Erdő Péter bíboros szentbeszéde Sárospatakon a Szent Erzsébet-év záró szentmiséjén

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Magyarországi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója Európa több országában alkalmat adott arra, hogy ünnepi évet rendezzenek tiszteletére. A mai szentmisében mi is hálaadással zárjuk le jubileumi évünket, melyet Püspöki Konferenciánk hirdetett meg. Az év során világosan megmutatkozott, hogy Szent Erzsébet ma is közel áll a magyar katolikus hívők és sok más európai nép szívéhez, talán éppoly közel, mint a saját korában. Alig győzzük áttekinteni ennek az esztendőnek a sok értékes eseményét és alkotását. Szent Erzsébetet ünnepelték az egyes magyar egyházmegyék, a különféle települések. Ünnepelték őt határainkon túl is, magyarok és nem magyarok. Szobrokat állítottak és képeket szenteltek tiszteletére. Vallásos szertartások, zarándoklatok, tudományos konferenciák, nyilvános ünnepségek, reprezentatív kiadványok és koncertek voltak ennek az évnek a legkiemelkedőbb eseményei. Külön mozgalom indult – mégpedig nagy sikerrel – abból a célból, hogy városaink, falvaink egy-egy utcáját, terét Szent Erzsébetről nevezzék el. Mindezen események koronájaként XVI. Benedek pápa idén július 7-én külön ünnepélyes levélben méltatta Szent Erzsébet életművét és tanúságtételét. A levél Európa püspöki karainak figyelmét hívta fel szentünk példájának nagyszerűségére és aktualitására.

De hogyan lehetséges az, hogy egy 800 évvel ezelőtt született, korán férjhez adott, majd megözvegyült és 1231. november 16-án, alig 24 éves korában elhunyt királylány emléke máig mozgósító erő legyen földrészünk ilyen sok lakója számára?

Ennek többféle okát jelölhetjük meg.

2. Az első maga az a titok, amit Erzsébet életszentsége hordoz. A mai szentmise evangéliuma a keresztény szeretet krisztusi parancsának egyik legszebb megfogalmazása: „Ne ítéljetek el senkit, akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és akkor nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok, jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe” (Lk 6, 37-38) – ezt olvastuk az imént. A megbocsátás és a viszonzást nem váró adakozás az irgalmasság szavával foglalható össze. Isten az, akivel szemben semmilyen követelésünk nem lehet, akinek a részéről ajándék, ha megbocsátja bűneinket, aki életünket, javainkat és minden lehetőségünket ajándékba adja nekünk. Ajándékba kapjuk azt is, amiért becsülettel megdolgozunk, mert munkaképességünk, lehetőségünk a munkára már megint csak nem a mi művünk csupán, hanem Isten gondviselésének nagylelkűsége. Az ajándékozó ember tehát, kivált a rászoruló embertársaknak az emberhez méltó élethez szükséges javakat, élelmet, tudást, nevelést, betegségben kezelést és ápolást, elesettségben gondozást megadó ember Isten képét ragyogtatja fel a világ előtt. És ebben nagyszerű Erzsébet életszentsége.

A nép rajongásig szerette és tisztelte őt. Már a temetésén is nagy tömeg gyűlt össze. Két nappal később pedig már az első csodákról is beszámoltak. Halála után négy év sem telt el, amikor IX. Gergely pápa 1235 Pünkösd vasárnapján szentté avatta. Az azt követő évben testének ünnepélyes felemelése egyetlen alkalommal kétszázezer embert vonzott, közöttük II. Frigyes német-római császárt, aki szőrcsuhát öltve állt be a koporsóvivők közé. Tisztelete megdöbbentő gyorsasággal terjedt el egész Európában. A ferences harmadrend mindmáig pártfogóját tiszteli benne. De ő lett a védőszentje a szegényeknek, az árváknak, az özvegyeknek, a kórházaknak és más emberbaráti intézményeknek is. Európa számos városában létesült Szent Erzsébet kórház. Sokak szerint Erzsébet hatása korára Szent Ferencéhez volt mérhető. És minden történelmi távolság ellenére ez az a pont, ahol nem is annyira tudós kutatással, mint inkább a szívünkkel megértjük Szent Erzsébet példájának a lényegét. Ez abban állt, hogy Istent feltétlenül, mindennél jobban szerette; hogy Isten az ő számára nem elvont gondolat, hanem élő személy volt, akinek akaratát és szeretetét utolsó leheletéig követni akarta. Ez volt minden szíve-dobbanása.

