Erdő Péter bíboros szentbeszéde Seregély István érsek aranymiséjén

Eger, 2005. június 25.
(Gal 4,4–7; Jn 14,1–7)

Főtisztelendő Jubiláns Érsek Úr, Igen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak, Kedves Paptestvérek, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – így válaszol Jézus Tamás apostol kérdésére a mai evangéliumban. Az utolsó vacsora történetének drámai összefüggésében áll ez a jézusi kijelentés: elmegy az Atyához, és helyet készít a tanítványok számára. Más szóval: megváltó művével az üdvösséget szerzi meg nekünk.

De hát hogyan is vezet az út az Atya házába, arra a helyre, amit Jézus megígér nekünk? Nem véletlen a kérdés, amit Tamás szájából hallunk: hogyan menjünk oda, ha nem ismerjük az utat. Szóval keresi az ember az utat, és Jézus azt válaszolja, hogy ne evilági módon gondolkodjunk a helyről és az útról, mert Õ az út. Õ személyesen, aki itt van velünk.

Hogyan tud Õ utunk lenni? Utunk tud lenni az utánzás révén. Ha igyekszünk úgy élni, ahogy Õ élt. Ha igyekszünk a tetteit utánozni és tanítását követni, ez lesz számunkra az út, amely elvezet az örök boldogságra. Tehát Õ az út, és egyben az igazság és az élet. Ezt az életet kezdi el velünk már feltámadása után, és ennek a kiteljesedésére hív meg bennünket.

2. „Krisztus az út, az igazság és az élet” – ezt választotta püspöki jelmondatául Seregély István érsek úr. Ez a világító mondat fényt vet arra, hogy hogyan is szemléli papságát az aranymiséjét ünneplő apostolutód. Seregély István érsek urat ötven esztendővel ezelőtt, 1955. június 19-én szentelték pappá Szombathelyen. Olyan időben kapta a szentségi küldetést, amikor ez nem kényelmet és társadalmi megbecsülést ígérő pálya indulása volt, hanem a papi hivatás lényege szinte brutálisan rajzolódott ki a maga teológiai szépségében és drámaiságában.

Ugyanezen a napon, 1955. június 19-én szentelték a Szombathelyi Egyházmegye papjává Brenner Jánost is, aki két évvel később hivatásának vértanújaként szenvedte el a halált. Jézus Krisztus személye a papi hivatás egyetlen értelme és középpontja. Hiszen a pap Krisztus személyében mondja ki az átváltoztatás szavait. Egyes szám első személyben beszél: Ez az én testem. Ez az én vérem. És Krisztus tanítását kell továbbadnia az idők végezetéig. Nem a saját puszta véleményét, hanem azt az örömhírt, amit Krisztus bízott a tanítványaira.

De Krisztus személyében cselekszik a pap akkor is, amikor pásztorként áll a rábízott közösség élén. Ahogyan II. János Pál pápa tanítja a Pastores dabo vobis kezdetű apostoli buzdításában: a papok „Krisztusnak, a főnek és pásztornak nevében és személyében léteznek és működnek, hogy az evangéliumot hirdessék a világnak, és építsék magát az Egyházat” (15. pont).

Ha tehát minden ember számára Krisztus az út, az igazság és az élet, egészen különlegesen az a pap számára. A pap ugyanis a szolgálati papság révén a Szentlélek működése által szentségileg szorosan kapcsolódik Krisztushoz, az Örök Főpaphoz és a Jó Pásztorhoz (uo. 18. pont). Ez adja a pap azonosságát, valódi méltóságát, örömének forrását és életének biztonságát (uo.).

Az idei év boldogemlékű II. János Pál pápa szellemi végrendelete gyanánt az Eucharisztia éve. Õ pedig az Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikájában teljes világossággal tanítja, hogy az Eucharisztia létesíti az Egyházat. De szentségi papság nélkül nincs Eucharisztia, így az egyházi rend szentsége is nélkülözhetetlenül szükséges az Egyház életéhez.

