Erdő Péter bíboros szentbeszéde Nyíregyházán

Eminenciás Bíboros Úr, Érsek és Püspök Urak, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A Jó Pásztor hasonlata világosan és egyértelműen Krisztus személyét és küldetését tükrözi. Olyan részletekből épül fel ez a kép, melyeket minden pásztorember életében megtalálhatunk, de vannak benne olyan vonások is, amelyek csak Jézusra vonatkozhatnak. Nem minden pásztor adja életét juhaiért. A pásztorok általában nem is kötelesek arra, hogy ezt megtegyék. Erre még azok sem kötelesek, akik a saját juhaikat őrzik. Náluk első helyen a pásztor élete áll, aki gondoskodik juhairól, mert azok adják a megélhetést, a jólétet neki magának és a családjának.

A juhaiért életét adó pásztor: ez az a részlet, mely kiemelkedik a szokásos képből, mely egészen különlegesen Jézusra vonatkozik. Egy hétköznapi pásztornak nem kötelessége sem az, hogy életét adja, sem az, hogy olyan juhokat is az akolba tereljen, amelyek nem tartoznak a nyájhoz. Sőt, olyan dolgok ezek, amiket a pásztornak inkább el kell kerülnie. De a titokzatos valóság, amit az evangélium ki akar fejezni, széttöri a szokásos kép kereteit. Jézus nem csak a Jó Pásztor, de ő maga az ajtó, ő adja az életet, de ő maga az út is, mely az életre vezet. Az Ószövetségben a 79. zsoltárban, de másutt is maga az Úr a választott nép pásztora, ő az, aki Izrael törzseit nyájként legelteti. Szent János evangéliumában Jézus személyében jelenik meg a Jó Pásztor, az ő követői jelentik a nyájat. Olyan közösség fűzi össze a hívőket Jézussal, amilyen Jézust köti össze az Atyával. Az Egyház közösségében utunk nyílik Krisztus által a Szentlélekben az Atyához. Jézus szeretetből adta az életét: szeretetből övéi iránt és különleges szeretetből a Mennyei Atya iránt. Nekünk is feltétlen engedelmességgel és szeretettel kell fogadnunk az Atya akaratát. Eszerint kell irányítani az életünket, hogy Krisztussal életünkben, halálunkban és a feltámadásban is közösségben lehessünk.

2. Krisztus feltámadása után a Tibériás tó partján megrendítően mondja Szent Péternek: „Legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat!”. Az apostolok és utódaik Krisztus pásztori küldetésének részesei és folytatói. A II. Vatikáni Zsinat különösen is hangsúlyozza, hogy ez a részesedés nem csak a papi és prófétai küldetésre, hanem a pásztori vezetésre is kiterjed. A keresztény közösségnek erre a vezetésre valódi szüksége van, hogy ne csupán az emberi igyekezet, vagy az emberi csoportok szervezésének logikája érvényesüljön benne.

Szent Péter és mindenkori utóda hordozzák azt a különleges küldetést, hogy megerősítsék testvéreiket. A római pápa pásztori küldetése is legfőbb, teljes és egyetemes hatalommal jár. Õ a püspöki kollégium feje, Krisztus vikáriusa és ezen a földön az egész Egyház pásztora (universae Ecclesiae his in terris Pastor; Lumen Gentium 18. 22b; Christus Dominus 2; Conc. Lugdunen. II, Professio fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 861; Conc. Florentin., Decr. Pro Graecis: DS 1307; Conc. Vat. I, Const. Pastor aeternus: DS 3050-3064).

Ugyanakkor minden püspök Krisztus személyében saját pásztora a rábízott részegyháznak, és a katolikus Egyházzal teljes közösségben lévő püspökök alkotják a püspökök testületét (LG 22a). Ez a hitbeli meggyőződésünk mindennapi életünkben is vezérfonalat jelent lelkipásztori munkánk során. A Péter utódával és egymással ápolt eleven hierarchikus közösség egyben közösség a hitben és közösség kell, hogy legyen a szeretetben is. Ez az alapvető igazság pedig érvényes minden rítus követőjére, minden saját jogú egyház tagjára, mégpedig egyenlő méltóságuk szem előtt tartásával, hiszen a különböző rítusok méltóságát nem lehet egymásnak alá vagy fölé rendelni.

