Erdő Péter bíboros szentbeszéde Szalézi Szent Ferenc ünnepén

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai evangéliumban az Egyház az örömről és a szeretetről tanít bennünket. Szorongástól, depressziótól, jólétben is az üresség, az értelmetlenség, a céltalanság érzésétől sújtott világunkban mire volna nagyobb szükségünk, mint a szeretetre és az örömre? Jézus a Mennyei Atya szeretetével szeret minket. Úgy vesz körül minket szeretete, mint egy sajátos közeg. Meg lehet maradni az ő szeretetében. Ám ez a szeretet nem puszta érzés vagy hangulat, hanem nagyon konkrét feltételei vannak. Meg kell tartani Krisztus parancsait, ahogyan ő is élete árán is teljesítette az Atya akaratát. Nem kényszerből, hanem egész valóságát átfogó viszontszeretetből. Nekünk is ilyen életre-halálra szóló viszontszeretetből kell teljesítenünk az ő parancsait. Ez a legnagyobb és teljes öröm forrása a számunkra.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa 2005 áprilisában a Szent Péter téren elmondott első nyilvános pápai beszédében világította meg, mit jelent engedelmeskedni Isten akaratának. Ezzel a lelkülettel vette vállára a palliumot, mint jelképes igát, Isten igáját, amely Isten akarata. Ez az akarat pedig nem külső teher számunkra, mely elnyomna vagy megfosztana minket szabadságunktól. Felismerni Isten akaratát annyit tesz, mint felismerni az élet útját. Ez a mi örömünk forrása: „Isten akarata nem idegenít el minket önmagunktól, hanem megtisztít minket, és néha talán fájdalmas módon is, visszavezet bennünket önmagunkhoz. Így akaratát követve nemcsak neki szolgálunk, hanem szolgáljuk az egész világ, az egész történelem megváltását.”

Milyen szeretettel szeretett bennünket Krisztus? A Jó Pásztor szeretetével, aki mindent otthagyva indul az elveszett bárány keresésére. Az emberiség ez az elveszett bárány, amely nem találja már útját a pusztaságban. És a második isteni személy magára vállalja az embersorsot, hogy a tévelygő emberiséget újra magához ölelje, és biztos útra vezesse. Krisztus a Jó Pásztor, aki életét adja juhaiért. Neki nem közömbös az ember magánya, elhagyatottsága, szegénysége és szenvedése. A legkietlenebb pusztaság talán az embernek az az állapota, amikor elhomályosul a szeme előtt Isten képe, „amikor kiüresedik a lelke és nem ismeri már fel az ember méltóságát és az ember útját.” Ha az ember ilyen állapotban él, a föld javait sem tudja Isten terve szerint használni, nem tudja művelni azt a kertet, amelyben mindnyájan élhetünk, hanem a javakat a kizsákmányolás és a rombolás erőinek szolgálatába állítja. Az Egyház egészének feladata, hogy Krisztushoz hasonlóan útra keljen, hogy kivezesse az embereket a pusztaságból az élet helyére, az Istennel való barátság felé.

De az emberek javát nem lehet önkényes elméletek útján szolgálni. Nem lehet úgy segíteni az emberen, hogy lerombolunk mindent és mindenkit, ami és aki elméleteink szerint útjában áll az emberiség haladásának és szabadságának. Szeretni annyit tesz, mint igazi javát keresni annak, akit szeretünk, táplálni őt Isten igazságával, Isten szavával, Isten jelenlétével, mely az Oltáriszentség ajándékában különlegesen megvalósul. Mert ahol felismerjük, meglátjuk Istent, ott kezdődik számunkra az igazi élet. Az ő leghatalmasabb és sugárzó léte értelmet és értéket ad az egész teremtett világnak, értelmet és értéket ad minden egyes ember életének. Az ő arcának tükrében ismerjük fel a saját méltóságunkat.

2. Isten szeretetének közvetítése a világ felé különös módon is szükséges a tömegtájékoztatás területén. Már a II. Vatikáni Zsinat foglalkozott Inter mirifica kezdetű határozatában a tömegtájékoztatási eszközökkel. Ahogyan a kezdőszavak is mutatják, az Egyház első érzése az új lehetőségek láttán a csodálat volt, hiszen a modern kommunikáció eszközei gyors és tömeges közlést tesznek lehetővé. Ez pedig csodálatos fejlemény az emberiség történetében. VI. Pál pápa Octogesima adveniens kezdetű enciklikájában már azt hangsúlyozza, hogy a társadalmi tanítás területén az ipari korszak utáni időben összetett problémák jelentkeznek. Ezek között a városiasodás, a munkanélküliség, a természeti környezet problémája, a ki- és bevándorlás mellett sajátosan jelentkezik a kommunikációs eszközök hatása.