3. Szent Erzsébet időszerűségének másik oka Európa mai lelkiállapota. „Közös Európánk az alapvető szabadságjogok egységére, valamint a gazdaság közösségére épül. Ezek az elemek adják fő mozgatórugóit. Ugyanakkor egyre többen hiányolják Európából az igazi emberséget.” Szent Erzsébet már a maga korában is nemzetközi hírnévre tett szert, mintegy Európa szívévé vált. Alakja ma különösen is aktuális, hiszen korunkban nem csupán pénzügyi és környezeti válság jeleivel találkozunk, hanem magának az embernek a válságával. A puszta gazdasági és pénzügyi eredményesség keretei közé szorított gondolkodás a rövid távú önzés csapdahelyzeteit produkálja világunkban. Számos olyan technikai eljárás alapozza meg az életünket, amely egyszerre rombolja körülöttünk a környezetet és okoz társadalmi igazságtalanságokat, gazdasági feszültségeket és szakadékokat. Ám miközben a tudósok és a társadalom felelős tagjai látják ezeket a veszélyeket, mint ahogy látják a demográfiai válság, a migráció, a javak elosztásának nemzetközi aránytalansága jelenségeit is, mégsem tudnak kellő hatékonysággal segíteni a bajokon. Egyszerűen úgy szerveződött az életünk, hogy szinte kénytelenek vagyunk a rövid távú pénzügyi hasznosság érdekében feláldozni a biológiai, gazdasági és kulturális jövőt és fejlődést. Vagyis a gondok gyökere az ember természetében, az ember szívében rejlik. Világszerte fogyatkoznak a barátságok, egyre többen félnek házasságot kötni, gyermeket világra hozni, sokan nem látják a határt a virtuális és a tényleges valóság között. Szükségünk van tehát arra az egyszerűségre, amely Szent Erzsébetet Istenhez és a világhoz kötötte. A kereszténység kezdetei óta abból az örömhírből meríti erejét, hogy a hívő ember Jézus Krisztusban felfedezi a teljes igazságot. Megújulásaink a történelem során olyan embereken keresztül történtek, mint Szent Benedek, Assisi Szent Ferenc, Szent Erzsébet vagy Boldog Teréz Anya. A mai embert is az ő útjuk követése vezeti a megújulásra. Ennek az útnak a keresése ma megint mozgósító erő: sokunkat egyenesen zarándokútra indít. Az idén igen nagy számban érkeztek ide hívő zarándokok, Sárospatakra, Szent Erzsébet születési helyére is. Sokfelé pedig Szent Erzsébet-utak indultak, mert az ember az új végigjárásával átéli azt, hogy úton van; úton az igazság, úton az Istennel való találkozás felé.

4. És itt visszaérkezünk az evangéliumban hallott titokhoz, az ember legnemesebb hivatásához. Arra kapunk meghívást, hogy Isten tükörképei legyünk, hogy életünk az ő szeretetének ajándéka legyen a világ felé. Ebben a képben kell keresni mindannyiunknak ma is a magunk helyét, ráfigyelnünk Isten személyesen hozzánk szóló szavára, és minden lustaságunkat, keserűségünket, bosszúságunkat és kishitűségünket legyőzve követnünk akaratát. Így lehetünk áldás a környezetünk számára, így sugározhatjuk Krisztust Európa és az egész világ felé, így költözhet új életerő családjainkba, közösségeinkbe, népünkbe és Európa népeinek közösségébe.

Árpád-házi Szent Erzsébet, könyörögj érettünk!

Ámen