…Erdő Péter bíborost a CCEE nagyváradi konferenciájáról

Nézőpont – 2007. március 10., szombat | 13:05

A CCEE nagyváradi konferenciája a kiadott záróközlemény szerint a vegyes házasságok problémái mellett a családok európai helyzetével, az idegen országban munkát vállalók, vagy bevándorlók lelki gondozásának kérdésével is foglalkozott. Ezekről kérdeztük a CCEE elnökét, Erdő Péter bíborost.

– A CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) délkelet-európai püspöki konferenciák képviselőinek részvételével Nagyváradon rendezett tanácskozásán bemutatták a CCEE-nek a család témakörében végzett európai kutatást összegző dokumentumát. Milyen kritériumok alapján készült ez a felmérés, és mennyiben szolgált alapul a konferenciának?
– A kutatás nem alapja volt a találkozónak, a megbeszélések során a felmérés eredményéről esett szó, mégpedig az Európai Unióhoz akkreditált pápai nuncius, André Dupuy részéről, hiszen az Unió demográfiai problémái és az európai püspököknek a család érdekében végzett munkája szorosan összefügg egymással. Az uniós előrejelzés szerint 2020-ra a jelenleg 21 milliós Romániának 17,1 millió, a jelenleg 8 milliós Bulgáriának 5,5 millió lakosa lesz. Természetesen ez előrejelzés, nem elvárás; furcsa is lenne az új tagokat ilyen elvárással fogadni. Bár a közvélemény Romániában és Bulgáriában nem családellenes, ott is megfigyelhető már nem is annyira a születések számának csökkenése – bár az is –, hanem a kivándorlás jelensége. A munkát kereső emberek nagy számban mennek Nyugat-Európába, különösen a dél-európai országokba, ahol – néhány bűnözési vagy más problémás eseten túlmenően kedvező a tapasztalat: Spanyolországban, Olaszországban a román munkásoknak elég jó hírük van. Ennek kapcsán fontos, hogy az odavándorló románok lelkigondozásával és adott esetben hazatérési lehetőségükkel foglalkozzanak. Hiszen az az ideális, ha munkájával tudja támogatni a családját és később visszatér a hazájába, ahol jobb egzisztenciát teremt magának. Tehát nem a közép-kelet-európai térség elnéptelenedése lenne a cél. Ebben a tekintetben fontos az, hogy a püspökök egymással szolidárisak legyenek és figyelmet szenteljenek a nemzeti kisebbségek pasztorációjára. Ez részben ökumenikus szempontokat is felvet, tehát például a románoknál a többség ortodox vallású; Olaszországban magam is láttam, hogy számos kis ortodox templom épült az észak-olasz városokban.

– Mit jelent ez Magyarországon?
– Magyarországon a helyzet annyiban különbözik, hogy mi pár évvel korábban csatlakoztunk az Unióhoz. Nálunk sem teljes még a nyugati munkavállalás lehetősége, de a nyugati magyar pasztoráció felelősei – élükön Cserháti Ferenc atyával – jelzik a püspöki konferenciának, hogy a magyar lelkészségek híveinek létszáma Európa nagyvárosaiban gyorsan növekszik. Miért? Azért, mert sok magyar megy ki tanulni és dolgozni. Emiatt az ottani magyar lelkészek munkája jellegében megváltozott. Tehát elsősorban nem emigráns pasztorációról van már szó, hanem migráns pasztorációról, olyan magyarokról, akik haza is fognak térni. De addig is a magyar közeget, a magyar jellegű vallási életet szeretnék megtartani. Ebben a tekintetben a feladat kissé változik, de ameddig magyarjaink tényleg hazatérnek, ez örvendetes jelenség. Bécsben például 1200 magyar egyetemista tanul, de már Grazban is 800-an vannak.

– A konferencia záródokumentumában a püspökök kijelentették azon szándékukat, hogy minden lehetséges eszközzel elősegítik a házasságra való felkészítést. Ez milyen gyakorlati terveket jelent?
– Ez sokféle tervet jelent, hiszen a vegyes házasságok területén vannak ökumenikus jellegű problémák. Néha katolikus és más nyugati keresztények között is előfordul ilyesmi, azonban a katolikus-ortodox vonatkozásban különböző országokban más-más problémákkal lehet találkozni. Az ortodoxia ebből a szempontból nem mindenhol egységesen fogadja a vegyes házasságot. Van olyan parókia, ahol megkövetelik, hogy a katolikus fél térjen át az ortodox hitre, illetve újrakeresztelik, sőt nyilatkozatot iratnak vele alá, hogy áttér az ortodox hitre. Ez utóbbi akkor semmiképpen nem korrekt, ha az illető személy nem érti azt a nyelvet, amelyen a nyilatkozat szövegezve van. Ez elsősorban görögországi helyzetekre vonatkozik, ahol sok a lengyel vendégmunkás. Lengyel-görög vonatkozásban, ha vegyes házasságot kötnek egy ortodox templomban, akkor előfordul, hogy a lengyel fél nem is érti, amit aláír, és csak később döbben rá, hogy úgy nyilatkozott: áttér az ortodox vallásra. Ezeket a helyi ortodox egyházi vezetőkkel való megbeszélések keretében lehet tisztázni. Arra adott ösztönzést ez a megbeszélés, hogy egységes és kiegyensúlyozott gyakorlatot igyekezzünk kialakítani kontinentálisan vagy nemzetközileg más formában, akár az Apostoli Szentszék, akár nemzetközi szervezeteink segítségével.

Török Viktória/Magyar Kurír