Ezeknek az eszközöknek különleges kapcsolata van az emberek közti szolidaritással, az értékek és elvek közlésével, valamint a kultúrával magával.
A tömegtájékoztatási eszközök és a szolidaritás feszültsége azért jelentkezik ma rendkívüli élességgel, mert a hírközlés által közvetített információnak a közjó szolgálatában kell állnia.  Nagy kísértés lehet az egyéni- vagy csoportérdekek szolgálatában kifejtett manipuláció, amely akár gazdasági szempontból ellenkezhet a többség javával, akár a gyűlöletkeltés révén mérgezheti meg közösségek, egész népek, vagy a nemzetközi élet légkörét. Éppen ezért a társadalomnak – amint már a II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozza  – szüksége van arra, hogy életét a kommunikációs eszközök jó irányban alakítsák. Úgy is mondhatnánk, hogy joga van az igazság, az igazságosság, a szabadság és a szolidaritás alapján álló tömegtájékoztatásra.

Nagy tehát az újságírók, írók, színészek, rendezők, producerek, műsorszerkesztők, az ezen a területen működő vállalkozók erkölcsi felelőssége. Ez a felelősség az utóbbi években még erősebb körvonalakban rajzolódik ki, mint néhány évvel ezelőtt. Ezért A katolikus egyház társadalmi tanításának kompendiuma drámaibb hangon szól, mint a korábbi megnyilatkozások. Kijelenti: „A társadalmi kommunikációs eszközök világában a magában a kommunikáció lényegében gyökerező lehetőségeket gyakran növelik hatalmassá az ideológiák, a profit és a politikai ellenőrzés birtoklása iránti mohóság, a társadalmi csoportok közötti vetélkedések és konfliktusok, valamint más társadalmi bajok. Az erkölcsi értékek és alapelvek a társadalmi kommunikáció területére is érvényesek. ‘Az etikai dimenzió nem csak a kommunikáció tartalmát (az üzenetet), és a kommunikáció folyamatát (módját) érinti, hanem azokat az alapvető szerkezeti és rendszerbeli kérdéseket is, amelyek gyakran a technológiák elosztásának politikájával összefüggő témákkal kapcsolatosak.’”  A Szentszék útmutatásainak hangneméből látjuk, hogy a szavak egyre erőteljesebbek. Ahogyan az évtizedek múlnak, egyre több és mélyebb probléma kerül szóba ezen a területen. Éppen ezért katolikus és általában keresztény, hívő munkatársaknak egyre több etikai kérdéssel kell szembenézniük, ha a tömegtájékoztatásban dolgoznak. Az egyházi tömegtájékoztatási eszközök munkatársai különösen is szolidaritást és szeretetet kell, hogy érezzenek a létező Egyház egésze, annak tanítása, törvényes főpásztorai és testvéri szereteten alapuló fegyelme iránt.
Tehát az ő számukra sem puszta munkahelyről van szó, hanem a katolikus hivatás elkötelezett gyakorlásáról.

Mi magunk is érezzük, hogy a tömegtájékoztatás szervezete szintén magában hordozhatja a bűn struktúráit, lehetnek olyan országok vagy rendszerek, ahol maga a tájékoztatási szisztéma is igazságtalanság, hamis ideológia vagy akár gyűlöletkeltés szolgálatában áll. De az is gyakran előfordul a világban, hogy a keresztény örömhír terjesztésére szinte lehetetlen hozzájutni a modern tömegtájékoztatási eszközökhöz, vagy ha ez sikerül, akkor gyakran csak technikailag gyengébb minőségű vagy méltánytalanul drága szolgáltatás érhető el. Ehhez képest joggal bizakodunk abban, hogy az örömhírt és az emberi értékeket közvetítő szavunk technikailag, gazdaságilag, jogilag méltányosabb, kedvezőbb feltételekkel juthat el az emberek minél nagyobb részéhez. Erre társadalmunk lelki megújulásának is nagy szüksége van. Bízunk abban, hogy a Katolikus Rádió mihamarabb több ultrarövid hullámú sávot fog kapni, hogy színvonalas adásait az ország minél nagyobb részén, sőt, lehetőleg a határon túl is hallani lehessen.

3. A felelősségnek és a nehéz feladatnak ebben a feszültségében mégis teljes optimizmussal térjünk vissza az isteni önközlés nagyszerű gondolatához, hiszen Isten szava „eleven és átható, élesebb minden kétélű kardnál, behatol a lélek és a szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és az érzéseit” (Zsid 4,12). Ennek az isteni igének legyünk hiteles munkatársai. Ezért imádkozunk a mai szentmisében, és ehhez kérjük Szalézi Szent Ferenc pártfogását. Ámen.