Erdő Péter bíboros újévi homíliája

(Lk 2,16-21)

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Ma az Egyház Szűz Máriát mint Isten anyját ünnepli. „Mikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, a törvény alattvalója lett, hogy megváltsa azokat, akik a törvénynek voltak alárendelve, és hogy elnyerhessük a fogadott fiúságot” – olvastuk az imént Szent Pál apostol szavait (Gal 4,4). Ezek a szavak Szűz Mária anyaságát hitünk nagy titkához kapcsolják. Maga az a tény, hogy Isten gyermekeivé lehetünk, az Ige megtestesülésének célja, amit Szent János evangéliumának előbeszéde említ. Ez a cél Szűz Mária anyasága révén valósul meg. Ezért nevezték 431-ben az Efezusi Egyetemes Zsinat döntésében Máriát istenszülőnek.
Ez a kifejezés bepillantást ad Jézus titkába, magának Istennek a titkába és Szűz Mária személyes titkába.

2. Jézusról szól, mert megmutatja karácsony igazi értelmét. Ez a cím eredetileg elsősorban Jézus kilétének tisztázása szempontjából volt fontos. Mert Jézus nem csupán egyszerű emberként született. Nem csak később, mondjuk a keresztelkedéskor a Jordánba alámerülve vált Isten fogadott fiává, nem csupán egy nagyszerű ember volt, aki teljesítette Isten akaratát, hanem valódi istenember. János evangélista arról beszélt, hogy az Ige, amely kezdetben is volt, testté lett. És azután első levelében személyes vallomásként hozzá meri tenni: ami kezdettől fogva volt, amit láttunk és kezünkkel tapintottunk, az élet Igéjét hirdetjük nektek (vö. 1Jn 1,1-2). Éppen ez az tehát, amiért a tanítványok készek voltak tűzbe menni. Személyesen ismerték teljes emberségében a názáreti Jézust, és lenyűgözte őket, hogy ez a Jézus valóban Isten Fia, és nem csak jutalmul, nem csak későbbi történések folytán, hanem eredendően az. Ha pedig ez így van, akkor Jézus élete a legnagyobb tanítás a számunkra, mert benne egy ember mindennapjaiban, szavaiban, életében, halálában, feltámadásában mutatkozik meg, hogy milyen az Isten. Hogy maga a Mindenható, akinek a nevét sem tudjuk helyesen kimondani, ő maga a szeretet. Szeretet az Isten, és aki szeretetben él, Istenben él (vö. 1Jn 4,16). Jézus mutatja meg, hogy mi Istennek a terve az emberről, hogy nekünk is hogyan kell, és hogyan lehet embernek lenni. Jézusban pedig Isten és ember egyetlen személyben egyesül. Ezért mondhatjuk el, hogy Szűz Mária, aki az ember Jézust világra hozta, egyben valóságos istenszülő. Nem abban az értelemben, mintha az örökkévaló Isten létének adott volna kezdetet, hanem abban az értelemben, hogy olyan valóságos emberi gyermeket hozott a világra, aki személyes egységben volt és marad az örökkévaló Istennel.

