Erdő Péter bíboros szentbeszéde a Szent Margit tiszteletére bemutatott szentmisén

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Az idei évben, Szent Margit ünnepén hálát adunk azokért a kegyelmekért, amelyekkel a Gondviselés tavaly meghirdetett imaévünket kísérte. A nemzet lelki megújulásáért könyörögtünk. Különlegesen aktuális tehát a mai ünnepi alkalommal szentmisénk újszövetségi olvasmányának tanítása. Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből hallottunk egy részletet.

A felolvasott mondatok Szent Pálnak néhány hamis tanítóval folytatott vitája összefüggésében helyezkednek el. Nem idegen az apostol stílusától a keménység, sőt a finom irónia sem. Valószínűleg azokról a hithirdetőkről van szó, akik a már megszületett korintusi közösségben Szent Pál fölébe akartak kerekedni, módosítani akarták tanítását és ezért a saját küldetésüket magasztalták és dicsőítették, arrogánsak, túl kemények és követelőzők voltak. Szent Pálnak azt vetették a szemére, hogy túl egyszerű és jóságos. A levél egy korábbi mondatában ezt olvassuk (2Kor 10,1): „Krisztus szelídségére és irgalmasságára kérlek titeket én, Pál, aki közöttetek szemtől szembe szerény vagyok, de távollétemben szigorú”, majd így folytatja: „igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek”. Az erő és a gyöngeség dinamikája sokszor megtalálható Szent Pál írásaiban. Az emberi gyengeséget, szelídséget és szerénységet sokszor kapcsolja össze az Isten végtelen erejébe vetett bizalommal. Ez az erő pedig az evangéliumba vetett hit által, személyesen Jézus Krisztus által érkezik el az emberhez. Ezért kezdődik úgy a mai szentlecke, hogy „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”.

Szent Pált ellenfelei azzal is vádolták, hogy nem elég ékesszóló és nem sokat ér a tanítása, hiszen ingyen tanít. Erre válaszolja egy másik helyen (2Kor 11,6-7): „mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan … Vagy talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát”? Ezért aztán a saját apostoli magatartását és tanítását is – mint az imént hallottuk –, oktalanságnak nevezi, személyét pedig alázattal és önkritikával szemléli, hiszen azt kéri a közösségtől „viseljetek el engem is”. De ez az oktalanság, amit itt Szent Pál magára vállal, nem emberi butaság, hanem az Isten bölcsessége, amely a földiesen gondolkodó emberek szemében néha botránynak vagy oktalanságnak látszik, de magasabb rendű és hatalmasabb minden emberi okosságnál.

Szent Pált tehát igehirdetésében nem a siker és az elismerés vágya vezeti, nem is az anyagiakat vagy a társadalmi rangot keresi, hanem a határtalan szeretet ösztönzi arra, hogy Krisztust hirdesse. Ezért tölti el a féltékeny aggodalom, amikor azt látja, hogy egyesek megzavarják a keresztény közösség hitét és meggyőződését. Ezért mondja „Isten szeretetének féltékenységével féltelek titeket, mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy mint tiszta szüzeket vezesselek el benneteket Krisztushoz”.

2. A Krisztus iránti teljes és feltétlen szeretet a motívuma a keresztény szüzesség és szerzetesség eszményének is. Ugyanez ihleti azokat, akik teljesen az imádságra szentelik az életüket. Nem ostobaság tehát mindez, hanem tanúságtétel Isten erejéről és bölcsességéről. Hiszen ha Krisztus személyét állítjuk egész életünk középpontjába, mégpedig ilyen radikálisan, akkor nagy jel ez a világ számára. Emberi életek tanúságtétele arról, hogy Isten létezik, hogy mindennél bölcsebb és jóságosabb, hogy ő ad értelmet az emberek életének és a világ történelmének, hogy ő gondoskodik egyének és népek sorsáról is. Ezért lehetséges az, hogy hívő népünk újra és újra erőforrásként tekint fel az önként vállalt nélkülözésben és imádságban élő, fiatalon meghalt Szent Margit alakjára, és pártfogását kéri. Az ő egyszerű életében kirajzolódnak a világmindenség nagy erővonalai, Isten és a teremtett világ igazi valósága. De ha a teljes valóság nem a hétköznapi életünk bosszúságaiból, gyengeségeiből és banális helyzeteiből áll csupán, akkor az az igazság, amelyről annak idején már Szent Pál, népünk történetében pedig például Szent Margit tanúságot tett, egyben szabadulás, vigasztalás és erő forrása is a számunkra. Ezért van az, hogy az életét Krisztus szeretetére feltevő apostol, vagy Szent Margit egyben az emberi közösség iránt is a legnagyobb szeretetet érzi, amikor ezt a nagy örömhírt akarja mindenkivel megosztani.

A látszólagos oktalanság és eszköztelenség pedig, amely végigkíséri az Egyház életét, újra és újra felhívja a figyelmünket arra, hogy igehirdetésünknek elsősorban is tárgyában, tartalmában valóban igaznak és hűségesnek kell lennie – ez tehát nem mellékes kérdés –, vagyis nem csupán érzelmeket és érzéseket kell keltenie, vagy felszínes hangulatokat. Ugyanakkor a tanúságtétel mögött mindig ott kell állnia a Krisztus és az emberek iránti szenvedélyes szeretetünk odaadásának is. Ez az üzenet Szent Margit esetében az engesztelésből, a kiengesztelődés szolgálatából is kirajzolódik.

Kérjük pártfogását, hogy történelmünk minden pillanatát Isten és egymás iránti szenvedélyes szeretettel éljük át. Életünk nehézségeivel a hit bátorságával, önzetlenségével, igazságszeretetével és megbocsátani kész nagylelkűségével nézzünk szembe, hogy így a mi életünk is Isten erejének és bölcsességének jelévé váljon.

Ámen