Erdő Péter bíboros szentbeszéde a Szent Család-plébániatemplomban szeptember 13-án

Kedves Paptestvérek!
Krisztusban kedves Testvéreim!

(Lk 1,26–38)

1) A mai napon ünnepeljük annak 25. évfordulóját, hogy Gyulai Oszkár atya ebben a templomban elkezdte a Rosa Mystica-szentmiséket. Saját elbeszélése szerint úgy indult ez a hagyomány, hogy ismeretlen feladótól kapott egy Szűz Mária szobrot, amely a Boldogasszonyt három rózsával díszítve ábrázolta. Szűz Máriának ehhez az ábrázolásához sajátos kultusz kötődik. Petrus Damiani már a középkorban azt írja Máriáról: „Gratia te reddidit cunctis gratiosam, te vestivit lilio, sparsit in te rosam” – A kegyelem mindenki előtt kedvessé tett téged, liliomba öltöztetett, rózsával szórt be téged. A liliomnak és a rózsának gazdag a jelentése a népi szimbolikában. A most idézett kötői sorok Mária kegyelemmel teljességére vonatkoztatják mindezt. Erre gondoljunk, amikor Szűz Mária szobrát rózsákkal díszítve szemléljük. Ám az a mozgalom, amely itt az évek során kibontakozott, összekapcsolta Szűz Mária tiszteletét a papi hivatásokért való imádsággal. Ha Jézusnak a kereszten mondott szavait átgondoljuk, méltán érezhetjük úgy, hogy Mária nem csupán általában az Egyház édesanyja, hanem sajátosan az apostolutódok, a püspökök és a papok anyai pártfogója is. Az itt kialakult rendszeres, közös imádság hitünk szerint értékes gyümölcsöket hozott. A jelenlévők közül sokaknak hivatása erről a plébániáról, ezekről a közös imaórákról indult el. Amikor 25 év múltán hálát adunk mindezért, kérjük a Szent Szűz közbenjárását papi életünk számára, és imádkozzunk az új hivatásokért.

2) A mai szentmise olvasmányait Szűz Mária nevenapjáról vettük. Számunkra, magyarok számára történelmileg is jelentős és kedves ez az ünnep. Az evangéliumban lakonikus rövidséggel ez áll: „A szűz neve Mária volt” (Lk 1,27). A Mária vagy Mirjam név az Ószövetségben Mózes és Áron nővérének a neve (Kiv 15,20–21; Szám 12,1–15; 20,1; 26,59; MTörv 24,9; Mik 6,4; 1Krón 5,29). De előfordul ez a név Júda egyik férfiutódának megnevezéseként is (1Krón 4,17). A mértékadó (masoreta) héber szövegben Mirjamnak írják ezt a nevet, a Septuagintában Mariam formában szerepel. Az Újszövetségben is viszonylag gyakrabban Mariam alakban találkozunk vele. A hagyomány sokat elmélkedett ennek a névnek a jelentésén. A legrégibb magyarázatok a szót a tenger mirhájának, vagy a tenger cseppjének értelmezték, esetleg „keserű tenger” jelentéssel fordították. A IX. századtól előtérbe került a „Tengernek Csillaga” fordítás, ami a tenger cseppjének egyfajta értelmezésén alapult. A mai nyelvészek közül a nevet egyesek „Isten ajándékának” értelmezik.

Kosztolány Sándor, a XVIII. század végének nagy egyházi szónoka Mária nevét többféle értelemben is átelmélkedi. „Megvilágosítónak” fordítja első jelentésében, és ebből vezeti le azt az ősi szimbólumot, mely Krisztus és Mária viszonyát a Nap és a Hold viszonyával fejezi ki. Ezt írja: „Valamint Krisztus, mint Luminare Maius, Nagyobbik Világosító, különös módon előttük vagyon az igazaknak, akiket a Nap jelöl, úgy Mária, mint Luminare Minus, Kisebbik Világosító, előttük vagyon a bűnösöknek, kik az éjszaka által értetnek, nékik különösen világosságot nyervén, mert a kegyelemnek minden világossága és minden adomány, mely a Világosság Atyjától száll alá, őáltala száll az Anyaszentegyházra” . De Mária nevét a szír jelentésre hivatkozva értelmezi Kosztolány Sándor – sok más régi szerzővel együtt – „Úrnőnek” is. Valóban, Mária minden teremtmény királynéja, így összhangban áll a hagyománnyal a Világ Királynéja elnevezés is. Azt, hogy Magyarországon miért nevezzük őt Boldogasszonynak vagy Nagyasszonynak, ugyancsak Kosztolány így magyarázza: „A csanádi püspök, Szent Gellérd, nemes magyar hazánkban különösen kívánta tisztelni Máriának nevét, az ő szerzése által a magyaroktól nem mondatott ez a név, Mária, hanem őtet Nagyasszonynak hívták, és ezért nemes Magyarország is az ő első, szent királyától, Istvántól Familia Sanctae Mariae, a Boldogságos Szűz Mária” családjának hívatott.

3) Szűz Mária Nevének magyarországi tisztelete és emléknapja a világegyházban éppen úrnőként való tiszteletéből fakadt. Az emléknapot először 1513-ban engedélyezte az Egyház egy spanyolországi egyházmegye számára. Amikor pedig 1683. szeptember 12-én, vasárnap – mint az idén –, Mária születése ünnepének nyolcadában, a törökök felett Bécs előtt a keresztény seregek döntő győzelmet arattak, Boldog XI. Ince pápa hálából meghirdette Mária Nevének ünnepét Kisboldogasszony nyolcadának vasárnapjára. A pápai intézkedés szorosan összefüggött Nagy Lipót császár és magyar király személyes élményével, aki Passauban egy nevezetes Mária-kegykép előtt imádkozott Bécs felszabadulásáért, és a győzelem hírét a legmélyebb személyes meggyőződéssel Mária különleges segítségének élte meg. Az ünnep szorgalmazása szívének őszinte válasza volt erre a csodálatos segítségre. X. Piusz pápa volt az később, aki – a vasárnap hangsúlyozása céljából – Mária nevének ünnepét szeptember 12-re helyezte, vagyis nem kötötte vasárnaphoz . Hazánkban a török alóli felszabadulás győzelmeit komolyan Szűz Máriának tulajdonították. Ez a gondolat, ez a felismerés egyaránt ott élt az ország legfőbb vezetőinek és a közembereknek a tudatában. Erős ösztönzője volt ez az őszinte hitből fakadó katolikus megújulásnak.

Ma is szükségünk van őseink hitére. Ma is kérnünk kell Nagyasszonyunk közbenjárását Egyházunk és hazánk megmaradásáért és eleven életre támadásáért. Ebben a lelki megújulásban ma is fontos szerepe van az őszinte, lelkes hitű és személyes áldozatot vállaló katolikus papoknak, akik nem saját bölcsességükkel, de Krisztus erejével és Mária alázatával utat mutatnak az embereknek.

Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Papok Édesanyja, könyörögj érettünk! Amen.