Erdő Péter a Karizmák Ünnepén szerzett benyomásairól

Különös örömmel jártam végig most a Karizmák Ünnepének a sátrait itt, Máriaremetén. Örültem annak, hogy több a sátor, mint az előző években. A lelkiségi mozgalmak, szerzetesrendek, katolikus iskolák, óvodák, intézmények eddig is nyitottak sátrakat, de az idén jelen voltak nagy számmal a plébániák. A plébániai sátrakból és az ott bemutatott programokból az látszik, hogy ezek a plébániák eleven közösségek. Tudnak egymással mit kezdeni.

Évek munkája és tapasztalata van ezek mögött a programok mögött: a gyerekekkel való törődés, a közös játék. Volt olyan, aki egy hatalmas terepasztalt terített ki a földre, és ott építették húszan a gyerekek a kisvasutat, ott játszottak. Látszik, hogy otthon, a plébániakertben ugyanezt csinálják. Lehetett érzékelni azt is, hogy az idősekkel és a felnőttekkel is megvan a kapcsolódás.

Szinte mindenkinek van már plébániai lapja, azt is láthattuk, hogyan készítik azokat. A fényképek bemutatták a karitászcsoportok, lelkiségi mozgalmak, közösségek munkáját. Azt is fontosnak tartom, hogy itt nem lehet árulni semmit, minden ingyenes. Ajándék a zsíros kenyér, ajándék az édesség, ajándék a tea, és bizony sokan jöttek olyanok is, akik örültek annak, hogy ingyen kapnak enni. De ez így van jól, ez beleilleszkedett a közösség életébe.

Öntudatos, meghitt légkörű és aktív egyházközségek mutatkoztak be itt. Ennél nagyobb örömet alig tudok elképzelni. Azt hiszem, hogy ez részben a két éve indult plébániai missziós munkának az eredménye. Megjelent az az igény is, hogy minden évben tartsanak egy ilyet.

Nagy bizalommal gondolok a 2007-es városmisszióra, mert úgy tűnik, hogy akkor meg lehet ismételni azokat a legsikeresebb programokat, amelyek a plébániai misszió keretein belül kialakultak. A plébániák akkor egész Budapesten egyszerre mutathatják be missziós munkájukat.

MK