3. Ennek a közösségnek sokféle megnyilvánulása van akár a szentségek kiszolgáltatása, akár a teológia, akár a mindennapi együttműködés területén. Fontos feladat mindnyájunk számára, hogy ne csak egyik vagy másik hagyomány, egyik vagy másik közösség javát keressük, hanem saját értékeinket felelősen ápolva az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház küldetését teljesítsük és javát szolgáljuk. Ezért is fontos, hogy minden körülmények között, akár az épületek használata, vagy az egyházi anyagi javak tekintetében a kölcsönös korrektség és szeretet alapján működjünk.

Európa gazdag a különböző keresztény rítusok hagyományaiban. Földrészünk egyes országaiban igen jelentős számú keleti rítusú katolikus hívő él. Az Apostoli Szentszék azáltal is segíti a keleti keresztény teológiai, lelkiségi és fegyelmi örökség fennmaradását, hogy előmozdítja, hogy viszonylag kis számú hívő közösségek élén is püspökök álljanak. Ahol a püspöki konferenciák szabályzata lehetővé teszi, a keleti rítusú ordináriusok is teljes jogú tagként kapcsolódnak a püspöki konferenciákba (vö. ERDÕ P., A keleti rítusú ordináriusok részvétele a püspöki konferencián, in Ua., Az élő Egyház joga, Budapest 2006, 177-186). Bár a II. Vatikáni Zsinat eleinte úgy is említi a püspöki konferenciákat, mint amelyeknek minden fajta rítusú püspökök a tagjai (Christus Dominus 38,2), később ezek a konferenciák inkább a latin egyházjogban kerültek szabályozásra. A keleti katolikus egyházak többségére viszont sajátos szinodális formák jellemzőek.

A több ország püspökeit átfogó intézményes formák, különösen a kontinentális szerveződések, így földrészünkön az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (Consiglio delle Conferenze Episcopali d’Europa) szintén minden katolikus püspök képviseletét lehetővé teszik, bármilyen rítushoz tartozzon is. Ebben a tekintetben tehát már inkább a katolikus Egyház univerzalitása jelenik meg az egyes földrészek püspökeinek testvéri együttműködésében.

4. Ünnepélyes alkalom ez a mai Szent Liturgia, amikor különböző országokból érkezett keleti rítusú püspöktestvérek találkoztak össze itt, Magyarországon Keresztes Szilárd püspök úr meghívására. Az itt egybegyűltek közül sokan tanúi nehéz történelmi időknek és üldöztetéseknek is, melyek Európa egyes részein a katolikus Egyházat, különösen pedig a keleti rítusú katolikusokat érték. Az abban az időben megnyilvánuló szolidaritás és helytállás szép példái erőforrások számunkra, a mártírokban pedig mennyei közbenjáróinkat is tiszteljük. Köszönetet mondunk a Gondviselésnek azért, hogy a keleti katolikus egyházak ma Európában újra szabadon végezhetik tevékenységüket. Hálát adunk Istennek Keresztes Szilárd püspök úr 33 éves püspöki és több mint két évtizedes megyéspüspöki szolgálatáért, melynek során a Magyar Görög Katolikus Egyház intézményeiben, teológiai képzésében, lelkipásztori tevékenységében sokat fejlődött és gazdagodott.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, az Egyház édesanyját, akit Máriapócson különlegesen is tisztelünk, támogassa szeretetével katolikus Egyházunk életét Európában, járjon közben püspökeinkért, hogy Krisztus példájára jó pásztorok lehessenek. Szűz Mária, könyörögj a keresztények egységéért, hogy Szent Fiad kívánsága szerint mindnyájan egyek legyenek!

Ámen