amire a tanítványoknak lélekben fel kellett készülniük, benne áll Isten üdvözítő tervében. Minden látszólagos kudarc ellenére Isten akarata teljesül. Az Ószövetség nagyjainak megjelenése megmutatja a tanítványoknak, hogy Jézus úr a halálon is, ha egyszer Mózes és Illés jönnek el, hogy tanúskodjanak mellette. Szent Jeromos szerint ezzel Jézus megválaszolt a farizeusoknak is, akik jelet kértek tőle az égből vagy az alvilágból. Tertullianus (Adversus Praxeam) szerint ezzel a jelenéssel beteljesedett az az Isteni ígéret, amelyről a Számok könyvében olvasunk (Szám 12,8): Isten azt mondja Mózesről: „Õ mindenütt otthonos házamban. Vele szemtől szembe beszélek”.

Ha Jézus közelében a tanítványok Isten jelenlétét élték át, akkor ez a titokzatos jelenet arról is árulkodik, hogy milyen érzés is Krisztus tanítványának Isten közelében lenni. Szent Péter apostol így kiált fel: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet”. Nem csak kifejezhetetlen öröm Isten jelenléte, hanem valódi boldogság, amelyről azt kívánjuk -ösztönösen és elemi erővel -, hogy soha ne érjen véget. Végtelenbe tekint az ember lelke. Halhatatlan, örök életre hivatott minden ember. Vágyainkat igazán akkor töltheti be az Istennel való közösség boldogsága, ha örökké tart. A színeváltozás fényében tehát nem csak Jézus szenvedését és halálát látjuk más színben, de egész személyét, tanítását és küldetését is. És más fényben jelenik meg előttünk az ember is: Isten teremtménye, aki örök boldogságra hivatott.

3. Krisztus színeváltozását a keleti keresztények ősidők óta ünnepelték. A VI. századtól fogva augusztus 6-án. A latin egyházban már a VII. és a IX. században nyomát találjuk. Különösen a templomok mozaikjain és freskóin tűnik fel gyakran ez a jelenet, például Ravennában, a Sant’ Apollinare in Classe templomában vagy Rómában Szent Nereus és Achilleus templomban. De megfesti Giotto, Fra Angelico és Perugino is. Az egész nyugati egyházban kötelező ünneppé viszont Magyarországra tekintettel vált ez a nap. A nándorfehérvári diadal örömére III. Kallixtus pápa vezette be. 1457 óta ünneplik az egész nyugati egyházban is. Ha nyitott szívvel olvassuk a nándorfehérvári győzelemről szóló tudósításokat, például Hunyadi Jánosnak a pápához írt levelét vagy a velenceiek megjegyzéseit, megrázó kép bontakozik ki előttünk. Nándorfehérvár védői iszonyú szenvedéseket állnak ki, a várost a török tüzérség rommá lövi, a szultáni hadsereg rohamozó katonáinak tömegei esnek el a csatában, az egész vidéket oszló holttestek töltik meg a nyári hőségben. Nem érezhették úgy a vár védői, hogy a saját vitézségük aratott győzelmet. Szinte Isten szabadító gondviselésének csodáját látták az ellenség hirtelen visszavonulásában. És rádöbbentek arra, hogy ez a nap a Színeváltozás ünnepe. Isten megmutatja minden időben gondviselő szeretetét. Tapasztalhatjuk ezt mi is a saját életünkben, ha hittel és gondolkodva szemléljük az eseményeket. És ezen a megrendülésen az sem változtat, ha nehézségek és csapások következnek később. Hunyadi János pestisben halt meg nem sokkal a győzelem után, de rendületlen hittel és szentségekkel megerősítve. Nem sokkal később a járvány áldozata lett Kapisztrán Szent János is. Az országot pedig 70 évvel később a török mégis elfoglalta. De ez a 70 év a vallás, a kultúra, a gazdaság olyan felvirágzását hozta, ami nélkül talán sohasem tudtunk volna talpra állni.

4. Ennek a községnek a 800 éves fennállását ünnepeljük. Erre a történetre is igaz, hogy az ünneplés mindig valamilyen értéknek szól. Nem annak örülünk pusztán, hogy eltelt az idő, hanem annak, hogy ennek az időnek tartalma és tanulsága van. Annak örülünk, hogy a múlt az isteni gondviselés erejére tanít. Bepillantást enged az isteni tervbe, az üdvösség tervébe. Ennek a keretében pedig értelmet kap minden erőfeszítésünk, az értékteremtő munka éppúgy, mint a kitartással elviselt szenvedés. A történelem ideje tehát nem néma közeg, hanem alkalom arra, hogy Istennel találkozzunk, hogy felragyogjon, Isten fényében átlényegüljön az életünk.

Kérjük Magyarok Nagyasszonya, Kapisztrán Szent János és Szent Miklós közbenjáró segítségét Mosonszentmiklós minden lakója és egész népünk számára.

Ámen