Erdő Péter köszöntője a Családünnep alkalmából

Főtisztelendő Püspök Úr, kedves Paptestvérek és minden jelenlévő kedves Testvérünk!

Ünnepelni gyűltek össze, és ez a családok életében mindig kiemelkedő esemény. Három dokumentum megjelenésének évfordulóját ünnepeljük. Ezek az egyházi megnyilatkozások különböző oldalról közelítik a házasság és a család eszményét, céljuk mégis közös: az ember méltóságát alapul véve ragaszkodni a Teremtő tervéhez.

A 20. század második felében végbement társadalmi változások nyomán az egyház időszerűnek tartotta annak a felismerésnek kinyilvánítását, hogy az egyén és a társadalom, sőt az egyház java is a család kezében van (CsC Bevezetés).

VI. Pál pápa 1968-ban kiadott Humanae Vitae kezdetű enciklikája állást foglal a megfogant élet védelmében, és egyértelmű, szinte gyakorlati eligazítást ad a házastársak számára a család legintimebb kérdéseiben.

Az 1980-as Püspöki Szinódus ajánlása nyomán adták ki 1983-ban a Családjogi Chartát, amely a családot és annak alapját, a házasságot társadalmi dimenziójában szemléli (CsC Bevezetés). Leszögezi az állam és a társadalom kötelezettségeit a család iránt, amelyre a társadalom épül. A család feladatait annak gazdasági, jogi és szociális vonatkozásain túl azoknak a kulturális, erkölcsi, lelki és vallási értékeknek a továbbadásában jelöli meg, amelyek szükségesek a családtagok és az egész társadalom életéhez (CsC Bev. E.)

A hazai törvényhozásban napjainkban is vita folyik a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közötti különbségekről. A Családjogi Charta már ekkor – 25 évvel ezelőtt – megállapítja: A házasság intézményének értékét az államnak is el kell ismernie. A házasságon kívül élő párok helyzete nem azonos a törvényes házasságban élőkével (vö. CsC 1.§). Emellett egyértelműú véleményt nyilvánít olyan, mindmáig súlyos kérdésekben, mint a megfogant élet védelme (4.§); a szülők joga gyermekeiknek saját erkölcsi és vallási meggyőződésük szerinti nevelésére (5.§); valamint a családnak azok a jogos gazdasági és szociális elvárásai, amelyek méltóságát, függetlenségét, bensőségét, egységét és szilárdságát érintik (CsC 6.§. 8.§–10.§).

A harmadik dokumentum, amelynek évfordulójáról most megemlékezünk: II. János Pál pápa Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levele a nő méltóságáról és hivatásáról, amelyet a Mária-év alkalmából 1987-ben adott ki.

Ez a szeretetteljes hangvételű levél felvázolja a nők – különösen is a Boldogságos Szűz Mária – szerepét az üdvösség történetében. A családot mint a Szentháromság mintájára létrejött közösséget szemléli: „Az asszony anyaságában, amely a férfi apaságához kötődik, az az örök misztérium tükröződik, mely által valaki szül és szülő lesz. Ez megtalálható magában ai Istenben, tudniillik a háromszemélyű egy Istenben." (MD 18.)

Az életadás kérdésében tekintetbe kell venni az egész embert és teljes hivatását, nemcsak természetes földi, hanem természetfeletti és örökkévaló hivatását is. El kell mélyednünk abban a titokban, hogy a házasságban a személyek kölcsönös önajándékozása kitárul egy új élet felé, a hitvestársak Isten teremtő erejében részesednek. „Az emberi nemzés a férfi és az asszony közös ügye." (MD 18.)

Kívánom, hogy a mai ünnep ismét ráirányítsa a figyelmet ezeknek az egyházi megnyilatkozásoknak az alapvető igazságaira. Jelentsenek ezek az igazságok támaszt és iránymutatást korunkban, amikor a házasság és a család folytonos támadásnak van kitéve. Legfőképpen pedig erősítse családjainkat, hogy egymást támogatva képviseljék a házasság és a család értékeit, és jellé váljanak egész társadalmunk számára.

Főpásztori áldásommal

Erdő Péter bíboros, prímás, érsek