A lelkipásztori szeretet, mely sajátosan az egyházi rend szentségéből fakad, legteljesebb értelmét és legfőbb táplálóját az Eucharisztiában találja meg. Hiszen az Eucharisztiában jelenvalóvá válik a kereszt áldozata, Krisztus teljes önátadása Egyházának. Ez a legfőbb tanúság róla, aki az Egyház feje, pásztora és jegyese. A pap lelkipásztori szeretetének is az Eucharisztiából kell fakadnia és abban kell elnyernie teljes jelentését, hiszen belőle ered a pap egész létének kegyelme, feladata és áldozati méltósága (Pastores dabo vobis 23f).

3. Papságunk értéke és szépsége minden papi életben más és más formában konkretizálódik. Seregély érsek úr pályájában a kápláni és plébánosi munka hosszú és termékeny évei után a püspökké szentelésben teljesedett ki. Püspöki szolgálata pedig már nemcsak néhány plébánia közösségének, de az Egri Főegyházmegyének és a magyar egyház egészének is gazdagítója lett.

Olyan történelmi korszakban lett egri érsek, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, amikor Egyházunk számára széles körben megnyíltak a szabadabb élet és szabadabb cselekvés lehetőségei.
Hálát adunk a Gondviselésnek azokért az értékes eredményekért, amelyek vezetői munkásságát kísérték. Hálát adunk II. János Pál pápa két magyarországi látogatásáért. Hálát adunk azért, hogy a Szentatya 1991-es látogatása során programot adott az akkor már Seregély érsek úr által vezetett püspöki karnak. Ebben a programban különös súllyal szerepelt a püspökök között az egység megőrzése, a Püspöki Konferencia Titkárságának megerősítése, valamint az egyházmegyei zsinatok megtartása.

Mindezeken a területeken jelentős haladás történt. Seregély érsek úr megszervezte a magyarul beszélő püspökök rendszeres lelkigyakorlatait. Kiépültek a Püspöki Konferencia központi struktúrái. Korszerű központi intézmények támogatják a katolikus közoktatást, a tömegtájékoztatás munkáját, sőt hosszú fáradozás után nem kis mértékben érsek úr személyes lelkesedésének eredményeként létre jött előbb az Egri Katolikus Rádió, majd a Magyar Katolikus Rádió.

Seregély érsek úr volt az, aki kezdettől pártfogolta a katolikus egyetem gondolatát, és akinek vezetésével püspöki karunk 1992-ben szentszéki engedély birtokában megalapította a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Az ő nagylelkű fáradozása tette lehetővé, hogy a Püspöki Konferencia a kibontakozó egyetemet hosszú éveken át igen jelentős támogatással segítette hozzá a szükséges munkafeltételek megteremtéséhez.

A Püspöki Konferenciának jelentős szerepe van akkor, amikor a Szentszék egy országban új egyházmegyéket alapít, átrendezi az egyháztartományok és egyházmegyék határait. Ez a nagy változás is Seregély érsek úr püspökkari elnökségének idején történt. Érsek úr személyesen is részt vett azokban a tárgyalóbizottságokban, amelyek a Magyar Köztársaság és a Szentszék 1997-es megállapodását készítették elő, illetve a megállapodás végrehajtását kísérték figyelemmel. Mindannyiunk számára, akik ezekben a munkákban együtt dolgozhattunk vele, egyértelmű volt egyházunk és népünk iránti szeretete és lelkesedése.

Seregély érsek úr a püspökszentelésben rejlő és az egyházmegye határán túlra is szóló küldetést nemcsak Magyarországon követte, hanem európai méretekben is. Több püspöki konferencia ülésein képviselte hazánkat. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában pedig az alelnöki tisztséget is hosszú éveken át betöltötte. Mindig támogatója volt a népek megbékélésének, a keresztény erkölcsi értékeken épülő európai egységnek. Pásztori szeretete és segítőkészsége mindig kiterjedt a határon túli magyarokra is. Hálát adunk a Gondviselésnek mindezért. Munkásságának eredményeit értékes örökségnek tekintjük, amelyért mindannyian felelősséggel tartozunk.

4. Krisztus az út, az igazság és az élet. Õ adja meg az aranymiséjét ünneplő érsek atyának és mindnyájunknak, akik a püspöki rendben vagy a papságban testvérei lehetünk, hogy Krisztus útján járjunk, őhozzá szabjuk minden szavunkat és tettünket, az ő igazságának örömét és reményét hirdessük az embereknek! Krisztus legyen életünk és boldogságunk!

Boldogságos Szűz Mária, papok Édesanyja Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk

Ámen