…Erdő Péter bíborost Meszlényi Zoltán boldoggáavatásáról

A boldoggáavatás jelentőségéről Erdő Péter bíboros elmondta: Magyarországon Meszlényi Zoltán lesz az első vértanú, aki a kommunizmus áldozatai közül eljut a boldogok sorába. Magyarországon eddig inkább a háború áldozatait és a korábbi időszakok tanúságtevőit avatták boldoggá. A környező országokban számos vértanút és hitvallót avattak már boldoggá, sőt szentté, azok közül, akik a sztálinista korszak börtöneiben és lágereiben vesztették az életüket. Most hazánkban is egy vértanú püspököt avathatunk boldoggá.

Az ő sorsa szorosan összefonódott az akkori magyar egyház történetével, benne Mindszenty prímás sorsával, hiszen őt azért vitték el, mert elvállalta a káptalani helynökké való megválasztását. A Rákosi-féle hatóságok azt követelték, hogy Beresztóczy Miklós legyen a helynök, de olyan nyomást gyakoroltak, hogy ettől a választás már nem volt szabad, vagyis egyházjogilag nem lett volna érvényes. Meszlényi Zoltán a fenyegetés dacára – hiszen fenyegetés volt – nem szívesen, de végül is elvállalta ezt a tisztséget. Csak azért, hogy az egyházmegyének törvényes vezetése legyen, miközben Mindszenty bíboros már a börtönben volt, Drahos János helynök pedig meghalt. Ezért adta az életét.

Tehát nagyon is fontos dolog ez, és egyben nagyon sokat tanulhatunk belőle a későbbiekre nézve. Mert az ő történetéből az is kiderül, hogy amikor őt elhurcolják, és Beresztóczyt törvénytelenül a káptalan egy része mégis megválasztja, a helyzet nyomása alatt, akkor az Apostoli Szentszék azonnal lép, és napokon belül apostoli kormányzót neveznek ki az egyházmegye élére, Hamvas Endre személyében. Vagyis XII. Piusz pápa és Tardini érsek, aki akkor ezeket az ügyeket intézte, világosan látják, hogy olyan vezetőt kell az egyházmegye élére állítani, akiről mindenki tudja, hogy tényleg törvényesen, egyházilag is elfogadott módon vezeti az egyházat, ugyanakkor olyan személyt, akit eltűrnek a világi hatóságok is. Magyarul, egyfajta reálpolitika már ekkor – tehát XII. Piusz alatt és Tardini érsek idejében – elkezdődött, nem elvtelenségből és megalkuvásból, hanem azért, mert olyan kiszolgáltatott helyzetben volt a katolikus közösség, hogy semmilyen más járható út nem mutatkozott.

Tudnivaló, hogy Romániában, ahol egy darabig a titkos főpásztorok rendszere működött, tehát titokban tartották, hogy ki az éppen megbízott főpásztora az egyes egyházmegyéknek, két-három évig tudott úgy működni, hogy ne szakadt volna meg a folyamatosság. Addig is csak azért, mert Bukarestben 1951-ig megmaradt a nunciatúra. A nunciatúrán tudták azt, hogy ki a soros. Nálunk a nunciust már 1945 áprilisában kiutasították az országból. Következésképpen nagyon nehéz volt a Szentszékkel kapcsolatot tartani. Amit tehettek az elődeink, azt hiszem, hogy tiszteletre méltó módon megtették, egy nagyon kiszolgáltatott helyzetben. Az Egyházhoz való hűségük, világos gondolkodásuk és a szilárd hitük ma is követendő példa lehet.

– Meszlényi Zoltán boldoggáavatásának fő oka, motívuma az ő vértanúsága, valamely, személyéhez köthető csoda, vagy személyének vallásos tisztelete?
– Egyértelműen és csakis a vértanúság. Kétféle boldoggáavatási per van, az egyik, amely vértanúság címén folyik, a másik pedig, ami minden egyéb esetben, vagyis a hősies erények és a csodák alapján. Vértanúság esetén boldoggáavatási szintig nincs szó arról, hogy csodás imameghallgatást kellene bizonyítani, hanem a vértanúság tényét kell tanúsítani. Ezt mondta ki hitelesen XVI. Benedek pápa az idén, július 3-án, ezért kerülhet sor a boldoggáavatásra.

Az interjút Zimányi Ágnes, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa készítette. Meghallgatható a Magyar Katolikus Rádió szeptember 7-ei, 20 órakor kezdődő, Magvetés – hitéletünk krónikája című műsorában.

Magyar Kurír