3. De az istenszülő cím magának Istennek a titkába is bevilágít. Megmutatja Isten alázatosságát. Ő maga akarta, hogy az általa teremtett világmindenségben egy sajátos faj, a földi ember egyik egyedeként beleszülessen a világba. Valóban igaz, hogy a mindenséget nem csupán az isteni bölcsesség, de a szeretet, az általunk teljes mértékben fel sem fogható léptékű isteni szeretet alkotta meg. Hiába vetették ellen annyi évszázadon át, hiába kísért meg minket is a gondolat, hogy honnan lehet az a sok rossz a világban, ha Isten annyira szeret. Mert Jézus életéből tudjuk meg, hogy mi a csekélyebb és mi a nagyobb, mi a tünékeny szenvedés és mekkora értéke van az örök boldogságnak. Az ő példáján döbbenünk rá, hogy lehet mások kedvéért, különösen pedig Isten kedvéért, szeretetből vállalni még a szenvedést és a halált is, mert az ember életében sem ez az utolsó szó. Kellemetlenségek nélküli élet nem létezik, és nem létezhet. Egyszerűen világunk és emberségünk nem így van megalkotva. Még a legnagyobb gondolataink és felfedezéseink is valamilyen problémára, kérdésre, nehézségre adott válaszként jelennek meg. Az értékek – az egymás és az Isten nagyrabecsülése is – egyéb javak hátrább sorolásával, feláldozásával válnak valóra az életünkben. A hangsúly nem a kellemetlenségen, a nehézségen van, hanem azon, hogy a személyes szeretet feltétlen elsőbbséget kap döntéseinkben. Szeretetet kívánok és nem áldozatot – idézi Jézus a próféta szavait (vö. Mt 9,13; Oz 6,6). Ebben az erőtérben áll mindennapi életünk. Ha nehézségeket hallunk, ha gondokat tapasztalunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy egyéni és közösségi történetünknek értelme és értéke van. Számunkra a nehézségből nem kétségbeesés, hanem erő fakad, ha Istenbe vetett bizalommal fogadjuk mindazt, ami történik velünk.

Az ember Istent hajlamos fizikai értelemben a magasban keresni. Jól érezzük, hogy a földön túl, érzékelésünk szempontjából felfelé nyílik meg a világűr, ott vannak azok a messzi távlatok, amelyektől az életünk lehetősége is függ, amelyekkel a földünk is szoros kapcsolatban van. Isten pedig, az Alkotó, még nagyobb távlatokban létezik. Nem egyszerűen a világűr messzi mélységeiben, hanem túl az időn és a téren. De ugyanakkor ő, a Mindenható, egyben itt van a világ legapróbb részleteiben, a szívünk legbelsejében. Isten egy emberi gyermek fogantatásában és születésében akar megjelenni az anyagvilágban. Zseniálisan mondja Szent Ágoston, hogy a Mindenható magasabb a legnemesebb képességeinknél és a legmagasztosabb gondolatainknál, ugyanakkor pedig bensőségesebb a szívünk legbelsejénél. Isten – ha gyarló emberi szavainkkal fogalmazunk – leszáll az anyag mélyére, testté lesz, a világ anyagában lesz jelenvalóvá és a világ anyagában van jelen közöttünk ma is az Oltáriszentségben. Lehet, hogy mindez szokatlanul hangzik a mai ember számára. Szokatlanul hangzik számunkra, hívők számára is. Mi sem fantáziavilágból érkeztünk, a mi hitünk sem vigasztaló legenda. De ha belegondolunk abba, amit akár a fizika vagy a csillagászat felismer az anyagról, az energiáról és a kozmoszról, akkor mindezek az igazságok, ha megrendítőnek és nagyszerűnek tűnnek is, egyáltalán nem látszanak képtelenségnek. Nagy dolgot hiszünk és vallunk tehát, de nagy dolog a létünk, az életünk is.

4. Az istenszülő cím Szűz Máriáról is beszél, sőt közvetlenül az ő személyére utal. A mennyei Atyán kívül ő az egyetlen, aki elmondhatja: „Fiam vagy te”. Már Antiochiai Szent Ignác a II. század elején azt mondhatta: Jézus Istentől és Máriától született. Szűz Mária személyére csakis a költői paradoxonok illenek igazán: szűz és anya, Isten anyja és leánya. Máriában Isten a nő méltóságát is kinyilatkoztatta. Jézus „asszonytól született” – ahogyan Szent Pál mondja.

5. Szűz Mária istenanyasága számunkra a bizalom forrása. Ez az a cím, amit az ősi keleti imádság megadott Máriának, amikor a segítségét kérte: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”. Kérjük tehát most, az Újév kezdetén, hogy ne vesse meg könyörgésünket szükségünk idején, hanem oltalmazzon minket minden veszedelemtől és járjon közben értünk Szent Fiánál! Ámen.