Erdő Péter köszöntője Schweitzer József országos főrabbi úr 90 éves születésnapja alkalmából

Igen Tisztelt Főrabbi Úr! Kedves Ünneplő Közösség!

Nagy örömmel adunk hálát a Mindenhatónak Főrabbi Úr életének kilenc évtizedéért. 1922–2012. Ez a két évszám egész korszakunk jelképe lehetne. Fájdalmas és derűs évek lenyomata íródott ebben a kilenc évtizedben hazánk arculatára, fájdalmas, szörnyűséges és dicsőséges pillanatok határozták meg a magyarországi zsidóság életét is. A történetnek erről az oldaláról azonban már nálam avatottabb személyiségek szóltak az elmúlt hetekben.

Azért azonban, amit Főrabbi Úr munkássága és személyes magatartása jelentett a zsidóság és a kereszténység viszonyában itt, Magyarországon, de nemzetközi vonatkozásban is, mi magunk tartozunk hálaadással és köszönettel.

Emerson írta valaha Goethéről, hogy vannak olyan személyiségek, akiknek hatása sokkal mélyebb nyomot hagyott azon a koron, amelyben éltek, mint amit fennmaradt műveik alapján feltételezhetünk. Goethe hatalmas életműve önmagában csekély kifejezője annak a kisugárzásnak, amely az életét körülvette. Főrabbi Úr tudományos munkájának dokumentumain kívül egyéniségével is sugároz és tanít. Olyankor is őszintén megfogalmazza az igazságot, amikor azt nem mindenki szeretné hallani. De bízvást teheti, mert az ő igazsága a megbékélés, a magasabb szintű harmónia, a realitás és a szeretet igazsága. Ahogyan a Kivonulás könyvében olvassuk, Jetró azt tanácsolta Mózesnek, ne személyesen bíráskodjon minden ügyben, hanem válasszon ki a népből derék, istenfélő és igaz férfiakat, akik nem haszonlesők (vö.: Kiv 18,21). Az igazságból való ember igazságosan, a dolog valóságának megfelelően gondolkodik és cselekszik. Tanúsítja azt az eszményt, amely már a héber Bibliában az igazságosság és az irgalmasság, a szentség és az igazság (a hesed és a cedaka) kettősségében jelenik meg, a kereszténységben pedig a iustitia és a misericordia egyensúlyának ideáljaként rajzolódik ki. Ez az eszmény pedig Liegei-i Algernél vagy Chartres-i Ivónál a jogalkalmazás és a közösségi élet legfőbb irányelve.

Felejthetetlen emlékeket őrzünk Főrabbi Úr készségéről az együttműködésre például a Mindentudás Egyetemének a Pészachról és a Húsvétról szóló előadásában, még akkor is – sőt, annál inkább –, ha a közvetítést némi technikai hiba zavarta meg. Hálás szeretettel emlékezünk vissza tanúságtételére Boldog Apor Vilmos személyével kapcsolatban. Sokunk számára felejthetetlen emlék az a beszéd, amelyet Salkaházi Sára boldoggáavatása után a Szent István Bazilika előtt mondott. Igazságát és szeretetét tisztelettel őrizzük és nem felejtjük.

Főrabbi Úr tanítása és tanúságtétele napjainkban nagyon is aktuális. A párbeszéd keresése olyan időkben, amikor vannak, akik azt hiszik, hogy a feszültségben és a békétlenségben érdekeltek, különösen is fontos, és emberi nagyságot kíván. És fontos az is, hogy a dialógusnak, sőt, a közös megszólalásnak egyházaink részéről auctoritas-szal rendelkező képviselői legyenek. Újra, ahogyan már tíz évvel ezelőtt is, külön köszönetet mondok azért, hogy Főrabbi Úr személyében magát az Idősebb Testvért tisztelhetjük.

Isten áldását kérem Főrabbi Úr életére és családjára. Kérem a Mindenhatót, hogy azt a művet, amelyet Főrabbi Úr elkezdett, tovább folytathassa, s legyenek olyan tanítványai és szellemiségének olyan követői, akik ezt ugyanezzel a méltósággal tudják képviselni nemzedékről nemzedékre.

Köszönöm, hogy meghallgattak!