Erdő Péter bíboros szentbeszéde pünkösdhétfőn Máriaremetén

Kedves Testvéreim!


Egyházmegyénk szokása szerint Pünkösd hétfőjén a különböző plébániai közösségek, lelkiségi mozgalmak, szerzetesközösségek, katolikus iskolák és intézmények együtt ünnepelnek ma itt, a máriaremetei zarándokhelyen. Az idei évben három különleges alkalom is van a közös elmélkedésre és gondolkodásra: tegnapelőtt érkeztünk haza a Szentatyánál tett ad limina látogatásról; tegnap lett volna (május 11-én) Boldog Salkaházi Sára ünnepe, aki 109 évvel ezelőtt Kassán született, és akinek napjáról Pünkösd ünnepe miatt ma emlékezünk meg; végül pedig most van itt az alkalom arra, hogy összegezzük a tavalyi városmisszió tapasztalatait és feladatokat jelöljünk meg a jövőre nézve.

1. A pápánál tett látogatásunk örömet és megerősödést jelentett számunkra. Meggyőződhettünk arról, hogy ismeri gondjainkat és sikereinket, de arról is, hogy itthoni igyekezeteinket a világegyház nagy összefüggésében helyezi el. Bátorítást kaptunk arra, hogy tovább dolgozzunk az élet és a családok védelméért és támogatásáért, a rászorulók segítéséért, hogy tovább folytassuk a párbeszédet a hatóságokkal és a társadalommal. A Szentatya különösen fontosnak tekinti a papi hivatások támogatását. A logikus gondolkodás és a határozott döntés nehézségei, melyek mai világunkat jellemzik, egyben felszólítást is jelentenek az evangélium hirdetésének megújítására. Ebből a szempontból a tömegtájékoztatási eszközök használata éppúgy szükséges, mint a zarándoklatok, a kegyhelyek, a szentek tiszteletének hagyományokat is őrző és mégis korszerű, fellendülő gyakorlata.

Különleges módon megerősíti a Szentatya azt a vonalvezetést, amely Püspöki Karunkat a szomszédos országok püspökeivel és katolikus közösségeivel kapcsolatban jellemzi. A kiengesztelődés szolgálata, a nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok iránti lelkipásztori szeretet egyaránt fontos ebben a munkában.

Külön kitért a Szentatya a Biblia évére, mely egybecseng az idén ősszel sorra kerülő Püspöki Szinódus témájával. Benedek pápa végül apostoli áldását adta nemcsak a Püspöki Karra, hanem minden egyházmegyénkre és az egész magyar nemzetre. Ezt az áldást a mai szentmise záróáldásával fogom közvetíteni mindannyiunk felé.

2. Salkaházi Sára testvér boldoggáavatása része volt a boldogok és szentek tiszteletében tapasztalható megújulásnak. Az ő személyében olyan példakép áll előttünk, aki nem vész legendák homályába, akinek a fényképét is magunknál hordhatjuk mint egy kedves családtag arcképét. Ha valaki, ő példát adott a legszegényebbek iránti szeretetre, arra, hogy az egyre romló háborús körülmények között sem csüggedt el, hanem egyre nagyobb odaadással végezte szolgálatát, mely eleinte a szegények segítése, később pedig egyre inkább az üldözöttek mentése volt. Õ nem hitt az akkoriban egyre erőteljesebb propagandának, semmilyen ideológia nyomába nem szegődött, hanem mert kizárólag katolikus hite alapján gondolkodni és cselekedni akkor is, ha ez a kor hatalmasságainak nem volt kedvére. Önfeláldozásának történetéből különösen is akkor tanulhatunk, ha szelíd figyelemmel tekintünk rá, ha észrevesszük, hogy az igazság ismertetőjegye nem a divat és nem a hangerő, hanem a tökéletes embernek, Krisztusnak a mértéke.

Egyházmegyénkben Sára testvér boldoggáavatása óta először, új templom épül. Az újpalotai lakótelepet eredetileg templom nélküli városrésznek szánták. De hosszú évek tapasztalata mutatja, hogy sok hívő és még több kereső ember él városunknak ebben a részében is. A templom jelenléte, az egyházi közösség jelenléte is hozzájárul ahhoz, hogy a lakótelepi környezet a szó legnemesebb értelmében egyre emberibbé, otthonosabbá váljon. Mert a fizikai jelenlét is misszió. A templom látványa kívülről nézve sem közömbös. Hát még ha meggondoljuk, hogy Egyházunk éppen a szakrális építészet kérdésében most hívta fel figyelmünket arra, hogy a templomokban a művészet eszközeivel is hangsúlyozzuk a hely szent voltát, annak az áldozatnak a legszentebb jellegét, melyet ott bemutatnak. Nem csupán a közösség termei a templomok, hanem valódi szent helyek. A színek, a képek, az eucharisztiát őrző tabernákulum központi és kiemelt elhelyezése egyaránt erre kell, hogy mutassanak. Sőt az új templomokban lehetőség szerint stabil padokat és térdeplőket is el kell helyezni, hogy a liturgiában és magánimádságunkban is térdelő testtartásban fejezhessük ki imádatunkat. Mindezt azért említem itt, mert az újpalotai templom védőszentje, címadója Boldog Salkaházi Sára lesz. Az új épületet pedig az Üdvözítő, a Boldogságos Szűz Mária és a többi szentek képmása díszíti majd. A modern szentek arra hívják fel a figyelmünket megrázó erővel, hogy a mi életünk is Isten erőterében zajlik, hogy nem létezik Isten nélküli, profán világ, hiszen mindnyájan „benne élünk, mozgunk és vagyunk”.

3. A városmisszió gazdag tapasztalatai közül közös tanácskozásokon próbáltuk kiválasztani azokat, amelyek egyszerűbb formában, néhány napba tömörítve plébániáinkon minden évben megismételhetők. Ezeknek részletes programja majd az esperes urakkal folytatott megbeszélés és a pasztorális tanács ülése nyomán kristályosodik ki. Különleges eredménye missziónknak az a felismerés, hogy plébániai karitász-csoportjainknak fel kell kutatniuk a rászorulókat, akik emberi közelségre, támogatásra szorulnak. Ezért kezdtük el az idei nagyböjtben a gyógyszertámogatási akciót, melynek összehangolója az egyházmegyei Szent Erzsébet Karitászközpont. Ennek az akciónak a szervezése során világossá vált, hogy a plébániák híveinek jobban meg kell ismerniük egymást. Megmutatkoztak a nagylelkű segítőkészség szép példái is. Megértettük, hogy sok olyan szükséghelyzet is van, amelyben a hívők kölcsönös összetartása külső részvétel nélkül is meg tudja adni a kellő segítséget. Ennek a segítő szeretetnek a lelkülete erősítse közösségeink belső életét, ez tegye hitelessé missziónkat és tanúságtételünket, ez adjon reményt és jövőt Egyházunknak.
Boldog Salkaházi Sára, könyörögj értünk! Ámen.